Oldalak

2013. szeptember 27., péntek

Kortalan korkérdés

„Amúgy te hány éves vagy?” kérdezi tőlem fürkésző tekintettel a srác, akivel órák óta beszélgetek. Tizennyolcnak nézek ki, de úgy beszélek mint egy 40 éves, vagyis lövése sincsen, válaszoljak. Eltalálta. Megint csalt a látszat, ezt éppen neki kellene tudnia a 35 év élettapasztalatával, de ezt inkább nem vágom a fejéhez. Mint ahogy azt sem, hogy a buli előtt Disney-slágerekre kentem ki magamat 28 évesre. Úgy látszik nem jött össze. A tény, hogy tegnap Super Mariót játszottam őrjöngve, lehet még jobban összezavarná. Inkább hallgatok, és nem tárom fel életkoromat. Mert úgy látszik, semmit nem mondhat el rólam.

Az életkor úgy működik az emberek között, mint egy rendszám. Jön a kérdés, és lesz egy felelet. Beazonosítás. A kocsi innen vagy onnan származik, az illető ide vagy oda tart. 20 évesen egyetemista, 25 évesen pályakezdő, 30 évesen család, 40 évesen érett ember, és így tovább. Ha nem így volna, meglepetésükben hátrahökkennek a kérdezők. Ilyen fiatalon már anyuka? Ilyen öregen saját lakás? Jézusom, még mindig nincsen érettségie?




Persze közhelyes, hogy az életkor nem szükségszerűen azonos a mentális korral. Mégis ez alapján ismerkedünk és ítélkezünk. Még önmagunkról is. Korban számoljuk a céljainkat. Így éppen az az x-szer eltelt 365 nap határozza meg, mennyi időnk van még hátra, mi kellene és mit kellett volna hamarább tapasztalnunk. Mintha csak ez 365 nap tenné ki a különbséget régi és új énünk között, úgy mérjük végig a 14 évesre saccolt dohányzó leányt a villamosmegállóban. Fuj, ilyen fiatalon füstölög. Én bezzeg vártam 16 éves koromig.

Pszichológiai szemszögből nem számottevő az úgynevezett „kronológiai kor”, ami még nem is azonos a biológiai korral. A kronológiai kor csupán az évek számolása, és valójában nem mond el semmit a személy fejlődéséről. A személyes fejlődés ugyanis mindenkinél teljesen egyéni és úgymond sorsához kötött. Még a biológiai kor, a test öregedése sem mérhető években. Ez szimpla genetika. Ha a sejtek osztódnak, a kromoszómák velük tartanak. A kromoszómák pici kalapokat hordanak - felnőttesen fogalmazva telomerák helyezkednek el a tetejükön. Ezek a telomerák minden osztódással rövidebbek lesznek, míg el nem fogynak. A kromoszóma nem élhet telomera nélkül, a sejt meghal, és mi minden pici sejthalállal  öregszünk. És a sejtek nem a karóránkat nézik.

De a mai ember sejtjeinek már jó a kalaposa. Durván 30 évvel tovább bírják a kalapok. Emelkedett életszínvonal, tudatosabb energiabeosztás, kevesebb méreganyag, több bió meg ökó és így tovább. Több ideig élünk biológiailag, mint lelkileg, a szellem öregedése ezért jócskán kitolódik. A pszichológiában éppen ezért nem számít az életkor. Hanem az élmények. Azok a küszöbök, amelyeken életünk során átléptünk, és azok a lépcsőfokok, melyek leküzdésével előrébb haladtunk. Sikerek és kudarcok: első szex, első meló, egy haláleset, egy válás vagy egy súlyos betegség. A modern pszichológia szerint az emberi élet feladatok megoldásából áll. Például megszeretni a tanulást és képesnek lenni intimitást kialakítani, szocializálódni. Hogy valamikor a húszas éveinkben átlássuk és elfogadjuk életünk megélt történeteinek és kitalált elképzeléseinek egyvelegét. Ha ez bekövetkezik, megtaláltuk pszichológiai szempontból a bölcsesség csíráját, melyek körülbelül 30 éves korunk után csak külső behatások révén tud tovább fejlődni. Az élmények, és nem a haldokló kromoszómáink határozzák meg valódi életkorunkat. Tudjuk ezt, persze, de mintha mindig elfelejtenénk. Egy állásinterjún manapság még mindig számottevő az a bizonyos x, hogy hány kört tett a nap születésünk óta. Milyen misztikus, így belegondolva. De valljuk be, nehéz is lenne másképpen. Az emberek szeretik a határidőket és a rendszámokat, így szagolgatják egymást. Az alternatív kérdés, hogy milyen meghatározó élményeid voltak, amelyek azzá tettek, aki vagy, nem túl időgazdaságos, másnap reggelig ülnénk az állásinterjún.

Viszont ha az átlagéletkor kitolódik miközben a világ változik, lehet újra kellene gondolni elvárásainkat magunkkal és másokkal szemben. És huszonévesen elfogadni azt, hogy az első munkahelyedet is simán otthagynád Super Marióért, de talán még 30 évesen is Halász Juditra ropod.

Az élmények tesznek öreggé. A buliból hazabarangolva ez a tudat futtatja a hideget a hátamon. Megint öregebb lettem egy élménnyel, és megint halasztottam a szakdogaírást. A fenébe, 23 éves vagyok, és még mindig nincsen diplomám.

(nyugi azóta lett)

varga vivien a.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése