Sziasztok, fräulein vagyok. Romantikafüggő.

fräulein on air: varga vivien a.

Első felvonás, Duna part, éjjel fél 12 kor. A víz fekete hullámai lágyan tükrözik a város fényeit, valamelyik hajóról a Kék Duna keringő szól. Kettesben vagyok egy angol sráccal. Pár órája ismerkedtünk meg. Első pillantásra szimpatikusak voltunk egymásnak. Jött a duma meg a pia, a csók és ideszöktünk, hogy kettesben legyünk. Itt szótlanul, összebújva, nézzük a panorámát. A giccset már csak a mondandója fokozza: Nem megyek nélküled haza Angliába. Tudom, nem ismerlek, de Te kellesz nekem. Te vagy "The One". Gyere velem.

Filmszakadás. Nyilván sehova nem mentem. Egy hétig tartott az ostroma, a telefonom óránként ötször üzenetet jelzett. Nem is akár milyeneket. Vallomásokat, buzdításokat, terveket, hogyan élhetnénk együtt egy számomra ismeretlen szigeten, a jövőbeli új otthonunkban. Fényképeket róla félmeztelenül lefekvés előtt, kócos hajjal reggel, a kályháról, amit hideg estéken begyújt s csak rám gondol. És tudjátok mit?

                                                                                                     

Az őrületbe kergetett.

Második felvonás. Két héttel később.

Otthon fészbukozok. Első számú képzeletbeli szerelmemet nézegetem. Moszkvában él, és alkoholista újságíró. Sok bennünk a közös, tehát tuti hozzám tartozik. Már látom magunkat egy lepukkant kislakásban dideregni. Fontolgatom, hogy végre meglátogassam. Ő az igazi. Tuti. Az alkoholról majd leszoktatom.

Közben rám ír egy gyerek, akibe régen szerelmes voltam, de aztán idővel kiszerettem belőle. Nagymamám jól megfogalmazott bölcsessége a következő: Szard le őket, de úgy őszintén, és maguktól tapossák a  lábtörlőd. Nagy igazság. Nézem, ahogy szaporodnak a szavak a csetablakban, és arra gondolok, mennyire örültem volna ennek egy évvel ezelőtt. De már nem örülök. Nem kell. Viszont a remény hal meg utoljára, holnap szülinapja van a volt pasimnak. Milyen szerelmes volt belém. Biztos most is az. Lehet nála kellene lehorgonyozni. Ha csak nem volna olyan...olyan buta vagy nem tudom. Műveletlen. De az angol meg miért nem ír? Mondjuk, úgyis csak munkás volt.

És itt kezdődik A CIKK.

Fotó: Kalmár Mádhava (http://www.madhavaphoto.com)

E szomorú, de igaz bekezdés után, levontam a következtetést. Ha egy nő azt mondja "nem", az nem nemet jelent. De nem is "igen"-t. Hanem azt, hogy "igen, de csak ha kitalálod, mit akarok".  Minden csajos csevegés lényege: A pasi nem adta bele (szerintünk) a maximumot. Nem rendelt pizzát, se hintót. Nem tepert le rendesen, ha kellett volna, vagy túlságosan, amikor nem kellett volna. Nem volt nála elég pénz, vagy kérkedett a pénzével, és ezért sznob. Ha orvos, akkor az a baj, ha kőműves akkor az. Hát de kérem, mégsem házasodhatunk diplomával rangon alul! De egy nőgyógyász akkor is fura.

Mi ez, hogyha nem perfekcionizmus. Ami mindenhová berágta magát társadalmunkba, de főleg a nők fejébe. A szlogen a következő: gyors legyen, és tökéletes. Mint egy sajtburger.

Beteg. A diagnózis: romantikafüggőség. A pop-pszichológia már a 90-es években jegyezte a tüneteket. Felfedezője az amerikai pszichológusnő Anna Wilson Schaef. A romantikafüggő nő - tézise szerint - valóban elhiszi, hogy egyszer megjelenik a tökéletes hercege, és minden gondja megoldódik. Egy generációs betegség, ami főleg nőket érint, mert felfelé törünk. Mert tökéletes munkát akarunk tökéletes fizetéssel, tökéletes családot tökéletes férfiúval. És így soha nem elégszünk meg senkivel sem.

A romantikus filmek alá Bridget Jones, de még a Szex és New York is éppen erre a szenvedélybetegségre építenek. A szenvedésnek egyszer csak vége lesz, és lám, tán éppen amellett találod meg a boldogságodat, akit az elején karót nyelt szerencsétlennek tartottál, vagy egyszerűen konoknak és kezelhetetlennek. Ezért aztán lapozhatjuk a listát. Ki is volt ilyen? Jézusom, tán ő az?!?!? Lehet találkozni kéne vele...

A szomszéd kertje mindig zöldebb, és távolról a hegy sem olyan hideg. Nagyon tudunk projektálni. Ezért minél messzebb van fizikailag, vagy akár érzelmileg valaki, annál érdekesebbé válik a beteg nőnek. (Külföldiek előnyben!) Mert tökéletes projekciós felületet képez. Ezért gyakori, hogy a komplikált szakítások meg a rossz pasik, akik szemétként bánnak velük úgy hatnak a nőkre, mint fény a lepkére. Egy eleve komplikált ügy több mindent rejt magában, mint egy szépen, kereken lezárt kapcsolat. De egy szerelmet valló angol úriember a Duna parton...na ne. Too much.

Az "ügy" itt azért találó szó, mert ez teszi ki a  romantikafüggőket: nekik nincsenek kapcsolataik. Egyik "ügyről" a másikra repülnek. És közben azt állítják, komoly kapcsolatot keresnek. Pedig dehogy. Esélyt nem adnak rá. Az elvárások annyira szigorúak, hogy egy Brad Pitt kinézetű Vilmos herceg sem állná ki a próbát.

És kiket lehet végül hibáztatni? Persze, apáinkat. Michael Mary pártanácsadó legalábbis így látja: mivel a kisfiúknak mindig ott van az anyukájuk, nem szenvednek hiányban. Ezért felnőtt korukig annyira fel tudják magukat szívni női törődéssel, hogy sokkal inkább le is tudnak mondani a női 100%-os mellbedobásról. Eközben a kislányok kezdetektől fogva hiányolják apjukat. Mert későn ér haza munkából, vagy mert egyszerűen nem jó a kapcsolatuk egymással. (Ha körbekérdezzük barátnőinket, leginkább utóbbit hallhatjuk.) De most, most be akarjuk hajtani a férfi törődést, és olyan legyen, mint a rég várt esti mese apánk szájából. Mi vagyunk a legszebbek, a legügyesebbek, és kiérdemeltük a szuperlatívumot. A modern nő valójában önbizalomhiányos és várja  a megváltást, kívülről. Hiába olvas Coelhót, Oravecz Nórit meg jógázik a belső békéért. Elveszett és gyenge, mint volt.

Szomorú tény, szomorú szenvedély. De az első lépés a gyógyulás felé a felismerés. Segítségért keresse fel legjobb barátnőjét, vagy olvassa a pesti fräuleint. Segítünk a leszokásban.