Romeo halott, éljen a pornó!

Hétről hétre ugyanaz a játék. Elmész szórakozni, még a szádat is kifestetted, a táskád eléggé illik a cipődhöz. Bementek a csajokkal a szokásos helyre. Vadásztok, de mindenhol csak nyomikat láttok. A legtöbbet pofátlannak, vagy szerencsétlennek tartod, már így ránézésre is. Az egyik pofátlan még csak nem is köntörfalaz, eléd teríti nagyszerű adottságait, tudni illik, a pénisze olyan, hogy tutira tetszene neked. Elszakad a cérna. Csajok tipli, de Judit hol van? Ja eltűnt valami alakkal, kurva részegen.

Az estének abban a pillanatban van vége, amikor nem vagy elég kómás elviselni a mindenhonnan érkező undorítóságokat, amelyeket az éjszaka neked tartogatott. De a következő hétvégén újra puccba vágod magad. Könyörtelenül, amíg meg nem találod azt AZ EGYET.

Hát valljátok már be, erre vártok évek óta.

A szerelem mára ugyanolyan konzumcikk lett, mint bármi más. A berlini filozófus Byun Chul Han (a neve kimondhatatlan, de elmondhatatlanul jókat ír) Az Erosz Agóniája c. esszéjében szembe állít minket a valóságunkkal: A szerelem korszakának vége. Rómeo halott, s mi öltük meg. Hogy hogyan?

A 21. századi ember legnagyobb átka, hogy mindent racionalizál. Logikus magyarázatokat keres olyan dolgokra is, melyekre Mátyás király is csak körmönfont cselválaszokat adhatna.

A nagy klasszikus a "miért szeretsz?". És az emberek valóban azt hiszik, hogy erre tudnak válaszolni. Pedig a válaszok nagy része ugyanaz. "Mert szép vagy, jófej vagy, s nagyon jól megértjük egymást." Ez aztán kielégítő válasz. Három hónap múlva persze már együtt sem vannak, és egy kis siratás után mindenki új szerelmet keres. Van kínálat bőven. Az internet lehetővé teszi. Első lépés: nyomj fel magadról egy rettentő előnyős képet egy társkeresőn. Ha lány vagy, kapós a híres duckface egy kis dekoltázzsal, de mindenkép felülről lődd a fotót. Hogy világos legyen hogy nézel ki amikor térdelsz valaki előtt. Ha pasi vagy, ajánlatos lentről fényképezni, vagy bevetni a titkos fegyvert: félmeztelen, ágyon fekve, selfshot felülről. (Vállizom legyen benne!) És indulhatunk is, kezdődik a parádé, a húspiac nyitva, kan-casting deluxe.

És a legfontosabb szereplője Te vagy.

Mert a szép nevű filozófus szerint ez a legfőbb probléma: A másik szépen lassan felszívódik. Mindenhol már csak mi magunk vagyunk. Vérbeli individualistákként valóban önmagunk ideálját keressük mindenkiben. Ha nem tetszik, ki lehet dobni. Mint egy fényképezőgépet, amit talán még meg rendbe lehetne hozni, de kinek van ideje felkeresni egy szakértőt? Hát veszünk egy újat, ott a média márkt.

High definiton-t a népnek! Az új egyedről mindent tudnunk kell. És ha valamit nem tudunk, tetszőlegesen gazdagíthatjuk önmagunkkal. Projektálunk. Az ember mára annyira nárcisztikus lett, hogy a másikat valójában nem akarja látni. Ezért csak olyan tulajdonságokra mer meglátni, melyeket önmagában is felfedezni vél.  Ez az oka annak, hogy a modellek mind ugyanúgy néznek ki: a testük szinte egyformára photoshop-olt, az arcuk kifejezéstelen. Láss belém, amit szeretnél. Nincs karakterem. A tiéd vagyok. Nem, TE vagyok. Végre alaki, akinek a vágya nem ütközik a tiéddel. Csinálj velem, amit akarsz.

Nem hiába annyira népszerűek mostanában a szexuális durvaságok, lásd a szürkének mind az 50 árnyalatát és az analszex gombaszerű elterjedését. Ami valamikor fétisnek számított, lassan teljesen normális lett. Hogy miért? Mert mindezekkel le lehet rombolni a másik személyiségét, és ezután a személy csupán tárgy lesz. Az egyik fél "megveszi" a másikat azzal az ígérttel, hogyha most az egyszer úgy csinál, mintha nem ő lenne, hanem egy pornós, akkor utána tiszta szívvel szeretni fogja. Van az úgy is, hogy mind két fél lefizeti a másikat, egy bűbájos kölcsönös szemfényvesztésnek lehetünk tanúi. Egy személyiség nélküli embert nem szerethetünk, csak fogyaszthatunk. Egészségünkre!

 A világ folyamatosan azon van, hogy trivializálja a szexet. Egy egyéjszakásban bármikor benne lehet lenni és könnyedén ki is lehet szállni. Arról nyilván senki nem beszél, hogy egy-egy ilyen eset után az ember lánya úgy érzi magát, mintha egy ogre erőszakolta volna meg a saját ágyában. Aki ezt az érzést nem imádja, prűd. Ilyen egyszerű.

A lehető leggyorsabban és legegyszerűbben szeretnék eljutni a legkényelmesebbhez. A kényelem nagy varázsszó a mi nyugati kultúránkban. A szerelemnek ezért lőttek; mert soha nem kényelmes. Igazából veszettül idegesítő, felzaklató, és több hatalma van fölöttünk mind gondolnánk. Ezért jobb is, ha egyenlővé tesszük a szexel, s megtagadunk tőle minden természetfelettit. Így sokkal kényelmesebb. Ha valami nem tetszik, lehet menni bulizni.

De azért, nyilván azt az EGYet keressük. De ha már racionalizálni szeretünk, nem lenne érdemes egyszer megállni és rájönni, mennyire irracionális, hogy egy tökéletes személyt keresünk bekötött szemmel? Nagyon hozzá vagyunk szoktatva, hogy kielégítik a vágyainkat, és olyan ideális embert szeretnénk magunk mellé, aki nem is létezhet mesevilágon kívül.

Pedig "Herr Han" szerint csakis maga az érosz győzhet a depresszió felett. Az érosz, az a tiszta szerelem, ami feltételezi a másik teljes létezését és minden mássággal meg van áldva, melyet nem próbálunk belőle kiirtani. A másik létezése az egyetlen, ami kihozhat minket személyes poklunkból, a depresszióból. A depresszió az individualisták betegsége: önmagukba fulladnak bele, és nem találnak kapaszkodót, ha a másikat elhárítják.

Felejtsük el magunkat egy kicsit, és nyugodjunk már le. Tudjuk, nem egyszerű a helyzet egy olyan városban, ahol egy pasira tíz nő jut. De álljunk meg. Várjunk, és merjünk rajtunk kívül is látni valamit. Csajok, tipli, pezsgőt, irány bulizni! A végén úgyis csak mi csajok maradunk.

bulizzatok ésszel,

Varga Vivien A.