Álspirituális ösvények útvesztője

fräulein on air: Katona Ágota

Megszámlálhatatlan szagos önsegítő könyv, színes kártya, magazincikk. A szavakba öntött bölcsek köve elérhető, csak akarni kell, csak bevonzani, beprogramozni! – hirdetik a könyvesboltok polcain fellelhető árucikkek. Minden heppiszánsájn, a valóságot te alakítod, na és mindennek oka van. Nagyszerű gyógyulás- és gazdagodástörténetek, emelkedett meditálócsoportok, földönkívüli üzenetek, guruk, gyógyítók. A ’90-es évek óta egyre erősebbé váló spirituális mozgalom számtalan hívet számlál magának kis, megkeseredett országunkban, aminek lélektani okait talán nem is nehéz megérteni.

Miért olyan nagy baj, ha valaki hisz valamiben, miért kellene kigúnyolni? – kérdezhetjük. Nos, ebben a bejegyzésben a gúnynak írmagja sem lesz, ezt ígérhetem, az irónia is jó szándékú. Csak a (feltételezhető) tévutakra szeretném felhívni a figyelmet, a teljesség igénye nélkül. Nem is azzal van baj, hogy valaki hisz a látható világ mögötti rendben, a transzcendenciában vagy akár a horoszkópokban. Hanem azzal, hogy milyen módon prezentálja ezt embertársai felé. Egy-egy ilyen attitűd kára sajnos több lehet, mint a haszna, és könnyen az emberi kapcsolatok rovására mehet. Lássunk néhány hétköznapijainkba is begyűrűző jelenséget.

Ha nincs nap, rajzolj. 

A kapitalista spiritualitás. Amerikai önsegítő könyvek gyakori jelensége. Lehet nagyobb autód, jobb házad, drágább ruháid – megérdemled! Nem számít, kinek a szenvedése, kizsákmányolása áll mögötte, nem számít az ökológiai lábnyomod, csak legyél boldog! A világ javai, lám, korlátlanok, csak sajnos a csórók ezt nem tudják. Nem baj, majd elolvassák a Hogyan vonzzunk be dollármilliókat? című könyvet, és nekik is lesz az asztalukon kaviár. Hozzáállás kérdése! A gazdasági folyamatok elbújhatnak, az ökoszisztémára majd vigyáz a Jóisten, nem kell aggódni.

A horoszkóp-stimgatizáció. ,,Ajjaj, skorpió az aszcendense! Vigyázz vele nagyon!” A hiányzó emberismeret könnyen pótolható a születési dátum segítségével. Nem is kell hosszú beszélgetések során megismerni azt az embert, a kíváncsiság máris ki van elégítve. Gyors ítéletek, képzelt hatalom a másik ember felett. Leghétköznapibb formája az ,,Á, te vízöntő vagy? Gondolhattam volna, hiszen…” típus. Lehet, hogy önjelölt asztrológusunk számára nagy a felismerés élménye, de a másik oldalon nem feltétlenül kívánt a skatulya. Sőt, akár sértő is lehet, ha nyíltan vagy burkoltan bármit is feltételeznek rólunk.

Identitásspiritualitás. A spiritualitás számára az önmeghatározás eszköze. Nem kerül háttérbe az életében, nincsenek szakaszai, talán még kételyei sem. Nem keres, már mindent megtalált.  Fontosabbak számára a spirituális dogmák, mint a mindennapi élet, nem is barátkozik máshogyan gondolkodókkal. Persze ennek számtalan változata lehet, nem mindegy, hogy valaki erőszakos térítő vagy idealista hippi. Utóbbiakat, valljuk be, csodáljuk is picikét. Písz end láv forevör, kivétel, amikor üres az államkassza, de ilyen földi dolgokkal ne is foglalkozzunk.

A gyámoltalan halandó. Tanácskérők, gurukat követők. Dönteni sem mernek ,,felsőbb” megerősítés nélkül. Mi van, ha elrontják, és a Sors vakvágányra küldi őket? Nem mernek felelősséget vállalni az életükért, nincs önbizalmuk az autonóm életvitelhez. Esetleg átkoktól, balesetektől rettegnek. Az ügyes ezómunkás mindezt kihasználja, és függésbe taszítja az illetőt az anyagi haszon reményében. Gyámoltalan halandónk talán csak online múlatja az idejét azzal, hogy lelketlen programokkal jósoltatja meg magának, mikor lép már életébe például egy új munkahely vagy az igazi társ, aztán nem veszi a fáradtságot, hogy tegyen is érte valamit. Majd a véletlen megoldja. Kivéve, ha nem.

A tudományos ezoterikus. Lúgosít, homeopátiával gyógyít, túlzottan is odafigyel az étrendjére. Tulajdonképpen racionálisnak tűnik. Étrendkiegészítőket szed. Közel állhat az ortorexiához. Az ortorexiás soha nem enne semmi egészségtelennek titulált ételt, mániákusan kerül minden méreganyagot, gyorsételt, egy apró botlásnak is végzetes jelentőséget tulajdonít. Ha mindezt spirituális megfontolásból teszi, akkor puszta elvek és a hozzájuk kötődő szorongások irányítják, nem a saját ízlése. Rosszabb esetben lenézi azt, aki nem úgy él, ahogyan ő. Hát milyen buta, aki nem vigyáz magára! Hardcore változata az összeesküvésekben hívő, akit talán be sem kell mutatni (legfőbb tartózkodási helye a fészbúk). Divat lett szidni a gyógyszeripart, az élelmiszeripart, tudományos alapokon abszurd diétákba kezdeni, és tudni a nagybetűs Igazságot.

Nőimagazin-spiritualitás és hamis nőideál. Társadalmi sztereotípiák ezoterikus mázzal leöntve. A nő dolga, a nő külseje, a nő belseje, a nő viselkedése, a nő helye meghatározott, örök renden alapul. Az igazi nő befogadó, a női princípium megtestesítője. Megveszi a drága krémeket, mindig elmosogat, sosem haragszik. Üvegcipőben jár, nem büfög és nem káromkodik. Az nem túl spirituális, ugyanis, és ő, a fény földi helytartója nem teheti meg. Egyféle igazi nő van, a többi valami evolúciós zsákutca lehet csak. Jobb helyeken szóba kerülne a női archetípusok, a Milyen istennő vagy? nevezetű tesztek. Igazán szórakoztatók valódi önismeret és egyedi élmények helyett.

Bevonzottad! Az áldozathibáztató gondolatcsomag. Minden, ami történik velünk, a mi hibánk, ugyebár. Jobbik változata a karmára fogja a szerencsétlenséget, rosszabbik a tudatalatti rossz gondolatok büntetését vizionálja egy negatív életeseményben, és megérdemeltnek találja a szenvedők szenvedését. Ezért esetleg félredobja a jézusi elveket, és egy percre sem játszik Teréz anyát. Hacsak nem remél karmaoldást, személyes hasznot az adakozásból. Empátiahiányos, szociálisan érzéketlen hozzáállás spirituálisan fejletlennek tartani azt, aki éppen valamilyen csapást szenved el, netalántán kárörvendően állni felette, hogy na, most megtanulhatja a leckét. Bármit is hiszünk, nem tudhatjuk, mi áll egy ember balsorsa mögött, hacsak nem szándékos önsorsrontásról van szó. Nincs is jogunk ítélkezni felette.

Az örömködés, avagy tiltsd le a bánatot! A legveszélyesebb forma. A jelmondat: ne légy olyan negatív! Ne legyen rossz napod, nehogy szomorú legyél. Rendkívül kellemetlen jelenség a pozitívkodók számára, ha bármi megzavarja a rózsaszín felhővilágot. Illuzórisztikus formája ez a felsőbb világokba való hit megélésének. A magunk mögé utasított árnyék előbb-utóbb fölénk magasodik, és muszáj lesz szembenézni vele. Gyakori érvük, hogy a rosszra koncentrálással csak a rosszat erősítjük. De akkor ki fogja kipucolni a vécét, lemosni a hullát, szembenézni a problémákkal? Nem igazi mentálhigiéné ez, szintén ítélkezésbe torkollhat. Jókedvünk persze lehet, sőt, legyen is, öngyűlölő mondatokat se mantrázzunk a tükör előtt, de ez a fajta érzelemtagadó önbecsapás súlyos következményekkel járhat.

A megmentők. A Föld felemelkedéséért meditálnak, részei a megvilágosodott kisebbségnek, (meg)annyi szent. Mindenki tévúton jár rajtuk kívül, a halálba megy, rossz utat választott. Csoportosan akár el is szigetelődhetnek, veregethetik egymás vállát, hogy mennyit tettek a Földért. Ők már nem is az emberiség részei, félig Fényből vannak, magasabb rendűek a gyűrött arcú, három gyerekét egyedül nevelő anyánál és a lakásért güriző hivatalnoknál. Nem baj persze, ha valaki csoportba jár, támogatja a többieket és hisz valamilyen jó célban, a szellemi munka, a közös meditáció erejében. Kérdés, mennyire fényezi az egóját vele.

A fenti típusok felsorolása nem megbélyegzésre szolgál. Inkább jelenségekről van szó, semmint emberekről, és ők is csak halak a hálóban az énvédő mechanizmusaikkal, a rossz gyerekkorukkal és szájízükkel.  A trend és a viselkedésminta (jó esetben) megy, az ember marad: az ember a transzcendencia utáni vágyával, időszakos tanácstalanságával, mágikus gondolkodásával.  Némelyik szakaszon talán sok kereső átverekedte magát legalább egyszer. Az igazi spiritualitás élethosszig tartó folyamat, egyedi út, mint az emberi sors maga. Egy irányzat vagy módszer elkötelezett gyakorlása sem jelent feltétlenül végállomást, a mérföldköveink pedig az út részei. Jó utat mindenkinek!