Hétköznapi szenvedély

fräulein on air: Jász Hajnal Virág

Mikor voltál utoljára szenvedélyes? Mikor volt utoljára olyan, hogy szenvedéllyel vetetted bele magad valamibe? Önfeledten, korlátokat nem ismerve, utat engedve a vágyaidnak, felülbírálás nélkül engedve, hogy testet öltsenek?

Gondolkodsz?

…Még mindig gondolkodsz?

[forr. tumblr]

Első válaszod biztosan a szex. Vagy a szerelem… Ideális esetben a kettő kombinált változata.

Ezek szerint Te is a huszonegyedik századi értelmiség azon típusába tartozol, akit felzabált a józanság. Nincs ezen mit szégyellni, így jártam én is. Meg sokan mások. Abból áll az életünk, hogy folyamatosan kontroll alatt tartjuk magunkat. A társadalomhoz való idomulás az oka, gondolom. Ránk van kényszerítve a „szenvedélytelenség.” Ha megnézünk egy iskolát vagy munkahelyet, elképesztően ingerszegény közeg. Nincs tér a vágyainknak a szürke hétköznapokban, erőnk sincs hozzá, hogy szabadjára engedjük…  Elfáradunk ugyanis az állandó önkontrollban, felemészt minket a fantáziát és átélést nélkülöző környezet. Aztán meg szenvedéllyel tömjük magunkba a tábla csokit vagy zacskó csipszet. (Én speciel, mint valami éhenkórász macska, kétpofára szoktam, mert ott aztán van tér a vágyaknak, végre lehetek szenvedélygombóc.)

De térjünk vissza a szexhez, legtöbben mégiscsak azzal azonosítják a szenvedélyt, mint fogalmat.  Pontosan ezért pedig, ahogy látom, ez egyfajta kötelező szenvedéllyé vált, mintha más nem is létezne. Nyomják ránk mindenhonnan, a magazinok hasábjai „több-jobb-orbitálisabb” szexet és orgazmust ígérő praktikákkal szolgálnak. A reklámokból és tévéműsorokból ordít a bujaság, egy tisztességes mozifilm sem létezhet legalább utalás nélkül. Ez már annyira sokkolóan szenvedélyes, hogy pont a lényeg veszik el. Mi a lényeg? Az átélés. Hogy van legalább olyan színtér az életünkben, amikor „lemehetünk állatba”, megőrülhetünk, odavethetjük magunkat egy kis bűnnek, ledobhatunk minden maszkot, sírhatunk és karmolhatunk. De a varázs eltűnik akkor, ha ezt elvárásként erőltetik ránk.

Hol van hát a szenvedély, miért nincs igazi mámor? Mégsem rúghatunk be minden este, mégsem használhatunk stimuláns szereket, ez tönkretenne mindenkit… Hát pont ezért. Mert a szenvedély egy kicsit mindig megöl, egy kicsit mindig nyomorba dönt. Ha életünk összes pontja tele lenne vele, gyorsan elpusztulnánk… Mint Joplin vagy Winehouse. A szenvedély valamiféle alkalmi kiváltság, amikor a pillanatban elmerülhetünk. Amikor egy kicsit meghalunk, egy kicsit megfeledkezünk mindenről. De tény, hogy több idő és több tér kéne neki, mert a nélkülözése is elpusztíthat.

Nem tudunk mást tenni, mi, józanság által felzabáltak, hogy igyekszünk mindenbe csempészni egy kicsit. Mindent intenzívebben átélni, többször lenni a jelen pillanatban, szenvedéllyel fűszerezni az íztelen fogásokat. Persze nem halálos adaggal. Elég egy csipetnyi.

Pasi-leltár 2013

Leszámolunk tehát az óévvel, és optimistán várjuk a fiatal év gyümölcseit és kompótjait. Felvagyunk készülve, a raktár teltház. Hogy hogyan készültünk? Egy csokor tanulsággal minden tavalyi pasitípushoz. Egy válogatás szerkesztőségünk csemegéiből, kronológiai sorrendben. Örülünk, ha segíthetünk.

The Golden Bed, 1925.

Első kör: Varga Vivien A. leltára.

Az álmodozás éve. Pont.

Cím/Fedőnév: A szánalmas, önsajnáló, szexőrült alkoholista

Ügy: Véletlen találkozás, spontán randi. Tizenkét óra ivás. Intellektuális és szexuális témák - jeles. Tetszett. Csak egy csók volt. Másnap szakítás a barátommal. Sírtam, ő nem.

A programunk a szánalmas, önsajnáló szexőrült alkoholistával: ivás nála napi szinten reggelig, jó beszélgetések, vad szexelések, pszichologizálások. Barátaival való bulizás, felvállalt, azt hittem. Ex-barátnőjét nem bírta elfeledni. Vékony, barnahajú csajt. Én: szőke, nem-vékony csaj. Komplexusok. De tetszett. Szerelmes lettem. Elmondtam. Igazi kapcsolatot akartam. Nem csak ivást. Támaszt. Belekortyol a vodkás üvegbe. Nem tudja megadni. Akkor megyek. Menjek, vagy maradjak? Erre válaszoljon. Nézzek, mondja, a párnája alá. A volt csaja fényképe. Ledermedtem. Vodkát. Mentem. Két hét narkó és hajfestés. Máig tartó hatás, meg-nem-bízás.

Tanulság:

1. "Tetszik, hogy van barátod" = meg akarlak dugni

2. Bukowski rajongók kíméljenek

3. Azt mondja, hogy nagy a farka és jó az ágyban? Hazudik.

4. Ha a pasi sört nyom a kezedbe ajtajában, nő van az ágyában. (Régi fräuleinmondás)

5. Aki "picit" náci és kurvázik, valszeg látens melegágy.

Cím/Fedőnév: A barát

Ügy: Nem voltam szerelmes soha. Barát volt. Dobtam fönti példány miatt. Nyáron visszajött, de nem jártunk. Bár gondoltam rá. Mert kedvenc fiatalember. De főleg ő nem tudott már bízni. Fent olvasható, érthető okokból. Amúgy túl inaktív voltam neki. Ő nekem túl aktív. Néha azt hittem, nem érti miről beszélek. Barát marad, mert más nem lehet. Az egyik legjobb.

Tanulság:

1. Egy barát többet ér, mint egy pasi.

Cím/Fedőnév: A hősszerelmes külföldi

Ügy: Egy éjszaka. Tetszés első látásra. Felét nem értem. Cuki a svéd akcentusom. Legénybúcsú. Striptease-Bar. Buli. Hajnal, pad. Miért nem lakunk egy országban? Pár nappal később, búcsúzás. Menjek hozzá Angliában, lakunk majd egy karavánban. Flight előtt pár órával spontán átugrott. Nem szexeltünk, csak szőlőszemeket dobtunk befelé a szemközti lakás nyitott ablakán. Betaláltam. Ment a gép, könnyezett. Ilyen lányt még egyszer nem talál. Két hétig Facebook-terror. Lefényképezett konzoljai, lakása, munkáscipője, munkája. Szkeptikus voltam, szerencsére. Se híre se hamva egyszer csak. Mi van? Gondolkozott. Ne menjek Angliába látogatóba sem. Nincs pénze. Hagyjuk az egészet, de nem felejt el, és írjunk néha pár sort barátságból. 

Baszik írni. Van egy jó nője.

Tanulság:

1. Ami egy kultúrán belül nem működne, nem működik kettő között sem.

2. A holiday romance az is marad.

3. Aki hamar szerelmes beléd, hamar is felejt.

Cím/Fedőnév: Az éveken át tartó kavarásod, aki most vőlegény

Ügy: Szerelmes voltam réges-régen. Évekkel később bazi nagy vallomás rosszkor. Én vagyok a nője. Bizonytalanság, távkapcsolat. Én is szerettem. Talán még mindig. Távolság, mérföldkövek határokon és fejben. Észbeli meg nem értettség, de mély érzelem. Szakítunk. Megálmodtam, hogy házasodik. Tényleg eljegyzett egy csajt. Szülinapja, meghívása, menyasszonya külföldön. Beszélni akarok vele, még érzek valamit. De ő beszél hamarább. Elveszi a lányt biztos, de így, hogy most lát, már nem biztos. Tipik önmagában összedőlő logikával rendelkező mondatai egyike. Reggel, részeg, elalszik, fogja a kezem, hogy ugye maradok. Igen. Aztán hazamentem. Döntsön-levél. Nem dönt. Ír egy hónappal később, hogy igyunk együtt valahol, fél óra múlva, "barátságból". De nem hisz a férfi-női barátságban. Leírom. Nem leszek a  kurvája. És nem keserítem meg egy másik lány életét.

Tanulság:

1. Akinek a mondatai összerogynak, annak az élete is.

2. "Biztos, de most már nem biztos" = leszarom most, meg akarlak dugni

2. A tettek, nem a szavak számítanak

3. Utált mondat, de igaz: kutyából nem lesz szalonna.

4. Házas és eljegyzett emberben ne bízzál                                

5. Más csajjal kibaszni nem ér.

Cím/Fedőnév: Az internetes szerelem

Ügy: régi ismerős, de rég nem látott. Iszonyú távolság. Hajnalig tartó csetelések. Bejön. Okos, író, ugyanazt éltük meg. Hasonlóak vagyunk, ha nem szinte ugyanazok. Lelkitárs-feeling. Meghív magához. Elfogadom. Örülök. Végre révbe érek talán. Lélekben már járok vele. Szinte szerelmes vagyok, másodjára ez évben. Hiányzik - nem jelentkezik. Próbálkozok. Tőmondatok. Kép egy csajjal a falán. Bocs.

Tanulság:

1. Ne csetelj.

2. Álmodozni veszélyes.

Fotó: Molnár Fruzsi

Második kör: Molnár Fruzsi leltára

A tavalyi év is fogadalmakkal indult. Rendes kapcsolat. Rendes pali. Persze ennek a fele sem jött be és még mindig nem hiszem a hercegről a mesét.

Cím/Fedőnév: A kis-nagyfiú adonisz

Ügy: Kócos fürtök. Hatalmas kék szempár. Bugyi olvad. Nehéz kezdet. Félrekommunikálás. Borzas hajat nem lehet elfelejteni. Az akarat megvolt. Megpróbáltuk. Nem címkéztük fel. Kéz a kézben sétáltunk a Teréz körúton. Két érzelmileg elcseszett eset. Átjött, átmentem. Főztünk. Bazi jól csókolt.

Hol a bibi?! Bibi mindig van. Kiderült. Az antidepresszánsok nincsenek jótékony hatással a férfiasságra. Önbizalomhiány is kikukucskált. Rossz párosítás. Főleg ha ez az úgynevezett akció közben kerül nyilvánosságra. Nem mondom, hogy igazam volt. De mégis. A tökéletlen a tökéletes. A tökéletes pedig bukta. Egy május elsejei reggelen elbringázott az ágyamból a hónapokig húzódó, kék szemű idegen.

Tanulság: 

1. A túl jó pasi sokszor impotens.

2. A kék szeműekkel csak a baj van.

Cím/Fedőnév: Fürtös rock and roll

Ügy: Nem első látásra kattant az agy. Csak akkor kellett, ha nem kellettem. Kilógott a sorból. Vonzott a 70-es évekbeli Bon Jovi kinézet. Szőke szempillák, nah meg a rock and roll életérzés. Ezt csak én képzeltem oda. Folyton bókolt. Szép volt a szemem, a hajam, a cipőm és még talán a zoknim is. Ami persze jól esett, de itt el is vágta magát. Ugye ismerős. Aki már a markunkban van, ott megcsappan az érdeklődés.

Utóhatásos volt. Mindenre az ex-barátnő volt a példa. Már képről is időnap előtt felismertem. Sőt, ikertestvérem is lehetett volna. Ijesztően nagy volt a hasonlóság, Elküldtem. Nem volt bók és nem fogadott hívás. Mi az, hogy nem?! Nah akkor már fejest akartam ugrani a már üres medencébe. Késő bánat. A mai napig visszakacsintgat. Pótember lettem. Nem szeretek az lenni. Magamnak köszönhetem. Ez már egy másik téma.

Tanulság: 

1. Pótembernek lenni szar. Kerüld ki!

2. A mérnökök a Marsra születtek, csak eltévedt az űrhajó.

Cím/Fedőnév: Két lábon járó öltöny.

Ügy: A cinizmus falakat dönt. Nem minden kocka, ami informatikus. Hitetlen voltam. Van még egy olyan cinikus ember, mint én. Két randi. Feszültségben nem volt hiány. Kicsit burzsuj. Kicsit sznob. Azon kevés emberek egyike, akivel jól megértem magam. Perverz képeket kiállító múzeumba menni jó ötlet volt. Randira menni a meleg felvonulás helyett pedig rossz.

Nem egymást kerestük. Valahol mégis magamat láttam. Kétségbeesett álarcos harcost. A mani napig chatelés. Barát szint. Megérte.

Tanulság: 

1. Akinek nincs szíve, azé a legnagyobb.

2. Informatikusokkal továbbra sem kezdünk.

                   

Cím/Fedőnév: Antipoéngyár

Ügy: Kedvesnek kedves. Helyesnek helyes. Érdekesnek nem érdekes. Moziba mentünk. Spontán ötlet. Spontánul belement. Pozitív csalódás. Jól nézett ki. Imádtam, ahogy felnevetett film közben. Gondoltam ő lesz az. Témáink nem ütköztek. Újra a „túl jó kategória”. Fizette a kakaómat. Idegesítően sok szabadideje volt. Folyton rám ért. Én meg nem értem rá. Ha ráértem, akkor sem. 

A szíve a helyén volt. Elvárásaim nem őt keresték. A borostás képe ihletet adott. Mutatóba jó lett volna. Ezt a csúnya lépést nem léptem meg.  Csábítóan kérkedett méretes tartozékával. Az ördög felütötte fejét. Nem lettem vizuális kivetüléseim martaléka. Tipikus helyzet.  Amikor már túl tapasztalt vagy ahhoz, hogy belemenj egy „talán”-ba.

Tanulság: 

1. Soha ne menj moziba az első randin.

2. Maradj az elkorcsosult művész fajtádnál.

Cím/Fedőnév: RÁADÁS A VÉGÉRE- Még mindig a kreatív buksza a nyerő

Ügy: Inkább korral, mint borral, de együtt a legjobb. Tizenkét órás interkommunikáció kis szünettel. Őszintén egy idegennel. Ismeretlen ismerős lett percek leforgása alatt. Átlátott rajtam. Jól esett. Intellektuális szex a kocsmaasztalon. Benne volt már a kilométer. Vonzónak találtam. Apakomplexus? Nem! Lázadást érzek a levegőben. A kor nem számít. Számok? Nem a méret a lényeg.

Tapasztalat: 

1. A tapasztalat még mindig korral jár.

2. „Holnaputánkiskedden” még összejöhet.

3. Nem tudta megemészteni a szavaimat. 

Apádba vagy szerelmes.

fräulein on air: Varga Vivien A.

Sokszor hallhatjuk, hogy egy nő addig nem nyugszik, míg vissza nem tér a gyökereihez. Míg össze nem jön valakivel, aki olyan, mint az apja. Mit mondjunk erre? Utánajártam.

Most mindenki álljon meg egy pillanatra, és képzelje el az apját. Majd képzeljük el fiatalabb kiadásban magunk mellé. Az én apám barnahajú, kék szemű és magas. Iszonyú képessége van átlátni az embereken, nagyszerű a humora, jó a logikája, és szuperül be lehet vele rúgni. Valóban, egyezik az álompasimmal. Na de a megbízhatatlansága, a lustasága és trehánysága? Az örökös okoskodása? Hogy sokszor fontosabb volt  a buli a családnál?

Kurt Cobain és kislánya, +kiscica

Minél jobban belegondolunk apáinkba, annál inkább beleborzongunk  a gondolatba, hogy előbb vagy utóbb úgyis újra apánk mellett kötünk ki. Pedig pszichológiai vizsgálatok valóban ezt bizonyítják. A nők sokkal inkább apjukat keresik párjukban, mint a férfiak anyjukat a nőkben.

Na de mi lehet ennek az oka? Az apa az első férfi egy nő életében. Amikor a kislány ráébred, hogy kislány, gyakran elkezd rajongani apjáért, az anya pedig egyre inkább konkurens nőszemély. A kislány azon van, hogy legalább annyira csinos legyen mint az anyukája, és hogy az apuka őt bizony jobban szeresse, mint anyát. Az eszközöket simán ellesi anyukától, körmönfont női taktikákat, gesztikulációtól a műhiszti-ig mindent . Vagyis apa miatt vesszük kézbe életünk legfontosabb fegyvereit. A pszichológusok úgy szoktak fogalmazni, hogy az apa a lány első szerelme, és kulcsfontosságú hatása van a későbbi párkapcsolatokra, de a nő személyiségére is. A lány nem esik messze az apjától. Ha az apa erős, a lány is az lesz, ha az apa erre motiválja lányát.  Egy vizsgálat alapján kiderült, hogy szinte minden sikeres nő mögött egy erős apa áll, aki hisz a kislányában: bízik okosságában és talpraesettségre, önállóságra nevelte.

A párkapcsolat terén egy gond van: nem csak apánk szeretett oldalait keressük, és nem is azt kapjuk kizárólag. Apánk deviáns oldalai, kinek mi az, igencsak vonzónak tűnhetnek egy másik férfin, de csak az első héten. Utána ezek a tulajdonságai visznek sírba. Így válik a "spontán srác" megbízhatatlan köcsöggé, a "szenvedélyes férfi" erőszakos állattá, de valahogy mégsem tudunk tőlük szabadulni. Minél sérültebb apánkkal való kapcsolatunk, annál inkább nem fogjuk tudni kidobni a srácot. Mert apánkra ismertünk, és apánkkal nem szakítunk, mert így is elég fájdalmat okozott. Inkább arra sarkall minket, hogy ezúttal mi győzzünk: meg akarjuk változtatni, le akarjuk porolni a vadonatúj pasiról öregapánk hülyeségeit.

Úgyhogy FIGYELEM. Az apád rossz tulajdonsága a legnagyobb csapdád, amiből aztán örülhetsz ha ki tudod magadat szabadítani. Tisztában kell lenni, úgy általában, szüleink tulajdonságaival. Jó és rossz oldalukkal, és a mi pozíciónkkal: kitől mit örököltünk, mi formált minket, milyen viselkedésükkel hogyan hatnak ránk. Úgyhogy, ha gyakran ugyan azzal a  férfihibával találkozunk, érdemes meglátogatni apánkat. Vegyük jól szemügyre, vizsgáljuk meg jól, mitől mászunk falra amit csinál vagy mond, majd vessük össze visszamenőleg minden egyes pasinkkal. Aztán vonjuk le a konklúziót.

Ez szép és jó, de mi van azokkal a lányokkal, akik nem ismerik az apjukat vagy nagyon kevés időt töltöttek együtt? Az apanélküli lányok egy dologban hasonlítanak szembetűnően: hihetetlen jó sztorikat mesélnek, és emellett gálánsan is hazudnak. Még nem tudni, hogy mi köze az apa-nélküliségnek a verbális ügyességhez, de a leghíresebb példánk talán Astrid Lindgreen harisnyás Pippi-je, aki ugyebár folyton fantasztikusnál fantasztikusabb mesékkel rukkolt elő, főleg kitalált apjával a főszerepben. (Akiről a végén kiderül, valóban olyan őrült bohém, és Pippi minden szava igaz róla.)

 Párkapcsolat terén általában ezeknél a nőknél figyelhetőek meg a legnagyobb extrémek: vagy világéletükben cuki kislányt játszanak és eltarttatják magukat egy dollárpapával, vagy kegyetlen irodai amazonokká vértezik fel magukat. Mindkettő apapótlót keres, a cicababa kívül, az amazon önmagában.

Az apa-lány kérdés még mindig homályos folt a pszichológiában, messze nem beszéltek és írtak róla annyit, mint az anya-fiú kapcsolatról. De aki teheti, világosítsa meg saját foltját. Sokkal egyszerűbb tudatosan régi sémákból kilépni, mint eszeveszetten kapálózni a sötétben. Úgyhogy, sörözz apáddal, másszál falra tőle ahányszor csak tudsz! Mert ha apádat kibírod, akkor a világon bármelyik férfit.

Leányvásár - a bók még mindig grátisz!

fräulein on air: Nagy Kátya

A lányok megnézik a lányokat. Néha még jobban, mint a férfiak. Kerek vagy lapos fenék, zömök vagy hosszú vékony comb, lapos vagy husis has? Egy átlagos reggelen mi lányok is legalább annyira stírölünk más nőket, mint a kiéhezett férfiak. Csak mások a motivációk.

Fotó: Molnár Fruzsi Photography (http://fryatwoodstock.tumblr.com/)

Míg a férfiak szexuális indíttatásból legeltetik szemüket a lányok fenekén, addig mi önigazolást keresünk. Nekem ugye kisebb/feszesebb/laposabb/izmosabb/formásabb/simább tomporom, combom, hasam, karom van? A már-már mániákus összehasonlítgatás természetesen nem szül nagyobb magabiztosságot, maximum apró örömöket okozhatnak, ha osztálytalálkozón az ügyeletes jó csajról kiderül, hogy már nem is olyan bomba, míg te, az egykori elefánt már egyszárnyú ajtókon is vígan besiklasz. Azért bámulunk, mert mindig, mindent hasonlítgatunk. Ha nem a testalkatot, a ruhát nézzük, ihletet merítünk, csodálunk vagy irigykedünk.

Mert a legtöbben egyáltalán nem bízunk önmagukban, elégedetlenek vagyunk a testünkkel, a megjelenésünkkel, akkor is ha túl nagy valamink, akkor is, ha pici. Ott vagyunk domborúak, ahol homorúak szeretnénk lenni és ott homorúak, ahol a dombságnak örülnénk. A mustra közben pedig meg sem fordul a fejünkben, hogy az 50kg-os csinos lány ugyanúgy kövérnek látja magát a tükörben, mint én, vagy hogy aki elégedett az alakjával az az orrát gondolja görbének, aki történetesen fitness edző és irigylésre méltóan kisportolt alakja van, az meg a combjával nem tud dűlőre jutni. És ha elégedettek is vagyunk valamely részünkkel, mindig követi azt egy de és egy ha. De ha még öt kilóval kevesebb lennék…

Nyilván, a médiában sokat sulykolt testképnek is nagy szerepe van abban, hogy csak kevesen tudunk zöld ágra vergődni magunkkal, de még inkább az élet minden területére kiterjedő maximalizmusunkkal. Mindenki szeretne okos, sikeres, jó nő lenni és ezért koplalunk, izzadunk, vétkezünk, vezeklünk és éjszakázunk, hogy megfeleljünk a saját elvárásainknak. Mert nem a család, nem a férfiak, nem a munkáltatónk és nem a többi nő az, aki nincs megelégedve a külsőnkkel, hanem mi magunk vagyunk azok.

Nem tudjuk elfogadni, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk, mert mindig találunk valakit körülöttünk, aki szerintünk jobb, akire jobb lenne hasonlítani. Ez az elégedetlenség pedig képes teljesen begyűrűzni a tudatunkba, annyira, hogy szinte nincs olyan étkezés, olyan csoki falat, ami után ne gondolnék egyből bűntudattal a mérleg megugró nyelvére, a szűkülő ruhákra. Saját testünkkel kapcsolatos rögeszméink pedig megülnek a mindennapjainkon, a randikon, az állásinterjúkon, a behúzott hasakon.  

Ha ezeket teljesen nem is tudjuk elengedni, nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtunk a negatív önszemlélet, meg kell találni azt a kikapcsoló gombot, amivel időnként kispadra ültethető a folyamatos önostorozás. És amikor ez sikerül, amikor mindenféle testparától függetlenül jól tudjuk érezni magunkat, akkor vagyunk környezetünk számára a legvonzóbbak és akkor kapjuk a legkedvesebb szavakat is, amiket el kell hinni, el kell raktározni és megpróbálni „beépíteni” önmagunkba. A bókot el kell fogadni, a bókot kapott testrészre pedig büszkének kell lenni. Nekem állandó súly fóbiám van, de nagyon sok elismerő szót kaptam már a szemeimre, amikre egy idő után elkezdtem büszke lenni. Az ilyen apró dolgok is rengeteget tesznek egy nő kisugárzásához, egyike a sok apró lépéseknek, amik saját külsőnk elfogadásához, lassan épülő büszkeségünkhöz vezet. És igen, a stírölés is egy sunyi módja annak, hogy időnként picit spanoljuk önmagunk megítélését. Mert csalni néha ér.