Tükrön innen és túl – ami a divat mögött van

fräulein on air: Katona Ágota

A női magazinok csurig vannak divattippekkel. Kitartó újságírótársnőink ezredszer is lepötyögik nekünk, hogy a keresztbe csíkos optikailag kövérít, az égőpiros sápaszt, farmerkabát farmernadrággal pedig már nem divat. A színes lapok mögött eközben ott szunnyad a megszégyenülés réme: emberként belénk van kódolva, hogy a társaságból való kilógás bűnét kirekesztés követ, ami egyenlő számunkra a lelki értelemben vett halállal. Ezt pedig viselkedésünkön kívül az öltözetünkkel érhetjük el a legkönnyebben, és nem is kell hozzá annyira kilógnunk a tömegből: akár munkahelyünkön is begyűjthetünk pár nem éppen elismerő női pillantást egy kicsit mélyebben dekoltált blúz miatt.

Úgy tűnik, modern nőként szűk határok között mozgunk, számtalan elvárásnak kellene megfelelnünk, miközben soha nem volt még annyi lehetőségünk az öltözködés terén is, mint most. Többé-kevésbé kialakult ízléssel bolyongunk a vállfák erdejében, mindig jobbat akarva vagy az újdonság ízét keresve. Kevés nő van, akit teljesen hidegen hagy az öltözködés: a cél az, hogy elfogadható kinézetünkkel beilleszkedjünk, vagy vonzó nőként pozitív benyomást keltsünk, de emellett számtalan más pszichológiai mozgatórugó is létezik.

(fotó: tumblr.com)

Az, hogy milyen ruhadarabokat viselhetünk, már szinte alig van nemhez, korhoz vagy társadalmi helyzethez kötve. Az anyagiak is egyre kevésbé befolyásolnak, hiszen ha valaki szorgosan járja a turkálókat és a leárazásokat, akár fillérekből állíthat össze magának minőségi ruhatárat. A szabadság nagyobb önkifejezést tesz lehetővé. A kisközösségek átalakulása és felszámolódása egyúttal a kirekesztettség rémét is elaltatja kicsit: ezért lehet az, hogy nagyvárosban élők változatosabban mernek és tudnak öltözködni. Itt azonban egy nagyobb közösség mércéje alá esünk: akaratlanul is viszonyítjuk magunkat a kortársainkhoz, a celebekhez vagy a naprakészség és jólöltözöttség ideáljához.

A jó öltözködés alapja azonban a testi-lelki önismeret. Ha nem az alkati típusodnak megfelelő szabású vagy színű ruhát viselsz, kényelmetlenül fogod magad érezni. Ugyanez áll a lelki alkatra is: egy megrögzött bohém nem fog jól mutatni visszafogott üzletasszonynak öltözve, és fordítva. Minél mélyebben ismered önmagad, annál jobban fogsz öltözködni, és annál kevesebb felesleges ruhadarabtól dagad majd a szekrényed. Kisugárzás nélkül persze még a legstílusosabb outfit is rád aggatott jelmez lesz.

A mosolytalan modellek kifejezéstelen tekintete a nagyvárosi életmódról beszél, és arról a mumusról, amit elidegenedésnek becézünk, és majd egy évszázada kísér minket csendesen. A modellek felettünk járnak a tömegtől elkülönülő, arisztokratikusság pózban, mint az önzés élő szobrai, akik a testükből és a testüknek élnek. Aki túl sokat foglalkozik az öltözködésével, a műkörömmel, a frizurával, az valami más, fontosabb dologtól vonja el idejét – gondolhatjuk a sztereotípiák mentén, és talán igazunk is lesz. Ennek torzképe a pincsikutyát cipelő cicababa.

Az öltözködés egyben fogyasztás is, ezért etikai következményei vannak. Lassan a médiában is nagyobb hangot kapnak a környezetvédelmi hatások és a divatipar hatása a harmadik világra, de egyelőre nem ez az első dolog, ami a divat szóról eszünkbe jut. Az ál-környezetkímélő, zöldre festett áruk marketingfogásként működnek, a tájékozatlan, jóhiszemű vásárló pedig nyugodt szívvel teszi őket a kosarába. Automatikusan vásárolunk. Nem gondolunk bele, hogy a ruhánk színezőanyagául szolgáló festék maradványait legközelebb az ebédünkben kapjuk vissza, a szekrényben századikként sorakozó pólóval pedig, ami talán felmosórongyként végzi, egy arctalan rabszolga éhbérért dolgozott. A szociális és ökológiai tényezők egy termék kapcsán szinte láthatatlanok számunkra, és a legtöbbször elkeserítő képet mutatnak, ami a saját problémáink fényében még akkor is eltörpül számunkra, ha egyáltalán megállunk felette.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy az egész divatvilág a Gonosz terméke, és egészében megvetést érdemel. Az európai ruhagyárak munkakörülményei minden bizonnyal humánusabbak és környezetbarátabbak. Egyes divattervezők még törekszenek is arra, hogy környezet- és emberbarát termékeket bocsássanak piacra. A vásárlók hozzáállása, a törvényi szabályozás sokat javíthat a helyzeten, tehát minden rajtunk múlik. A globalizálódott világban szinte mindenki hatással van mindenkire valamilyen módon.

Ne befolyásoljon minket a magazinokból ránk néző, komor arcú és távolságtartó nőideál. Tájékozódjunk, vásároljunk tudatosan, és belülről építsük az önbizalmunkat – hogy tisztább legyen a kép tükrön innen és túl is.