Jolly Joker - a sors szexi

fräulein on air: Varga Vivien A.

Mi az a sors, vagy végzet, ez a végtelenségig elcsépelt, de örökzöld elképzelés, hogy minden előre rendeltetett, ami a legcsökönyösebb ateistát sem hagyja nyugodni? Nem más, mint forgatókönyv. Rendszer.

Az emberiség imádja a rendszereket, és nem is spórol velük. Évezredekkel ezelőtt megszelídítettük a bolygókat s csillagokat, szép köröket és ellipsziseket rajzolva; csillagjegyek bontakoztak ki, hogy az embereket is rendszeres jellemzésekbe tudjuk sorolni. Rendeket s kasztokat képzelünk, társadalmi rétegeket és hozzájuk illő forgatókönyveket. Sorsokat: A bohém csapos srácból, aki szegény körülmények között nőtt fel, de isteni tálentum, egyszer még megbecsült művész lesz, kinek mindenki ad a szavára. A társaság bulikirálynője, aki egy partit nem hagy el pasi nélkül, véletlenül teherbe esik, megtér, lemond a vad életéről és anyja lesz - meglepődünk bár, de mosolygunk: A sors fintora. De keserű-édesen nyilvánvaló!

Kár, hogy ezek a forgatókönyveket csak másokra tudjuk alkalmazni. Magunkra nem. Magunkat nem láthatjuk olyan jól. Az önképünk gyakran nagyon eltér attól a képtől, amelyek mások őriznek magukban rólunk. "Őriznek", mert valóban nehéz megváltoztatni egy rólunk alkotott jellemképet. Ilyenkor érezhetjük azt, hogy hiába változtunk, mások erről tudomást sem vesznek. Hiába bűnhődünk, hiába kérünk bocsánatot, hiába próbálunk tovább haladni az életben, mindig csak csömörből vödörbe esünk. Nem lehet csak úgy eldobni a forgatókönyvet. Mindegy, kinek a tollából származik.

Fésüld sorsodat. (Photo: Molnár Fruzsi Photo https://www.facebook.com/molnarfruzsiphoto)

Szóval, a rendszerezés nem áll meg a krónikáknál. Rendszerezzük az egész életet. Az elbeszélő művészetek miért ennyire közkedveltek? A filmeket, az irodalomat, a meséket csakis a jövőtől való félelemnek köszönhetjük. Mert ott bontakoznak ki helyzetek, ok-okozatok, lineáris történetek, ha szürreálisak is. Sorsok. És ez az átláthatóság szabadít meg minket a jövőfélelemtől, attól, hogy jobb, kiszámíthatóbb is lehet.

Ennek hatására mi is bízunk saját sorsunkban, sőt, epedve várjuk, hogy beteljesüljön a frogatókönyvünk; hogy egy olyan világban, ahol megállás nincsen, jussunk fel a csúcsra, és ott verjünk sátrat. Filmet gyártunk magunknak magunkról. Rendező: ÉN. Producer: ÉN. Vágó: ÉN. Filmcsillag: ÉN.

És persze, valahol igaza van az ÉN-nek, hogy kapaszkodik és ragaszkodik a "minden jó, ha a vége jó" elképzeléshez. Na de, hol van az a "vége"? Amint vége van egy szakasznak, egy évnek, rögtön kezdődik a következő, forog tovább a fogaskerék. Semminek nincsen vége, soha, vagy mindig mindennek vége van s mindig minden újból kezdődik.  Rémes - mert sajnos elszoktunk attól, hogy úgy vegyük a dolgokat, ahogy vannak, ferdítések és belemagyarázások nélkül. Nem engedünk a nagy "panta rei"-nek, nem engedjük, hogy az élet folyjon, mi meg sodródjunk vele. Hiszen erre nincs időnk: Be kell teljesíteni a sorsunkat. - Hoppá. Itt baki van, vagy minimum félreértés.

Bobi mindent tud!

A nagy sors mintha nem is könnyítene rajtunk. Elvárás is egyben. Aki kártyázik, tudja: A Joker nem egy elegáns dolog. Vigyorog mint a tejbetök, kajánul, mert ha meg is nyered általa a partit, nem volt az igazi. De elvárja, adódik, hogy használd. Elegánsabb lett volna, ha meg lett volna a hiányzó, "igazi" kártya. A király, a királynő, vagy csak a treff hatos. Nyersz, de valahogy mégsem olyan dicsőségesen, hogy tapsra érdemes volna. Ez nem az igazi szerencse. Szóval, akkor ne is használjuk ki? 

Szeressük a sorsot. Szeressük azt az elképzelést, hogy jobb lesz minden, hogy megtaláljuk a helyünket, idővel, és hogy nem tehetünk rossz lépést az életben - ha ez nem is teljesen igaz, ez a Jokerünk. Ha ennyi kötelezően választható út van az életben, válasszuk inkább a pozitív hozzáállást, játszuk ki ezt a szellemi Jokert. Ennyi örömünk legyen már!

Pasztellre fesd!

Feldmár András egyik előadásán ugyanez hangzott el, a karmába vetett hittel kapcsolatosan: "Az is nagyon jó történet, hogy valamilyen feladatunk van itt. Lehetséges, hogy egy másik dimenzióban az apám, az anyám, a nagyanyám lelkével vagy szellemével összebújtunk, és azt mondtuk, hogy én ez leszek, te az leszel, és csináljunk valami retteneteset, és ha majd meghalunk, akkor újra összejövünk megbeszélni, hogy megoldottuk-e a feladatunkat."

És ő is úgy fogalmaz: "Történet." Történeteket mesélünk magunkról, másokról, a világról, atomokról és csillagokról, és ki tudja, hogy igaz-e, de végül - kit érdekel. Ha ott a Jolly a kezedben, kirakod a sort, és nyersz. Hülye lennél nem használni. Hihetünk a sorsban, mert végül nem a lapban, hanem önmagunkban hiszünk. És egy magabiztos főhősnő szexis Joker-mosollyal bizony csak nyerő lehet.

Undormányos, szent szerelem

[fräulein on air: Varga Vivien A.]

Az utolsó utáni csepp a pohárban aztán végképp betett. A játéknak vége. Minden fiatal nő életében eljön ez a pont, az a határ a határon túl. Odabaszod a telefont a falhoz, nyomsz egy vodkát, elküldöd a jó krva anyjába és törlöd. Stornó, stornó, stornó. Szerződésbontás.

Tehát eljön az a pont, amikor már semmin nem csodálkozol. Amikor már senki nem menekül a lelki nyomor-poklokból, értsd barátnőid és persze Te sem; amikor már ragadsz a szartól meg hízol a sok búbánattól amit nap mint nap magadba szívsz - eljön a nagy sértődés. Annyira vérig besértődsz, hogy - gratulálunk - lelki update-t futtatsz. Isten hozott egy új kasztban. Benőtt a fejed lágya. 

     "Oké. Elmentem." (Cindy Sherman, Cím nélkül, 1999)

                                                 

Viszlát nyomorékok, viszlát tévhitek. Ezentúl egyik csávóban sem bízol, ill. fergeteges, óriási bűvészmutatvány kell ahhoz, hogy egyáltalán megkínáld egy kis bizalommal. Korrekt. Bebizonyult, a mondák és a mítoszok igazak, ha férfiakról van szó, de Hollywoodnak egy szavát ne hidd. Nem, nem fog hirtelen becsengetni életed szerelme, és nem fog megvédeni az aluljáróban undorító szavaktól vagy utolsó pillanatban egy undorító állattól.

Viszont igaz az, hogy akár hogyan is nézel ki, legfőbb céljuk (legtöbbjüknek) hogy ágyba vigyenek. Néhány hibrid úgy csinál, mintha érdekelné a jóléted: Addig kérdezik, hogy elmentél-e, hogy miért nem mentél el és hogy mikor fogsz, hogy a végén már tetteted, csak fogja be a száját. Nyilván, hogy is lehet az, hogy puszta érintése nem röpít nyomban a mennybe? Rágalom! Felségsértés! Nem beszélve általános lelki terrorjukról, a nem jelentkezés, a hajnali kapudöngetések mert baszni akarnak, de amúgy kedves vagy meg gyönyörű, de nem akarok veled járni meg hasonlók, dugni oké. Szóval az általános, mindennapi szemétségeik amelyektől már naphosszat hányni tudnál. 

Lejátszol úgy kamaszkorodtól fogva néhány meccset. Alig várod, hogy egyetemre kerülj, mert ott aztán bajnokok ligája, folytatod, harcolsz, itt egy jobbos, ott egy monokli, de túléled, amíg ugyebár nem szakad el végképp a cérna és mutálsz, hitetlen, szarkasztikus pogánynő nem válik belőled. Mert megkérdezed magadtól, mi a ráknak ez az egész? Mitől lenne nekem jobb egy kapcsolatban, és miért csak erről szól az életem?

"Lehet nincs wifie s csak hívni tud." (Cindy Sherman, Untitled  #90, 1981.)

Nem régiben óriási port kavart egy német újságcikk­*, melyben a nagybetűs SZERELMET korunk hazug vallásának állítják be. A cikkben több szakember is nyilatkozott, pl. az amerikai pszichiáter M. Scott Peck, aki szerint "fáj látnia, hogy az emberek milyen mértékben képesek tönkre tenni magukat a szerelem mitológiája miatt."

Isten tehát valóban halott. Helyébe a szerelem lépett. Egy lélegzetet nem tudunk venni anélkül, hogy torkunkon ne akadna. Mindenki missziója: találd meg messiásodat. Aztán mennybemenetel: fészbukstátusz, közös kégli, oltár az ágy, jeletek szív, de a vége úgyis sírás lesz.

Mert az említett német cikk lényege ez: Annyira magasztaljuk manapság a szerelmet, hogy azt az ideális partnert, azt a messiást soha nem fogjuk megtalálni. Mert egyszerűen senki sem olyan jó, nincs az az Isten, aki ilyet teremthetne. A magas elvárások miatt aztán mindenki válik és tovább áll, új himnuszokat énekel idegen oltároknál. Szociálfilozófus Katharina Ohana szerint, "a szerelem mint póthit főleg a nőket gátolja". Avagy minden sikerükre árnyékot vethet, ha nincsen otthon egy férfi díszpéldányuk. "A nők életértelme a szerelem." 

"És ha csak dugni akar?" (Cindy Sherman, untitled #93) 

Ettől forr fel az agyvized. Mert azért annyira szereted még magad, hogy nem egy pasi miatt tedd tönkre magad. Hogy ne másról szóljon az életed, hogy ne a nyomásnak engedj, a régi női szolgalétnek. Magad akarsz lenni, elérni az álmaidat. Ámen. 

A vodkát megittad, a telefonodat újra összekovácsoltad, bámulsz magad elé. Büszkén mosolyogsz, mert átlátsz a szitán. Téged már nem basznak át, a szerelem Júdás-nője vagy. Neked nem kell. Összerakod magad és a karriert helyezed az első helyre, véded a feminizmust, új krédód a "leszarom a pasikat". Ez életed jelszava egészen holnapig, míg az átkozott cseten fel nem tűnik a tegnap előtti faszkalap.

Te hitetlen.

De ne szégyelld magad, nem vagy egyedül...Csak három parancsolatot jegyezz meg pogányságodból, angyalka. Felejtsd el Coelhót meg müllerpétert, a kiteljesítő kapcsolat receptje: a dezillúzionált, racionálisabb szerelem, Love 2.0.

1. A szerelem nem szent és nem allmighty - avagy nem, a pasi nem fog változni mérhetetlen megváltói szeretetedtől. És te sem leszel jobb általa.

2. Te. Legyél. Az. Első. Minden. Esetben.

3. A szerelem legyen szerződés. Határozd meg értékedet. És értéken alul ne add magad.

(Csak mielőtt kiakadna valamelyik szentfazék, hogy mertem szerződést és szerelmet egy sorba írni...Két út van: aláírni vagy nem. Minden köztes állapot purgatórium, melybe egy férfi önzésből taszít bele. A semmilyen dolgok a legveszélyesebbek, jól jegyezd meg. Szóval no friendship with benefits, legalábbis akkor nincs ha szerelmes vagy.)

*Az említett német cikk itt: http://www.faz.net/aktuell/gesellschaft/menschen/egoistische-zweisamkeit-ersatzreligion-liebe-13152087.html

Kísértetek és terroristák: túlélőcsomag zavaró expasikhoz

[fräulein on air: Jász H. Virág]

Kísért? Barátkozik? Hátat fordít? Letagad? Mindenkinek megvan a múltja, tele emlékekkel, egykori szerelemekkel és feledni kívánt viszonyokkal. Ahány szakítás, annyiféle ex, és persze, annyiféle folytatás. Sokan sokfélék vagyunk, de ettől szép az élet. Kivéve, ha nem keseríti meg egy alak a múltunkból… Íme, a legirritálóbb expasi-típusok.

Ex #1: a barátkozó kísértet

Ez a típus nem igazán tudja elképzelni, hogy a szakítás egy kapcsolat végét jelzi. Még akkor sem, ha magát az elválást esetleg ő kezdeményezte. Szerelem nincs, elszakadni mégsem bír. Egyrészt, mert konfliktuskerülő típus, aki nem képes elviselni, ha bárki is rosszat gondol róla, és nem akar rossz emlék maradni. Másrészt retteg attól, hogy a feledés homályába merül, és megtesz mindent, hogy ezt megakadályozza.

Viselkedése: a szakítást követően hirtelen úgy kezd tenni, mintha érzelmi kapcsolat sosem lett volna, és a kezdetektől jó barátok lennétek. Folyamatosan keres, követi a tevékenységeidet, mindenről véleményt formál, (mintha bárkit is érdekelne), tehát szörnyen fontosnak érzi magát az életedben.

Mit lehet tenni vele? Nem sokat. Általában elég manipulatív személyiséggel rendelkezik, így még te érzed magad rosszul, ha esetleg le próbálod pattintani. Érzékenynek és gondoskodónak mutatja magát, miközben nagyon is tudja, mit miért tesz. Bulizni vagy társasággal iszogatni például nem hív, csak titokban és kettesben találkoztok. Hogy miért? Egyszerű: ő nem száll ki a te életedből, de téged távol tart az övétől. Háttérbe szorít, de nem enged el. Képletesen bezár a pincébe.  Kellesz neki, mert „fix hódoló” vagy. Kedves hangodra akkor is számíthat, ha épp nincs senkije, neked akkor is fontoskodhat, ha más látni sem akarja.

Ami bajt okozhat: ha tényleg elkezded te is barátként kezelni. Ha minden gondod megosztod vele, mint korábban, és hagyod, hogy az életed teljes értékű része maradjon. Mert sosem lesz az. Ez mindig csak játszma, amiben te biztosan veszítesz.

     

     

                                                                                                                       

Ex #2: az esélykövetelő

Elszúrta? Igen. Összetörte a szíved? Nagyjából. Egy elmebeteg, akit szeretnél elfelejteni? Pontosan! Erre most, előkerül a semmiből azzal, hogy visszajönne.

Viselkedése: kérlel, hogy folytassátok, nemleges válaszodra pedig megsértődik. „De hát én be merem ismerni, hogy elszúrtam. Feladtam a büszkeségem, hogy elmondhassam: életem szerelme vagy!” És? 

Kit érdekel?

Mit lehet tenni vele? Nevess rajta. Ne túl gúnyosan, mert akkor jön a férfihiszti, a sérült egó hattyúdala, ami bizony nem egy Robbie Williams-koncert… Kedvesen tedd, hogy azt higgye, zavarban vagy tőle, így örül majd kicsit. Aztán egy váratlan pillanatban, sokkolóan és jéghidegen azt kell mondani: SOHA. Akkor is, ha úgy érzed, még mindig szereted! Aki egyszer megtaposta az érzelmeidet, megteszi újra.

Veszélyességi pótlék: jobb, ha biztosítod magad. Amint nyomul, tiltsd le, személyes találkozóba pedig csak akkor menj bele, ha a nála felejtett eredeti Bon Jovi pólódat akarja visszaadni. Persze próbálj átlátni a szitán, ha ez csak ürügy.

Ex #3: aki többé nem akar látni

Brutális sértettségében vagy ki tudja, miért, törölt, tiltott mindenhonnan, ahol csak tudja, hogy virtuálisan létezel. Ennek ellenére biztos forrásból értesülsz róla, hogy gyűlöl.

Viselkedése ebből következően ellenséges, ha netán véletlenül összefutnátok, gyerekesen úgy tesz, mintha nem venne észre, nem ismerne, sőt, soha nem ismert volna. Rosszindulatú pletykákat terjeszt rólad, boldog-boldogtalannak elmondja, milyen rossz volt veled az ágyban (miközben nem), milyen narancsbőrös a hátsód (amiről azt se tudja, micsoda), és, hogy egy konyhai nulla vagy (ami lényegében igaz, de senkit nem izgat).

Mit tudsz vele kezdeni? Semmit. Komolyan. Nincs rá orvosság, mert mentális gondok vannak nála.

Amivel csak rontasz a helyzeten: mindenféle kapcsolat-felvételi és békekötési kezdeményezéssel. Spórold meg magadnak az időt és az energiát, és próbálj meg nem törődni vele. Kár belé a szó, a diplomácia meg főleg.

Ex #4: az igazságosztó

Ő is egy klasszikus elmebeteg. Ha te szakítottál vele, ő bizony eldöntötte, hogy igazságot szolgáltat, és megbosszulja sérelmét. Ha ő szakított, akkor meg bebizonyítja, igenis jól döntött, mert te egy selejt vagy.

Viselkedése: üldöz. Bármit csinálsz, megtalál, kritizálja az új párodat, és az előző típushoz hasonlóan lehord mindennek, éppen célirányosan a te ismerőseid előtt. Jóban lesz azokkal a barátaiddal, akikkel kicsit eltávolodtatok, és lecsap rájuk, hogy együtt alázzanak téged. Nem riad vissza az undorító tettektől sem, egy igazi pszichopata. Simán megteszi például, hogy becsönget hozzád és leköp, mikor ajtót nyitsz, esetleg zaklató leveleket írogat az új pasidnak. Legrosszabb esetben elárasztja a topless képeiddel a netet…

Létezik-e jó megoldás? Persze! Letiltani, elköltözni, számot cserélni. Vagy teljes személyazonosságot.

Ami mégis megnyugtató: rosszabb már nem lehet a helyzet. Amúgy, ha szerencséd van, egy idő után elfárad és lepattan.

Ex #5: a szexhajhász

Olyasmi, mint a barátkozós verzió, csak ő nem barátkozik, hanem lefektet. Nem, nem szerelmes, és nem, nem akar újra összejönni. Annyi a helyzet mindössze, hogy egyéjszakás csajokat szerezni lusta, új barátnő nincs a láthatáron, ti pedig összeszokott párost alkottok. A legbiztosabb kielégülés-forrás vagy, amíg nem jön valaki új.

Viselkedése: hasonló, mint a kapcsolatotokban, csak kevésbé közvetlen. Jó esetben lefekteti (szó szerint) a határokat, rossz esetben elfelejt tájékoztatni, hogy ez nem szól többről a szexnél. Te meg éjszakákat töltesz azon merengve, most akkor mit is akar tulajdonképpen.

Mit tudsz tenni? Élvezni. Bizonyos határok között, és csak addig, amíg nem akarsz egy normális kapcsolatot. Mert olyanra nincs sok esélyed, lepedődön az exed szagával.

Ezzel koppanhatsz nagyot: ha beleszeretsz újra. Nem szabad túlértékelni ezeket a potya-éjszakákat. Persze, volt már olyan a világtörténelem során, hogy két ex így jött rá, őket bizony egymásnak rendelte az ég… De ehhez két ember kell, nem pedig két nemi szerv, ne feledd.

Ex #6: a mutogatós bácsi

Bár ez a viselkedésforma általában nőkre jellemző, egyik-másik férfi is produkálja néha. Nem veszélyes, nem is bonyolult kezelni, csak idegesítő. Ő az, aki ezerrel azon van, hogy bebizonyítsa: jobb nélküled.

Viselkedése: az első időszakban folyamatosan bulizik, köldökig dekoltált partycuccban tündöklő leányzókkal pózol, és kigyúrja magát istentelenül, aminek folyamatáról napi 6-8 képet posztol is. Az intellektuális változat sem tétlenkedik: igyekszik megnyerni néhány tudományos versenyt, eljutni menő konferenciákra, esetleg tervez/feltalál/alkot valami nagyon nagy horderejűt. Belefér az is, hogy hosszabb-rövidebb időre külföldre költözzön, aminek üzenete egyértelműen neked szól: nélküled sikerült, teljes lett az élete, és sínen van, hurrá. Aztán jönnek a képek meg szívecskék az új barátnővel, aki végre igazi társa, nem csak egy hebrencs kiscsaj.

Kedves szavak jó időzítéssel: gratulálj neki. Mondd/írd meg, mennyire örülsz, hogy egyenesbe került és rájött, mit vár az élettől. Ne hagyd ki azt sem, hogy te mindig is tudtad, nem illetek össze… Aztán hagyd is abba a gonoszkodást, ez a típus nem érdemli meg. Szegény csak igazolást vár a sorstól, hogy nem egyedül hal meg egy lepusztult, büdös szuterénben, elhízva és csórón.

#7: az exfüggő

A nagy hátraarc, aki a jelen értékelésére, egy új szerelem be- és elfogadására teljes mértékben képtelen.

Viselkedése: amíg veled van, nyilvánvalóan az egyik előző barátnőjét siratja (általában 3-as vagy 6-os kategóriás módon). Miután ezt megelégeled, és kidobod, (vagy ő sajnál meg, és dob ki), te jössz. Nem feltétlenül szerelmesen sír utánad, csak az aggasztja, hogy még egy nőt elbukott.

Mit tudsz tenni? Eltávolodsz tőle, amennyire csak lehetséges. Egyedül hagyod a saját kis nosztalgia-mozijában, és reménykedsz, ezentúl rólad is tart majd ott egy filmet.

Amit veszíthetsz: önbecsülés. Nem túl üdítő más nő árnyékában élni annak biztos tudatában, hogy mindössze egy pótlék vagy. Mint az alkoholmentes sör.

Egy megfejthetetlen férfitípus: a képzelt szingli

[fräulein on air: Jász H. Virág]

Sokszor tűnik úgy, a jó pasik kihalófélben vannak. Aztán, járva-kelve a városban, rájövünk, hogy ez abszolút nincs így, sőt, van belőlük bőven. Épp csak melegek, foglaltak, elmebetegek… Vagy az utóbbi kettő együtt. Ők a képzelt szinglik. Kapcsolatban élő, ám időről időre ismerkedni vágyó, barátnőjük mellől kikacsingató, saját szabályaik szerint játszadozó hímek. Ráadásul több típusuk ismert: bár céljaik közel azonosak, előfordulási területeiket, módszereiket és a tőlük várható eredményeket tekintve is bőven mutatnak eltérést. Lássuk a kategóriákat.

Képzelt Szingli #1: A macsó

A kép (sajnos) csak illusztráció.

Ő az a típus, akinek lételeme a csajozás, ám most mégis megállapodott. (Hogy miért? Ezt általában homály fedi.)  Persze, a személyiségét nem tudja elnyomni, így, amikor csak teheti, próbálkozik, flörtölget, szédít.

A barátnője: átlagon felül szép és csinos, olyasvalaki, aki tökéletesen mutat mellette. A legjobb kiegészítő. Ideális esetben keveset beszél, és láthatóan felnéz a pasira.

Előfordulási területe: főleg szórakozóhelyek, bizonyos esetekben munkahely, egyetem.

Módszere: nem teketóriázik sokat, kerek perec a tudtodra adja, hogy bejössz neki. Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy kicsit zavarba hozzon, kicsit jólessen, és hihető legyen még a hihetetlennek tűnő bók is.

Az eredmény: egyetlen éjszaka. Persze, ahogy ő akarja.

Képzelt Szingli #2: A kölyökkutya

Neki gazdi kell, így nem igazán képes meglenni tartós kapcsolat nélkül. Ezen kívül kellően jámbor lélek ahhoz, hogy gond nélkül rászívhassa magát egy erősebb akaratú menyecske.

A barátnője: semmi extra. Sőt, az a típus, akiknél a lányok többsége megfelelőbbnek tartaná magát a srác mellé. Kívül és belül egyaránt. És, mint írtam, meglehetősen erőszakos.

Előfordulási területe: ez a típus gyakran kolléga vagy szaktárs. A munkahelyi-egyetemi közeg okozta összezártság ugyanis megteszi a hatását…

Módszere: ő igazából nem próbálkozik, remekül megvan a viszonyában. Ha jó, akkor azért, ha meg posvány, hát akkor is. (Nem nagyon képes érzékelni a különbséget.) Kivétel abból a szempontból, hogy magától nem nyomul. Ennek ellenére persze, nincs ráírva, hogy foglalt, így gyakran keresik társaságát a lányok. Bár tesz említést a barátnőjéről, nem kifejezetten határozott, sőt, inkább hagyja magát elcsábítani.

Az eredmény: barátság, vagy legalábbis, olyasmi. Sok beszélgetés, egymás társaságának aktív keresése, érezhető vibrálás, de mindig egy bizonyos határon belül. Az elején még megkímél a barátnőjéről szóló beszámolóktól, aztán, sajnos, nem úszod majd meg. (Sőt, simán lehet, hogy tőled kér majd tanácsot, hova vigye kajálni a csajt, vagy mit nézzenek meg a moziban…)

Képzelt Szingli #3: Az intellektuális

Van egy stabil kapcsolata, és általában boldog is így. Viszont lételeme a kapcsolatok teremtése. Nem a hódítás miatt, egész egyszerűen csak rajong azért, hogy sorsokat és látásmódokat ismerjen meg.

A barátnője: átlagos, többnyire kedves, gondoskodónak tűnő típus.

Előfordulási területe: bárhol. Közlekedési eszközökön, könyvtárakban, kulturális intézményekben valamivel gyakrabban.

Módszere: nem flörtölni, csak ismerkedni akar. Hogy ezt nagyrészt miért nőneműekkel teszi, költői kérdés. Intellektuálisan közeledik, beszélget, kérdez, elemez, mindent összevetve, remek társaság.

Az eredmény: hasonló az előzőhöz, barátság, határokkal. Azt azonban szükséges megjegyezni, hogy esetében a határok jóval tágabbak. Egy idő után a flört-szerű elemeket és bókokat sem mellőzi, te meg elkezdesz belebolondulni. Aztán jól összezavar, mikor fogja magát, és bemutat a barátnőjének.

Képzelt Szingli #4: A barátnőd pasija

A barátnőd párja, kicsit túllépve a hatáskörén, nem csak protokollárisan kedves, hanem szinte nyomulósnak hat. Nálad alapvetően, persze, esélye sincs.

A barátnője: J

Előfordulási területe: adott.

Módszere: jó fej veled, sokszor benne van közös programokban, aztán egyre gyakrabban tűnik úgy, hogy ennél többet akar. Utalgat az expasidra, hogy nem volt méltó hozzád, ám érdekes módon, a szingli haverjainak nem akar bemutatni.

Az eredmény: ha a barátnőd érzékeny az ilyesmire, konfliktus, a közös programok megszűnése, a barátság esetleges megromlása. Ha nemcsak érzékeny, de okos is, kidobja a rohadékot!

Képzelt Szingli #5: Az internet kiscsászára

A métely. Hiába van kapcsolata, folyamatosan ismerkedni akar, és általában megrögzött hazudozó is. Emellett meglehetősen jó külsővel rendelkezik, de amint megmutatkozik valódi személyisége, a sármos arc mögött meglátod a kígyót…

A barátnője: nem tudni róla semmit. De titkon együtt érzel vele, akármilyen is.

Előfordulási terület: netes társkeresők, és egyéb ismerkedésre, akár barátkozásra is specializálódott oldalak.

Módszere: udvarol, hódít, bókol, teper. Ne fogja vissza magát, ígérget, komoly szándékúnak és összetört szívűnek mutatja be magát, kihasználva ezzel a nők biztonságvágyát és empatikus készségeit is.

Az eredmény: tulajdonképpen összejöttök, vagy legalábbis, pár randit megértek. Aztán, mikor úgy érzi, túl komolyra fordulna, vagy unalmas vagy, szépen kitáncol. Nem egészen érted, mi van, majd egyszer csak hallasz vagy látsz egy arra utaló infót, hogy bizony már előtted is volt valakije. Sőt, „alattad” is. Jobb esetben sosem derül ki a háttérsztori.

Képzelt Szingli #6: Az ígérgető

Ő nem titkoltan kapcsolatban él, de képes arra, hogy elhitesse veled, téged akar. Jól szituált, kisportolt, vonzó pasi. A mostani kapcsolatát unja, meg nem is működik, meg a csaj is szakítana már úgyis… Legalábbis, szerinte.

A barátnője: mivel a közösségi oldalaik tele vannak közös képeikkel (azzal hitegeted magad, hogy biztos csak a látszat…), így mindent tudsz a csajról. Milyen éttermekbe szeret járni, milyen koncertekre, milyenek a barátnői. Általában szimpatikusnak találod, mert olyan, amilyen te is lennél egy kapcsolatban, vagyis konkrétan, az ő pasija mellett. (Mindezek ellenére, persze, zsigerből gyűlölöd.)

Előfordulási terület: a város olyan pontjain, ahol a barátnőjébe nincs nagy esély belefutni. Sznob bárokban, első osztályú éttermekben és sportklubokban gyakran megjelenik.

Módszere: mint neve is mutatja, az ígérgetés. Ajándékokat vesz, „üzleti út” alibivel wellness-hétvégézni visz, összességében mindent megtesz azért, hogy a barátnőjének érezd magad. Kényeztet testileg-lelkileg, és persze, minden alkalommal elmondja: már nem sokáig kell bujkálnotok, a párja pedig nem jelent számára semmit…

Az eredmény: soha az életben nem hagyja el a barátnőjét. Sem érted, sem másért.

Képzelt Szingli #7: A Szenvedélyes

Stílusa hasonlít kicsit az ígérgetőéhez. Ő azonban, ha akarod, ha nem, bizony dobja érted a barátnőjét. Utána meg téged egy újabb lányért… Vagy az egyik exéért.

A barátnője: nagydumás, dögös, nem a klasszikus „megcsalt barátnő” típus. Főleg nem „elhagyott barátnő.” Ezt mindig meglepve tapasztalod.

Előfordulási terület: lényegében bárhol, bármikor lecsaphat.

Módszere: agresszíven rád szívja magát. Szakít a barátnőjével pár héten belül, és azon kapod magad, hogy már bemutat a barátainak, meg azt tervezgeti, valamikor összeköltözhetnétek. Közben, időnként, de azért határozottan, szidja az elhagyott exét, míg téged piedesztálra emel vele szemben. (Kicsit olyan, mintha a döntésének helyességéről igyekezne meggyőzni magát közben.)

Eredmény: valameddig élvezi a társaságod, aztán elég egy rossz mondat, és hirtelen ki is dobott. Vagy egy újabb szenvedély okán, vagy, mert visszament az exhez.

Képzelt Szingli #8: A Kakukktojás

Róla csak röviden: ő nincs kapcsolatban. Ő csak azt mondja, hogy abban van, ha úgy érzi, veszélyezteted a függetlenségét. Könnyebb hazudnia, mint megmondani, nem kellesz neki. Bár amúgy, azt hallani, hogy barátnője van, még mindig jobb, mint az igazat… Ugye?

A szöveg a teljesség igénye nélkül készült. Természetesen lehetnek más altípusok is; a lista a leggyakrabban előfordulókat foglalja össze. Kommentekben várunk altípusokat vagy elfelejtett példányokat!

Családi idill és a rózsaszín kép sötét oldala

[fräulein on air: Katona Ágota]

Hemzseg a facebook a családi idill képeitől, amikről kihagyhatatlan a cuki kisgyerek, a karácsonyi és húsvéti ételek alatt roskadoznak az asztalok. Ráerősítenek a szép szólamra a női magazinok: profi fotósok, sabloncikkírók melóznak jó pénzért a látszatvalóság képének megalkotásán. Minden a legjobb a világok legjobbikában.

Brangelináéknál minden ok. Tizenkét bébszitter mellett biztosan. Miközben...

Aztán az említett médiamunkások is nagyot nyelnek, mielőtt belépnének az otthonuk ajtaján: vajon mi várja őket odabenn? Közhely, hogy minél közelebb áll valaki lelkileg hozzánk, annál nagyobb sérülést tud okozni. És hol máshol is keresnénk a sérülések legjavát, mint a vér szerinti, vagy választott családunkban? Alapvetően azért persze szeretjük őket, megbocsátunk, békülünk, feldolgozunk, beletörődünk, na meg problémátlan kapcsolatot sem látott még a világ. De hol húzódnak az emberi psziché határai?

A család alapfunkciói még a pszichológia tudományának megrögzött tagadói számára is mondanak valamit:  érzelmi biztonság, összetartozás, jó kapcsolatok, szeretet, közösen eltöltött idő, kölcsönös odafigyelés és gondoskodás. És persze életkornak megfelelő kötelességek, szabályok, elvárások, némi balhé, érdekellentét, mosolyszünet, de az összkép pozitív. Kivéve, ha nem. És egyre inkább nem.

Ha hiszünk az egyéni boldogságról szóló nemzetközi statisztikáknak, és a magyarok boldogságindexének, azt kell gondolnunk, hogy a legtöbb magyar család észrevétlenül diszfunkcionális. Talán erős állítás, és ellenérvként bármikor felhozható egy random családi fotóalbum, kedves történet, szép emlék. Csak sajnos nem elég erős érv a vendégeknek mutogatott renomé. Ha az utolsó vendég mögött is becsukódik az ajtó, előbújnak a szörnyek.

...Woody Allen és Mia Farrow családja mindig is a botrányairól volt híres.

Hogy derül ki a legszebb facebook-családról is, hogy rágja a métely? Nem is kérdezve, miért van benne a hírekben naponta egy családkiirtásos eset, és hogyan szaporodnak a testi, lelki tragédiák (alighanem osztódással). Mintha csak alapvetően lenne gyarló az ember, és válna még gyarlóbbá. Mintha csak illúzió volna a szeretetről és összetartozásról szóló mese.

Min csúszhatnak el ennyire a dolgok?  A családi diszfunkcióknak széles szakirodalma van, mérnök barátainknak is ajánlható nyelvezettel, nemcsak Csernus-szinten. Olvashatunk anya-gyerek határproblémákról, családon belüli erőszakról, alkoholizmusról, kaotikus vagy túlkorlátozó családokról, a túlzottan megengedő nevelési elv eredményéről, a rejtett érzelmi elhanyagolásról, és néha még a cseppet sem kihívásmentes kiútról is.

A rosszul működő családból szabaduló fiatal rosszabb esetben – érthető okokból –  hallani sem akar a családalapításról. Jobb esetben megfogadja, hogy ő majd másképpen fog nevelni. Bújja a könyveket, átveszi az eszméket a haladó tudomány szellemében. Megbeszéli a megértő baráti körrel ,,az élet nagy dolgait”, és úgy is érzi, túllépett a gyerekkorán. Aztán szülőként jönnek az éles helyzetek, és azt veszi észre, hogy jé, pont olyan vagyok, mint az anyám/apám. Nagy önismereti munka szükséges, hogy felfejtsük a szálakat, és kisebb-nagyobb dolga mindenkinek akadhat. És ez cseppet sem felesleges időpazarlás a fiatal felnőttkor időszakában: a karrierépítés hevében, vagy a mindennapi betevőért folytatott küzdelemben (kérdés, van-e még idő, energia, pénz erre, avagy a hulljon a férgese elv itt is kísért).

Akadt volna dolga magával a szüleink generációjának is. Igaz, nem volt még lehetőségük elmenni pszichodráma foglalkozásra, művészetterápiára vagy önismereti csoportra. Nem is ez volt a legnagyobb problémájuk, a magyar társadalom jelentős részének még ma is úri huncutság, ha egyáltalán hisz eme ,,lélekbúvár sarlatánságokban”. Amúgy sem száz százalékban az egyén a hibás: nincs egyén társadalom nélkül, és társadalom sincs egyének nélkül. Ha a rossz minták elfogadhatóak, ha nincs jó példa a környezetünkben, ha rég elavult életelvek működnek, ha az áldozatok nem kapnak segítséget, minden sokkal nehezebb egyénileg és társadalmi szinten is.

Aztán a feldolgozatlan problémák terjednek tovább a családokat keresztül-kasul hálózó rejtett szálakon, generációkon át halmozva a boldogtalanságot. Kérdés, mikor és hogyan robban fel az érzelmi bomba.

* Ez a cikk a szerző személyes véleményén és beszélgetésein, némi pszichológiai tanulmányán alapul, nem célja az általánosítás és a negatív hangulat továbbfokozása, csak az illúziók zavarják.

Utazás a vénuszdomb körül

[fräulein on air: Varga Vivien A.]

Csak idő kérdése, míg ki nem nő egy újabb szőrszál. Sőt! Ha egyet kihúzol, öt újabb jön eltemetni az elsőt. Ez a helyzet a bozonttal is: amennyire ellenezték eddig, most hirtelen irtó menő lett. Kösd pórázra a hónaljkutyát, irány a bokros vénuszdomb!

öööööh...ok.

A női bozontos rehabilitása is csak idő kérdése volt. Egy furcsa érzés lengi most körül a világot. Az, hogy a nők többet érdemelnek. Jobban és többet teljesítenek, mint a férfiak. Mintha hirtelen ráébredt volna erre a nők többsége. Annyi sérelem van ebben a női kollektív tudatban, hogy most tisztán érezni egy lelki hadjáratot a férfi nem ellen: Micsoda, a férfi leszarja az öltözködését? Hordjunk XXL pulcsikat és boyfriend nadrágokat behemót futócipővel! Nesze. Nekünk sem muszáj tetszetősnek lenni. A férfi nem tud viselkedni, káromkodik és jobbra balra kúrogat? Leszarja, mi jó neked az ágyban? Akkor öcsém tessék, tudok én is olyan bunkó lenni, felállítom a farkadat és úgy hagyom, görcsöljön csak hajnalig. Aztán röhögve elújságolom ezt a barátnőimnek.

Hát innen kérem már csak egy lépés a természetes szőrzet. Kinek nem jutott még eszébe az első láb után feladni az egész borotválósdit. Nem beszélve a rettenetesen fájdalmas gyantázásról és epilálásról! Hála a magas pornókultúra análfixációjának amúgy is bővült a gyomtalanítandó helyek száma, ami ráadásul egészségügyileg nem is veszélytelen.

És minek ez a sok szenvedés? A férfiakért. Holott a legtöbb meg sem érdemli, mert agyilag 16 éves és a farka köré csavarja  a világot. A megbántott nő tehát bosszút akar. Mit vesz el tehát a férfitól? A vaginát. Az ártatlan kopaszbarackból rejtélyes afrót csinál, ami fogtól meduzáig bármit rejtegethet! A férfi ősfélelme, a freudi vagina dentata (fogas vagina) újra életre kelt!

Vénusz borotválkozott!

A szőr meg a haj ősidők óta hatalmat szimbolizál. A borotválás mindig egyfajta védelem és erő elveszítése. A híres Vagina Monológokban van az a rész, ahol a férj csak úgy hajlandó lefeküdni feleségével, ha a kopasz az intimzónája. Szegény nőnek rémálom, mert a bőre nem bírja és kipattogzik, másrészt védtelenségként éli át. Ez egy pár évtizeddel előbb játszódik, mikor még nem volt divat a borotválás. Persze, van a bozontban valami vad, egy fajta titok és bátorság. Statement-szerű. Olyan "leszarom, mit gondolsz rólam, így kell elfogadnod." 

Miközben a kislányosra borotvált punci már semmi titkot nem takar. Ott van leplezetlenül, védtelen és átlátható. És ez is a borotválás lényege: egy ilyen világban nem nőhet szőr, ahol még az ánusz is rózsaszín, a punci púderezett, ahol minden homogén színű. Átlátszó irodaház, átlátszó fanszőrzet, semmi zsákbamacska! Na és persze a pornók miatt is kopaszítunk: A borotválási kultusz körülbelül a 90-es évek közepén kezdődött. Amikor a pornóiparban nagy divatba jött az orális szex, hirtelen mindenki brazilban utazott szőrügyileg. (Eközben a legtöbb férfi vígan növeszti ma is tovább a bermúda háromszögét. Nekik persze lehet. És jobb is, aki ült már szúrós bőrön, tudja, miért.)

A mi generációnk már borotváltan nőtt fel, ezért furcsa rezervátumot növeszteni. És felmerül a kérdés: Ha megtesszük, és lefeküdnénk valakivel, nem futna ki a világból? A gondolat, hogy valaki nem tart minket kívánatosnak, azonnal megöli a bennünk élő amazont. És, tipik nő, a lázadás előbb végződik mint kezdődik, hiúságunk miatt. Holott New Yorkban már a próbababák is bush-ot hordanak.

A szépségnek egyébként egy egyszerű receptje van: mindig a rendhagyó szebb. Tehát a sivatagban mindig az oázis. A férfiak is átélhették nem rég a dús szakáll revival-jet. Tudományos vizsgálatok alapján kiderült, hogy a nők döntő többsége mindig a szakállas pofát találta érdekesebbnek, feltéve, ha egy csoport borotvált között mozgott. Talán ez az intimszőrzet comeback-jének titka is: ami ritka, az szép. Jó, hogy nem kell minden divatot követni. Majd a celebek ezt is elintézik helyettünk. A New York Times már kikiáltotta az intimszőr szabadságát, Madonna már előkotorja a hónaljszőr parókát. És tényleg, valahogy nem is néz ki olyan rosszul...vagy de?

Stresszfaktor: A szépség

fräulein on air: Jász Hajnal Virág

Esküdni mernék, hogy a nők nagy része bőgött már át éjszakát/napot a külseje miatt. A nők nagy része van olyan büszke, hogy ebben az önsajnáló lélekállapotban nem marad benne. Inkább önigazoló hadjáratot indít! Vannak, akik lefekszenek valakivel, akit nagyon-nagyon jó pasinak gondolnak, főleg magukhoz mérten. Vannak, akik vesznek magunknak egy nagyon menő ruhadarabot, akik elrohannak kozmetikushoz, fodrászhoz, manikűröshöz, és „tataroztatnak”. Aztán olyanok is vannak, akik elgondolkodnak a szépséghez való viszonyukon, a társadalom szépséghez való viszonyán, no és persze, magán ezen az elvont fogalmon.

Régen szexi,  ma meg duci. Vagy mégsem?

A szépség szubjektivitása és belülről fakadása egy olyan téma, ami újra meg újra előkerül, de mégis, mindig érdemes beszélni róla. Egyrészt, adott a kérdés: vajon a két nem ugyanazt gondolja szépnek? Korántsem. Legalábbis, az én férfiismerőseim (akad néhány, faggatom is őket), a nőkhöz képest, teljesen másképp állnak a dologhoz. Többnyire van valami fixációjuk, egy bizonyos részlet, ami fontos nekik: van, akinek a mellek, van, akinek a fenék, van, akinek a szemek, a száj, a haj, stb… És vannak jó sokan, akiknek az összkép. Nem feltétlenül a feltűnő szépségre utaznak, inkább a harmóniát, a megfelelő arányokat keresik. Emellett elsődleges nekik (általában), a személyes varázs. Hogy a nőben legyen valami plusz, ami nekik szemet szúr.

 Azonban sajnos, az utóbbi években a férfiak között elburjánzottak az úgynevezett „mutogatós bácsik”. És itt most nem a szatírokra gondolok. Hanem azokra, a nagyrészt diszkók, elitegyetemek és dús pénztárcák által elszaporodott, deviáns férfiakra, akiknek jó csaj KELL. Jó csaj, akit mutogatni lehet, aki lényegében egy szép kiállítási tárgy. Ezt persze, adott esetben finanszírozni is hajlandóak. A szépség tehát számukra olyasmi, ami az anyagi helyzetüket is demonstrálja, a nő szépsége az ő fényüket emeli.

Emellett vannak az álmodozó pasik. Ők a Playboy-on meg túl sok pornón nevelkedtek, és amennyiben már sikerült elveszteni a szüzességüket, meglepődtek, miért „kevesebb a csajon a cici a megszokottnál.” Az ő szemükben a szépség szoborszerűséget jelent. De hála istennek, a férfiak azért általában józanabbak ennél, a médiát többnyire a helyén kezelik.

De mit gondolnak a nők? Első és állandó igazság: a nők nagyobb része mindig más akar lenni, mint amilyen. Ergo, azt látja szépnek, amilyen jó eséllyel nem lehet. Az egyenes göndör akar lenni, a szőke barna, a magas alacsony, a kismellű nagymellű, az idősebb fiatalos, a kerek arcú meg lófejű… És ugyanez fordítva. A szépségipar meg ezt alaposan ki is használja.

Második igazság: a nőket nagyon befolyásolja a média. A trendeket követő, igényes, jól szituált nők gyakorlatilag egy kollektív tudatban élnek. Abban, amit a menő magazinok és aktuális celebek sugallnak. A szépség esetükben egy folyamatosan változó, de örökösen vágyott tényező, amelyben példaképeik, elérni kívánt súlyuk, és álom ruhatáruk is van.

Harmadik igazság: a divat a szépség szimbóluma, miközben nem mindig szép. Ha megnézzük az aktuális trendeket, mindig van legalább egy-kettő, aminek köze sincs a szépséghez. Inkább csak a „trendi vagyok, szóval biztos szép is” státuszt hivatottak szimbolizálni.

Negyedik, nem feltétlenül igazság (az olvasóra bízom az ítélkezést): a szép nők üresek. Alapvetően azt mondanám, ez egy csúnya előítélet. A gyakorlati tapasztalataim azonban azt igazolják, hogy a társadalmilag szépnek kikiáltott, vagyis az aktuális divat szerint szépnek ítélt nők tényleg szinte zéró belbeccsel lettek megáldva. (Főleg az IQ-t, az EQ-t, meg a személyiség összetettségét értem ez alatt.) Azonban ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Egyszerűen minden irányból csodálat érkezik feléjük, így nincs szükségük arra, hogy más módon próbáljanak kitörni. Míg egy kevésbé szép, de magára azért igényes nő, megpróbálja kihozni magából a maximumot. Ebbe pedig, természetesen, beletartoznak a belső értékek is: az önfejlesztés, tanulás, magasabb tudatosság.  (Bár még így is elcsépeltek a „szépség belülről fakad” típusú mondások, hiszen ki a francot vigasztal, hogy kedves meg okos, ha inkább a topmodell barátnőjét hívják meg újabb meg újabb koktélokra?) …

Összegzésként megállapítható, hogy a szépség egy adottság. Egy nagyon jó adottság, hiszen rögtön észrevenni, bármiféle erőfeszítés nélkül. Emellett azonban, egy folyton változó tényező. Lehet, hogy a mai trendek szerint szép valaki, holnap már talán nem lesz az. Ezen kívül múlandó is, igazán hatásosan tenni ellene továbbra sem lehet. A szépség olyasmi, amit, ha valaki ügyes, jól kihasználhat. Ha azonban valaki tényleg ügyes, a szépség helyett egyéb képességeivel is tehet ugyanígy. Mindenkiben van valami szép, és, ha okosan emeljük ki, nyertünk… Azt hiszem, idővel, ahogy „beérik”, minden nő megtalálja a módszereket arra, hogyan felhívja magára a figyelmet. Erre viszont tényleg belül van a válasz.