A homoerotikus skála - avagy az ötödik fok megélése

fräulein on air: Varga Vivien A.

A legizgalmasabb az volt, hogy nem is féltem. Az Uránia mozi előtt vártam a lányra, a buszmegállónál. Van az a helyzet, mikor az ember nem izgul, pedig minden oka meglenne rá. De nyugodt voltam. Fülledt idő volt, fehér ing és rövid zöld nadrág volt rajtam, a hajamat oldalt fogtam össze. Nem öltöztem ki. Inkább úgy éreztem magamat, mint egy perverz dél-amerikai regényben. Ráadásul régi típusú bőrtáska volt nálam, úgy néztem ki, mint egy iskolás lány, aki az utolsó óra előtt ellógott, hogy más világban barangoljon, elszökve a konzervatív családjától. Ott álltam tehát, és stíröltem a lányokat. Tudtam, hogy körülbelül milyen lányra várok. Az én ellentétemre: alacsony, hosszú barna hajú, olaszos, büszke tekintet. Többet nem tudtam róla.

Váratlanul történt az egész. Egy párkeresőn rám írt, belementem miért ne - alapon és kíváncsiságból. Megbeszéltük a találkát, egy óra múlva Uránia. Nem volt időm gondolkozni. Zuhanyoztam és még félvizesen újravettem a ruháimat, felugrottam a villamosra. Furcsa egy feszültség volt, mégis. A csaj felhívott chat után, hogy biztos legyen, nővel beszéli meg a talit. Csak angolul tudtunk beszélni, a hangja kellemes volt. Menjek át hozzá.

Mindenki más is várt. Ölelkező párocskák perdültek és körülbelül két busz döcögött el mellettem, amikor megjelent, persze nem abból az irányból, ahonnan jöttét vártam. Puszi-puszi, és annyi kérdés, hogy igyunk-e előtte valamit vagy nem. Nem, mondtam, sietek, menjünk fel hozzá.

A lány illata jó volt. A lakása felé haladva, az utolsó patkánál tett egy fél fordulatot, ne ijedjek meg, a férje is otthon van, de nem zavar meg minket ígéri. Ez majdnem kiverte a biztosítékot nálam, megtorpantam. - Baj? - kérdezte, és most egyenesen a szemembe nézett. Gyorsan átfutott az agyamon minden, ami ebbe a szituba belefért: emberrablás, szexuális erőszak, kínzás és ezeknek együttese. Mégis azt mondtam, nem baj. Menjünk.

(Forrás: tumblr)

Felértünk. Külföldi luxus. A bejárat felé egy kövér öregúr közeledett, szívélyes volt és bor volt a kezében. Tehát megnyugodtam. Ha történik is valami, az öreg dagadtat ki tudom játszani, a kis csaj egyedül meg semmit nem tud ellenem tenni - gondoltam, miközben visszatrécseltem az öregúrnak. Mint kiderült, amerikai, de azért bántott, hogy miért pont az édes vörös Varga bort vette, holott csak a fehér bor iható Vargáéktól, ezt mindenki tudja 17-éven felül.

Miközben angolul beszéltem a világ dolgairól és próbáltam a következő lépésemen gondolkodni, a lány hirtelen a hátamat kezdte simogatni, majd a hajamat. Az öreg vette a lapot: leül a konyhába, mondja, és Bach-ot hallgat. De hiszen, gondoltam, a konyhában vagyunk. Most tűnt fel, hogy az egész lakásban nem volt ajtó. Egy egybenyíló tér volt, szobák csak körvonalazva, rálátással az ágyra, ahova a lány kezemnél fogva vezetett. De az öreg bömböltette a valcert, leoltotta a konyhában a villanyt, és elnyelte így a délutáni árny.

Ott is maradt. Mikor odaérkeztünk az ágyhoz a lánnyal újra dumáltunk. Honnan szármázunk, mit dolgozunk, miközben elviselhetetlen feszültség volt, mint amikor valamiről nem lehet beszélni. Szürke ruhában volt, a melle pici volt, nem volt rajta melltartó, látszott. Izgultam. Néhány perc után csendszünet, kiittam azt a rossz pohár bort, néztem a szám nyomát az üvegen, amikor hirtelen megemelte az államat és megcsókolt. Kezdődött a jól álcázott, másfél órás leszbikus karrierem.

Az örökös homofóbiáskodás soha nem a nőkre terjed ki. Aki leszbikus, az maximum szexisen nem normális, de nem undorító, a közvélemény szerint, mint ahogy ezt általában fiatal lányok részegen demonstrálják legcukibb öribarijukkal, mire a legtöbb férfi nyált csurgatva körbeugrálja őket mint egy horda majom. A minden autentikusságot nélkülöző, férfiaknak készült leszbipornók is arról tanúskodnak, hogy nő a nővel szexi, és követendő példa. De tényleg csak ennyi lenne-e mögött? Megint csapdába estünk, az élen velem, aki mindennek hatására élesben ki is próbálta?

Nem csak. 1949-ben Kinsey és munkatársainak statisztikája szerint a homoszexualitás nem egy "vagy igen - vagy nem" dolog. Egy ötszintes skálában mozog. Tehát inkább azt lehet mondani, hogy van, aki kevésbé és van, aki jobban vonzódik az ilyenfajta kalandhoz. Egy viszonylag friss magyarországi kutatás szerint a nők 2%-a leszbikus, míg a férfiak 5%-a homoszexuális, a biszexuálisok aránya pedig már megközelíti a 20%-ot. Igyekeztek a "rejtett" vonzódóakat is beleszámolni, vagyis el tudjuk képzelni, hogy az arány sokkal durvább. A homoszexualitás hormonjaink összetétele alapján teljesen normális. Nem csak az ezók mondják, hogy férfi és női oldalból tevődünk össze, hanem testileg is mind két hajtóerő, ösztrogén és tesztoszteron megtalálható bennünk. Tehát a vonzalom mindkét irányba mehet, ez kémiai és lelki tény.

De mégis miért sokkal elfogadottabb a két nő közötti szeretkezés, és a férfiaké miért nem? Persze kézenfekvő a válasz, hogy a nők emocionálisan szabadabbak, sokkal több érzelmet mutathatnak ki mint a férfiak, és ezért az érintés az ő területük. Senki nem néz furcsán, ha megsimogatod a barinőd haját. Ha ezt egy pasi csinálná (józanul) egyből ketyegne a homokóra. Igazságtalanul, szerintem. De ez ennyivel túl is van tárgyalva. A homofóbia hülyeség, többet nem kell erről mondani. Az emberiség koronája sok mindenben túlfeszengő és szánalmas. Tanulhatna a bordájától.

Mindig a legegyszerűbb dolgokat kell a végtelenségig bonyolítani. A férfiak utálják a homókat és imádják a leszbiket, de csak ha beszállhatnak, a homók utálják a biszexuálisokat, a biszexuálisok meg csak ártatlan tekintettel bámulnak körbe, hogy akkor most ők micsodák, de azért utálják a szűk látókörű heterókat. 

Pedig ha a Kinsey féle skálát vesszük alapul, nincsenek ilyen is ilyen kategóriák, és a semmit vázoljuk.

Viszont egy dolog a szexuális élmény, és egy másik, hogy homoszexuális kapcsolatban élünk. Utóbbit, ezt tudom, nem bírnám ki. A sajátomon kívül még egy női agyat elviselni borzalmasan nehéz lenne. A férfi támasz sokkal nyugtatóbb számomra.

De a végén talán úgyis mindegy, férfi-e vagy nő, talán inkább azon múlik, milyen ember keresztezi az utunkat, és mindenkinek lehetne egy azonos nemű szerelme, csak nem merjük bevallani. Mindegy is, életem legjobb másfél órája volt az egész. De nem neveztem volna szexnek. Inkább masszázsnak. Próbáltam kiszúrni az öreget a sötét konyhában, de felszívódott, csak a zenéje maradt. Beszélgettünk a lánnyal, az öreg férjérőről, aki már nem tudja kielégíteni, ezért megengedi neki, hogy női szeretője legyen. Majd bevallotta, hogy lelki társát keresi, és hogy lehet én vagyok az...mindenesetre tuti, hogy nő. Honnan tudja kérdeztem. Vállat vont, reméli, hogy nem férfi. 

A nagy izgalom után, kezdtem unni a dolgot. Összeszedtem magam. A csaj kért, hogy maradjak még, hogy jöjjek vissza hétvégén, miközben vettem fel a rövid nacimat és ledörzsöltem az elkent sminkemet. Azt mondtam, persze. Persze. Abban a pillanatban tudtam, hogy hazudok, bár életemben nem éreztem ilyen jól magam, a fejemben köd volt, a szívemben szeretet, és amint kiléptem a kapuajtón, nem tudtam, hol vagyok és mi történt. Csak a csajt sajnáltam, és azon csodálkoztam, mennyire tipik férfi tudok lenni.