Oldalak

2015. március 29., vasárnap

Jolly Joker - a sors szexi

fräulein on air: Varga Vivien A.



Mi az a sors, vagy végzet, ez a végtelenségig elcsépelt, de örökzöld elképzelés, hogy minden előre rendeltetett, ami a legcsökönyösebb ateistát sem hagyja nyugodni? Nem más, mint forgatókönyv. Rendszer.





Az emberiség imádja a rendszereket, és nem is spórol velük. Évezredekkel ezelőtt megszelídítettük a bolygókat s csillagokat, szép köröket és ellipsziseket rajzolva; csillagjegyek bontakoztak ki, hogy az embereket is rendszeres jellemzésekbe tudjuk sorolni. Rendeket s kasztokat képzelünk, társadalmi rétegeket és hozzájuk illő forgatókönyveket. Sorsokat: A bohém csapos srácból, aki szegény körülmények között nőtt fel, de isteni tálentum, egyszer még megbecsült művész lesz, kinek mindenki ad a szavára. A társaság bulikirálynője, aki egy partit nem hagy el pasi nélkül, véletlenül teherbe esik, megtér, lemond a vad életéről és anyja lesz - meglepődünk bár, de mosolygunk: A sors fintora. De keserű-édesen nyilvánvaló!

Kár, hogy ezek a forgatókönyveket csak másokra tudjuk alkalmazni. Magunkra nem. Magunkat nem láthatjuk olyan jól. Az önképünk gyakran nagyon eltér attól a képtől, amelyek mások őriznek magukban rólunk. "Őriznek", mert valóban nehéz megváltoztatni egy rólunk alkotott jellemképet. Ilyenkor érezhetjük azt, hogy hiába változtunk, mások erről tudomást sem vesznek. Hiába bűnhődünk, hiába kérünk bocsánatot, hiába próbálunk tovább haladni az életben, mindig csak csömörből vödörbe esünk. Nem lehet csak úgy eldobni a forgatókönyvet. Mindegy, kinek a tollából származik.


Fésüld sorsodat. (Photo: Molnár Fruzsi Photo https://www.facebook.com/molnarfruzsiphoto)


Szóval, a rendszerezés nem áll meg a krónikáknál. Rendszerezzük az egész életet. Az elbeszélő művészetek miért ennyire közkedveltek? A filmeket, az irodalomat, a meséket csakis a jövőtől való félelemnek köszönhetjük. Mert ott bontakoznak ki helyzetek, ok-okozatok, lineáris történetek, ha szürreálisak is. Sorsok. És ez az átláthatóság szabadít meg minket a jövőfélelemtől, attól, hogy jobb, kiszámíthatóbb is lehet.

Ennek hatására mi is bízunk saját sorsunkban, sőt, epedve várjuk, hogy beteljesüljön a frogatókönyvünk; hogy egy olyan világban, ahol megállás nincsen, jussunk fel a csúcsra, és ott verjünk sátrat. Filmet gyártunk magunknak magunkról. Rendező: ÉN. Producer: ÉN. Vágó: ÉN. Filmcsillag: ÉN.

És persze, valahol igaza van az ÉN-nek, hogy kapaszkodik és ragaszkodik a "minden jó, ha a vége jó" elképzeléshez. Na de, hol van az a "vége"? Amint vége van egy szakasznak, egy évnek, rögtön kezdődik a következő, forog tovább a fogaskerék. Semminek nincsen vége, soha, vagy mindig mindennek vége van s mindig minden újból kezdődik.  Rémes - mert sajnos elszoktunk attól, hogy úgy vegyük a dolgokat, ahogy vannak, ferdítések és belemagyarázások nélkül. Nem engedünk a nagy "panta rei"-nek, nem engedjük, hogy az élet folyjon, mi meg sodródjunk vele. Hiszen erre nincs időnk: Be kell teljesíteni a sorsunkat. - Hoppá. Itt baki van, vagy minimum félreértés.



Bobi mindent tud!



A nagy sors mintha nem is könnyítene rajtunk. Elvárás is egyben. Aki kártyázik, tudja: A Joker nem egy elegáns dolog. Vigyorog mint a tejbetök, kajánul, mert ha meg is nyered általa a partit, nem volt az igazi. De elvárja, adódik, hogy használd. Elegánsabb lett volna, ha meg lett volna a hiányzó, "igazi" kártya. A király, a királynő, vagy csak a treff hatos. Nyersz, de valahogy mégsem olyan dicsőségesen, hogy tapsra érdemes volna. Ez nem az igazi szerencse. Szóval, akkor ne is használjuk ki? 

Szeressük a sorsot. Szeressük azt az elképzelést, hogy jobb lesz minden, hogy megtaláljuk a helyünket, idővel, és hogy nem tehetünk rossz lépést az életben - ha ez nem is teljesen igaz, ez a Jokerünk. Ha ennyi kötelezően választható út van az életben, válasszuk inkább a pozitív hozzáállást, játszuk ki ezt a szellemi Jokert. Ennyi örömünk legyen már!


Pasztellre fesd!



Feldmár András egyik előadásán ugyanez hangzott el, a karmába vetett hittel kapcsolatosan: "Az is nagyon jó történet, hogy valamilyen feladatunk van itt. Lehetséges, hogy egy másik dimenzióban az apám, az anyám, a nagyanyám lelkével vagy szellemével összebújtunk, és azt mondtuk, hogy én ez leszek, te az leszel, és csináljunk valami retteneteset, és ha majd meghalunk, akkor újra összejövünk megbeszélni, hogy megoldottuk-e a feladatunkat."

És ő is úgy fogalmaz: "Történet." Történeteket mesélünk magunkról, másokról, a világról, atomokról és csillagokról, és ki tudja, hogy igaz-e, de végül - kit érdekel. Ha ott a Jolly a kezedben, kirakod a sort, és nyersz. Hülye lennél nem használni. Hihetünk a sorsban, mert végül nem a lapban, hanem önmagunkban hiszünk. És egy magabiztos főhősnő szexis Joker-mosollyal bizony csak nyerő lehet.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése