Undormányos, szent szerelem

[fräulein on air: Varga Vivien A.]

Az utolsó utáni csepp a pohárban aztán végképp betett. A játéknak vége. Minden fiatal nő életében eljön ez a pont, az a határ a határon túl. Odabaszod a telefont a falhoz, nyomsz egy vodkát, elküldöd a jó krva anyjába és törlöd. Stornó, stornó, stornó. Szerződésbontás.

Tehát eljön az a pont, amikor már semmin nem csodálkozol. Amikor már senki nem menekül a lelki nyomor-poklokból, értsd barátnőid és persze Te sem; amikor már ragadsz a szartól meg hízol a sok búbánattól amit nap mint nap magadba szívsz - eljön a nagy sértődés. Annyira vérig besértődsz, hogy - gratulálunk - lelki update-t futtatsz. Isten hozott egy új kasztban. Benőtt a fejed lágya. 

     "Oké. Elmentem." (Cindy Sherman, Cím nélkül, 1999)

                                                 

Viszlát nyomorékok, viszlát tévhitek. Ezentúl egyik csávóban sem bízol, ill. fergeteges, óriási bűvészmutatvány kell ahhoz, hogy egyáltalán megkínáld egy kis bizalommal. Korrekt. Bebizonyult, a mondák és a mítoszok igazak, ha férfiakról van szó, de Hollywoodnak egy szavát ne hidd. Nem, nem fog hirtelen becsengetni életed szerelme, és nem fog megvédeni az aluljáróban undorító szavaktól vagy utolsó pillanatban egy undorító állattól.

Viszont igaz az, hogy akár hogyan is nézel ki, legfőbb céljuk (legtöbbjüknek) hogy ágyba vigyenek. Néhány hibrid úgy csinál, mintha érdekelné a jóléted: Addig kérdezik, hogy elmentél-e, hogy miért nem mentél el és hogy mikor fogsz, hogy a végén már tetteted, csak fogja be a száját. Nyilván, hogy is lehet az, hogy puszta érintése nem röpít nyomban a mennybe? Rágalom! Felségsértés! Nem beszélve általános lelki terrorjukról, a nem jelentkezés, a hajnali kapudöngetések mert baszni akarnak, de amúgy kedves vagy meg gyönyörű, de nem akarok veled járni meg hasonlók, dugni oké. Szóval az általános, mindennapi szemétségeik amelyektől már naphosszat hányni tudnál. 

Lejátszol úgy kamaszkorodtól fogva néhány meccset. Alig várod, hogy egyetemre kerülj, mert ott aztán bajnokok ligája, folytatod, harcolsz, itt egy jobbos, ott egy monokli, de túléled, amíg ugyebár nem szakad el végképp a cérna és mutálsz, hitetlen, szarkasztikus pogánynő nem válik belőled. Mert megkérdezed magadtól, mi a ráknak ez az egész? Mitől lenne nekem jobb egy kapcsolatban, és miért csak erről szól az életem?

"Lehet nincs wifie s csak hívni tud." (Cindy Sherman, Untitled  #90, 1981.)

Nem régiben óriási port kavart egy német újságcikk­*, melyben a nagybetűs SZERELMET korunk hazug vallásának állítják be. A cikkben több szakember is nyilatkozott, pl. az amerikai pszichiáter M. Scott Peck, aki szerint "fáj látnia, hogy az emberek milyen mértékben képesek tönkre tenni magukat a szerelem mitológiája miatt."

Isten tehát valóban halott. Helyébe a szerelem lépett. Egy lélegzetet nem tudunk venni anélkül, hogy torkunkon ne akadna. Mindenki missziója: találd meg messiásodat. Aztán mennybemenetel: fészbukstátusz, közös kégli, oltár az ágy, jeletek szív, de a vége úgyis sírás lesz.

Mert az említett német cikk lényege ez: Annyira magasztaljuk manapság a szerelmet, hogy azt az ideális partnert, azt a messiást soha nem fogjuk megtalálni. Mert egyszerűen senki sem olyan jó, nincs az az Isten, aki ilyet teremthetne. A magas elvárások miatt aztán mindenki válik és tovább áll, új himnuszokat énekel idegen oltároknál. Szociálfilozófus Katharina Ohana szerint, "a szerelem mint póthit főleg a nőket gátolja". Avagy minden sikerükre árnyékot vethet, ha nincsen otthon egy férfi díszpéldányuk. "A nők életértelme a szerelem." 

"És ha csak dugni akar?" (Cindy Sherman, untitled #93) 

Ettől forr fel az agyvized. Mert azért annyira szereted még magad, hogy nem egy pasi miatt tedd tönkre magad. Hogy ne másról szóljon az életed, hogy ne a nyomásnak engedj, a régi női szolgalétnek. Magad akarsz lenni, elérni az álmaidat. Ámen. 

A vodkát megittad, a telefonodat újra összekovácsoltad, bámulsz magad elé. Büszkén mosolyogsz, mert átlátsz a szitán. Téged már nem basznak át, a szerelem Júdás-nője vagy. Neked nem kell. Összerakod magad és a karriert helyezed az első helyre, véded a feminizmust, új krédód a "leszarom a pasikat". Ez életed jelszava egészen holnapig, míg az átkozott cseten fel nem tűnik a tegnap előtti faszkalap.

Te hitetlen.

De ne szégyelld magad, nem vagy egyedül...Csak három parancsolatot jegyezz meg pogányságodból, angyalka. Felejtsd el Coelhót meg müllerpétert, a kiteljesítő kapcsolat receptje: a dezillúzionált, racionálisabb szerelem, Love 2.0.

1. A szerelem nem szent és nem allmighty - avagy nem, a pasi nem fog változni mérhetetlen megváltói szeretetedtől. És te sem leszel jobb általa.

2. Te. Legyél. Az. Első. Minden. Esetben.

3. A szerelem legyen szerződés. Határozd meg értékedet. És értéken alul ne add magad.

(Csak mielőtt kiakadna valamelyik szentfazék, hogy mertem szerződést és szerelmet egy sorba írni...Két út van: aláírni vagy nem. Minden köztes állapot purgatórium, melybe egy férfi önzésből taszít bele. A semmilyen dolgok a legveszélyesebbek, jól jegyezd meg. Szóval no friendship with benefits, legalábbis akkor nincs ha szerelmes vagy.)

*Az említett német cikk itt: http://www.faz.net/aktuell/gesellschaft/menschen/egoistische-zweisamkeit-ersatzreligion-liebe-13152087.html

Kísértetek és terroristák: túlélőcsomag zavaró expasikhoz

[fräulein on air: Jász H. Virág]

Kísért? Barátkozik? Hátat fordít? Letagad? Mindenkinek megvan a múltja, tele emlékekkel, egykori szerelemekkel és feledni kívánt viszonyokkal. Ahány szakítás, annyiféle ex, és persze, annyiféle folytatás. Sokan sokfélék vagyunk, de ettől szép az élet. Kivéve, ha nem keseríti meg egy alak a múltunkból… Íme, a legirritálóbb expasi-típusok.

Ex #1: a barátkozó kísértet

Ez a típus nem igazán tudja elképzelni, hogy a szakítás egy kapcsolat végét jelzi. Még akkor sem, ha magát az elválást esetleg ő kezdeményezte. Szerelem nincs, elszakadni mégsem bír. Egyrészt, mert konfliktuskerülő típus, aki nem képes elviselni, ha bárki is rosszat gondol róla, és nem akar rossz emlék maradni. Másrészt retteg attól, hogy a feledés homályába merül, és megtesz mindent, hogy ezt megakadályozza.

Viselkedése: a szakítást követően hirtelen úgy kezd tenni, mintha érzelmi kapcsolat sosem lett volna, és a kezdetektől jó barátok lennétek. Folyamatosan keres, követi a tevékenységeidet, mindenről véleményt formál, (mintha bárkit is érdekelne), tehát szörnyen fontosnak érzi magát az életedben.

Mit lehet tenni vele? Nem sokat. Általában elég manipulatív személyiséggel rendelkezik, így még te érzed magad rosszul, ha esetleg le próbálod pattintani. Érzékenynek és gondoskodónak mutatja magát, miközben nagyon is tudja, mit miért tesz. Bulizni vagy társasággal iszogatni például nem hív, csak titokban és kettesben találkoztok. Hogy miért? Egyszerű: ő nem száll ki a te életedből, de téged távol tart az övétől. Háttérbe szorít, de nem enged el. Képletesen bezár a pincébe.  Kellesz neki, mert „fix hódoló” vagy. Kedves hangodra akkor is számíthat, ha épp nincs senkije, neked akkor is fontoskodhat, ha más látni sem akarja.

Ami bajt okozhat: ha tényleg elkezded te is barátként kezelni. Ha minden gondod megosztod vele, mint korábban, és hagyod, hogy az életed teljes értékű része maradjon. Mert sosem lesz az. Ez mindig csak játszma, amiben te biztosan veszítesz.

     

     

                                                                                                                       

Ex #2: az esélykövetelő

Elszúrta? Igen. Összetörte a szíved? Nagyjából. Egy elmebeteg, akit szeretnél elfelejteni? Pontosan! Erre most, előkerül a semmiből azzal, hogy visszajönne.

Viselkedése: kérlel, hogy folytassátok, nemleges válaszodra pedig megsértődik. „De hát én be merem ismerni, hogy elszúrtam. Feladtam a büszkeségem, hogy elmondhassam: életem szerelme vagy!” És? 

Kit érdekel?

Mit lehet tenni vele? Nevess rajta. Ne túl gúnyosan, mert akkor jön a férfihiszti, a sérült egó hattyúdala, ami bizony nem egy Robbie Williams-koncert… Kedvesen tedd, hogy azt higgye, zavarban vagy tőle, így örül majd kicsit. Aztán egy váratlan pillanatban, sokkolóan és jéghidegen azt kell mondani: SOHA. Akkor is, ha úgy érzed, még mindig szereted! Aki egyszer megtaposta az érzelmeidet, megteszi újra.

Veszélyességi pótlék: jobb, ha biztosítod magad. Amint nyomul, tiltsd le, személyes találkozóba pedig csak akkor menj bele, ha a nála felejtett eredeti Bon Jovi pólódat akarja visszaadni. Persze próbálj átlátni a szitán, ha ez csak ürügy.

Ex #3: aki többé nem akar látni

Brutális sértettségében vagy ki tudja, miért, törölt, tiltott mindenhonnan, ahol csak tudja, hogy virtuálisan létezel. Ennek ellenére biztos forrásból értesülsz róla, hogy gyűlöl.

Viselkedése ebből következően ellenséges, ha netán véletlenül összefutnátok, gyerekesen úgy tesz, mintha nem venne észre, nem ismerne, sőt, soha nem ismert volna. Rosszindulatú pletykákat terjeszt rólad, boldog-boldogtalannak elmondja, milyen rossz volt veled az ágyban (miközben nem), milyen narancsbőrös a hátsód (amiről azt se tudja, micsoda), és, hogy egy konyhai nulla vagy (ami lényegében igaz, de senkit nem izgat).

Mit tudsz vele kezdeni? Semmit. Komolyan. Nincs rá orvosság, mert mentális gondok vannak nála.

Amivel csak rontasz a helyzeten: mindenféle kapcsolat-felvételi és békekötési kezdeményezéssel. Spórold meg magadnak az időt és az energiát, és próbálj meg nem törődni vele. Kár belé a szó, a diplomácia meg főleg.

Ex #4: az igazságosztó

Ő is egy klasszikus elmebeteg. Ha te szakítottál vele, ő bizony eldöntötte, hogy igazságot szolgáltat, és megbosszulja sérelmét. Ha ő szakított, akkor meg bebizonyítja, igenis jól döntött, mert te egy selejt vagy.

Viselkedése: üldöz. Bármit csinálsz, megtalál, kritizálja az új párodat, és az előző típushoz hasonlóan lehord mindennek, éppen célirányosan a te ismerőseid előtt. Jóban lesz azokkal a barátaiddal, akikkel kicsit eltávolodtatok, és lecsap rájuk, hogy együtt alázzanak téged. Nem riad vissza az undorító tettektől sem, egy igazi pszichopata. Simán megteszi például, hogy becsönget hozzád és leköp, mikor ajtót nyitsz, esetleg zaklató leveleket írogat az új pasidnak. Legrosszabb esetben elárasztja a topless képeiddel a netet…

Létezik-e jó megoldás? Persze! Letiltani, elköltözni, számot cserélni. Vagy teljes személyazonosságot.

Ami mégis megnyugtató: rosszabb már nem lehet a helyzet. Amúgy, ha szerencséd van, egy idő után elfárad és lepattan.

Ex #5: a szexhajhász

Olyasmi, mint a barátkozós verzió, csak ő nem barátkozik, hanem lefektet. Nem, nem szerelmes, és nem, nem akar újra összejönni. Annyi a helyzet mindössze, hogy egyéjszakás csajokat szerezni lusta, új barátnő nincs a láthatáron, ti pedig összeszokott párost alkottok. A legbiztosabb kielégülés-forrás vagy, amíg nem jön valaki új.

Viselkedése: hasonló, mint a kapcsolatotokban, csak kevésbé közvetlen. Jó esetben lefekteti (szó szerint) a határokat, rossz esetben elfelejt tájékoztatni, hogy ez nem szól többről a szexnél. Te meg éjszakákat töltesz azon merengve, most akkor mit is akar tulajdonképpen.

Mit tudsz tenni? Élvezni. Bizonyos határok között, és csak addig, amíg nem akarsz egy normális kapcsolatot. Mert olyanra nincs sok esélyed, lepedődön az exed szagával.

Ezzel koppanhatsz nagyot: ha beleszeretsz újra. Nem szabad túlértékelni ezeket a potya-éjszakákat. Persze, volt már olyan a világtörténelem során, hogy két ex így jött rá, őket bizony egymásnak rendelte az ég… De ehhez két ember kell, nem pedig két nemi szerv, ne feledd.

Ex #6: a mutogatós bácsi

Bár ez a viselkedésforma általában nőkre jellemző, egyik-másik férfi is produkálja néha. Nem veszélyes, nem is bonyolult kezelni, csak idegesítő. Ő az, aki ezerrel azon van, hogy bebizonyítsa: jobb nélküled.

Viselkedése: az első időszakban folyamatosan bulizik, köldökig dekoltált partycuccban tündöklő leányzókkal pózol, és kigyúrja magát istentelenül, aminek folyamatáról napi 6-8 képet posztol is. Az intellektuális változat sem tétlenkedik: igyekszik megnyerni néhány tudományos versenyt, eljutni menő konferenciákra, esetleg tervez/feltalál/alkot valami nagyon nagy horderejűt. Belefér az is, hogy hosszabb-rövidebb időre külföldre költözzön, aminek üzenete egyértelműen neked szól: nélküled sikerült, teljes lett az élete, és sínen van, hurrá. Aztán jönnek a képek meg szívecskék az új barátnővel, aki végre igazi társa, nem csak egy hebrencs kiscsaj.

Kedves szavak jó időzítéssel: gratulálj neki. Mondd/írd meg, mennyire örülsz, hogy egyenesbe került és rájött, mit vár az élettől. Ne hagyd ki azt sem, hogy te mindig is tudtad, nem illetek össze… Aztán hagyd is abba a gonoszkodást, ez a típus nem érdemli meg. Szegény csak igazolást vár a sorstól, hogy nem egyedül hal meg egy lepusztult, büdös szuterénben, elhízva és csórón.

#7: az exfüggő

A nagy hátraarc, aki a jelen értékelésére, egy új szerelem be- és elfogadására teljes mértékben képtelen.

Viselkedése: amíg veled van, nyilvánvalóan az egyik előző barátnőjét siratja (általában 3-as vagy 6-os kategóriás módon). Miután ezt megelégeled, és kidobod, (vagy ő sajnál meg, és dob ki), te jössz. Nem feltétlenül szerelmesen sír utánad, csak az aggasztja, hogy még egy nőt elbukott.

Mit tudsz tenni? Eltávolodsz tőle, amennyire csak lehetséges. Egyedül hagyod a saját kis nosztalgia-mozijában, és reménykedsz, ezentúl rólad is tart majd ott egy filmet.

Amit veszíthetsz: önbecsülés. Nem túl üdítő más nő árnyékában élni annak biztos tudatában, hogy mindössze egy pótlék vagy. Mint az alkoholmentes sör.

Stresszfaktor: A szépség

fräulein on air: Jász Hajnal Virág

Esküdni mernék, hogy a nők nagy része bőgött már át éjszakát/napot a külseje miatt. A nők nagy része van olyan büszke, hogy ebben az önsajnáló lélekállapotban nem marad benne. Inkább önigazoló hadjáratot indít! Vannak, akik lefekszenek valakivel, akit nagyon-nagyon jó pasinak gondolnak, főleg magukhoz mérten. Vannak, akik vesznek magunknak egy nagyon menő ruhadarabot, akik elrohannak kozmetikushoz, fodrászhoz, manikűröshöz, és „tataroztatnak”. Aztán olyanok is vannak, akik elgondolkodnak a szépséghez való viszonyukon, a társadalom szépséghez való viszonyán, no és persze, magán ezen az elvont fogalmon.

Régen szexi,  ma meg duci. Vagy mégsem?

A szépség szubjektivitása és belülről fakadása egy olyan téma, ami újra meg újra előkerül, de mégis, mindig érdemes beszélni róla. Egyrészt, adott a kérdés: vajon a két nem ugyanazt gondolja szépnek? Korántsem. Legalábbis, az én férfiismerőseim (akad néhány, faggatom is őket), a nőkhöz képest, teljesen másképp állnak a dologhoz. Többnyire van valami fixációjuk, egy bizonyos részlet, ami fontos nekik: van, akinek a mellek, van, akinek a fenék, van, akinek a szemek, a száj, a haj, stb… És vannak jó sokan, akiknek az összkép. Nem feltétlenül a feltűnő szépségre utaznak, inkább a harmóniát, a megfelelő arányokat keresik. Emellett elsődleges nekik (általában), a személyes varázs. Hogy a nőben legyen valami plusz, ami nekik szemet szúr.

 Azonban sajnos, az utóbbi években a férfiak között elburjánzottak az úgynevezett „mutogatós bácsik”. És itt most nem a szatírokra gondolok. Hanem azokra, a nagyrészt diszkók, elitegyetemek és dús pénztárcák által elszaporodott, deviáns férfiakra, akiknek jó csaj KELL. Jó csaj, akit mutogatni lehet, aki lényegében egy szép kiállítási tárgy. Ezt persze, adott esetben finanszírozni is hajlandóak. A szépség tehát számukra olyasmi, ami az anyagi helyzetüket is demonstrálja, a nő szépsége az ő fényüket emeli.

Emellett vannak az álmodozó pasik. Ők a Playboy-on meg túl sok pornón nevelkedtek, és amennyiben már sikerült elveszteni a szüzességüket, meglepődtek, miért „kevesebb a csajon a cici a megszokottnál.” Az ő szemükben a szépség szoborszerűséget jelent. De hála istennek, a férfiak azért általában józanabbak ennél, a médiát többnyire a helyén kezelik.

De mit gondolnak a nők? Első és állandó igazság: a nők nagyobb része mindig más akar lenni, mint amilyen. Ergo, azt látja szépnek, amilyen jó eséllyel nem lehet. Az egyenes göndör akar lenni, a szőke barna, a magas alacsony, a kismellű nagymellű, az idősebb fiatalos, a kerek arcú meg lófejű… És ugyanez fordítva. A szépségipar meg ezt alaposan ki is használja.

Második igazság: a nőket nagyon befolyásolja a média. A trendeket követő, igényes, jól szituált nők gyakorlatilag egy kollektív tudatban élnek. Abban, amit a menő magazinok és aktuális celebek sugallnak. A szépség esetükben egy folyamatosan változó, de örökösen vágyott tényező, amelyben példaképeik, elérni kívánt súlyuk, és álom ruhatáruk is van.

Harmadik igazság: a divat a szépség szimbóluma, miközben nem mindig szép. Ha megnézzük az aktuális trendeket, mindig van legalább egy-kettő, aminek köze sincs a szépséghez. Inkább csak a „trendi vagyok, szóval biztos szép is” státuszt hivatottak szimbolizálni.

Negyedik, nem feltétlenül igazság (az olvasóra bízom az ítélkezést): a szép nők üresek. Alapvetően azt mondanám, ez egy csúnya előítélet. A gyakorlati tapasztalataim azonban azt igazolják, hogy a társadalmilag szépnek kikiáltott, vagyis az aktuális divat szerint szépnek ítélt nők tényleg szinte zéró belbeccsel lettek megáldva. (Főleg az IQ-t, az EQ-t, meg a személyiség összetettségét értem ez alatt.) Azonban ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Egyszerűen minden irányból csodálat érkezik feléjük, így nincs szükségük arra, hogy más módon próbáljanak kitörni. Míg egy kevésbé szép, de magára azért igényes nő, megpróbálja kihozni magából a maximumot. Ebbe pedig, természetesen, beletartoznak a belső értékek is: az önfejlesztés, tanulás, magasabb tudatosság.  (Bár még így is elcsépeltek a „szépség belülről fakad” típusú mondások, hiszen ki a francot vigasztal, hogy kedves meg okos, ha inkább a topmodell barátnőjét hívják meg újabb meg újabb koktélokra?) …

Összegzésként megállapítható, hogy a szépség egy adottság. Egy nagyon jó adottság, hiszen rögtön észrevenni, bármiféle erőfeszítés nélkül. Emellett azonban, egy folyton változó tényező. Lehet, hogy a mai trendek szerint szép valaki, holnap már talán nem lesz az. Ezen kívül múlandó is, igazán hatásosan tenni ellene továbbra sem lehet. A szépség olyasmi, amit, ha valaki ügyes, jól kihasználhat. Ha azonban valaki tényleg ügyes, a szépség helyett egyéb képességeivel is tehet ugyanígy. Mindenkiben van valami szép, és, ha okosan emeljük ki, nyertünk… Azt hiszem, idővel, ahogy „beérik”, minden nő megtalálja a módszereket arra, hogyan felhívja magára a figyelmet. Erre viszont tényleg belül van a válasz.

Pasi-leltár 2013

Leszámolunk tehát az óévvel, és optimistán várjuk a fiatal év gyümölcseit és kompótjait. Felvagyunk készülve, a raktár teltház. Hogy hogyan készültünk? Egy csokor tanulsággal minden tavalyi pasitípushoz. Egy válogatás szerkesztőségünk csemegéiből, kronológiai sorrendben. Örülünk, ha segíthetünk.

The Golden Bed, 1925.

Első kör: Varga Vivien A. leltára.

Az álmodozás éve. Pont.

Cím/Fedőnév: A szánalmas, önsajnáló, szexőrült alkoholista

Ügy: Véletlen találkozás, spontán randi. Tizenkét óra ivás. Intellektuális és szexuális témák - jeles. Tetszett. Csak egy csók volt. Másnap szakítás a barátommal. Sírtam, ő nem.

A programunk a szánalmas, önsajnáló szexőrült alkoholistával: ivás nála napi szinten reggelig, jó beszélgetések, vad szexelések, pszichologizálások. Barátaival való bulizás, felvállalt, azt hittem. Ex-barátnőjét nem bírta elfeledni. Vékony, barnahajú csajt. Én: szőke, nem-vékony csaj. Komplexusok. De tetszett. Szerelmes lettem. Elmondtam. Igazi kapcsolatot akartam. Nem csak ivást. Támaszt. Belekortyol a vodkás üvegbe. Nem tudja megadni. Akkor megyek. Menjek, vagy maradjak? Erre válaszoljon. Nézzek, mondja, a párnája alá. A volt csaja fényképe. Ledermedtem. Vodkát. Mentem. Két hét narkó és hajfestés. Máig tartó hatás, meg-nem-bízás.

Tanulság:

1. "Tetszik, hogy van barátod" = meg akarlak dugni

2. Bukowski rajongók kíméljenek

3. Azt mondja, hogy nagy a farka és jó az ágyban? Hazudik.

4. Ha a pasi sört nyom a kezedbe ajtajában, nő van az ágyában. (Régi fräuleinmondás)

5. Aki "picit" náci és kurvázik, valszeg látens melegágy.

Cím/Fedőnév: A barát

Ügy: Nem voltam szerelmes soha. Barát volt. Dobtam fönti példány miatt. Nyáron visszajött, de nem jártunk. Bár gondoltam rá. Mert kedvenc fiatalember. De főleg ő nem tudott már bízni. Fent olvasható, érthető okokból. Amúgy túl inaktív voltam neki. Ő nekem túl aktív. Néha azt hittem, nem érti miről beszélek. Barát marad, mert más nem lehet. Az egyik legjobb.

Tanulság:

1. Egy barát többet ér, mint egy pasi.

Cím/Fedőnév: A hősszerelmes külföldi

Ügy: Egy éjszaka. Tetszés első látásra. Felét nem értem. Cuki a svéd akcentusom. Legénybúcsú. Striptease-Bar. Buli. Hajnal, pad. Miért nem lakunk egy országban? Pár nappal később, búcsúzás. Menjek hozzá Angliában, lakunk majd egy karavánban. Flight előtt pár órával spontán átugrott. Nem szexeltünk, csak szőlőszemeket dobtunk befelé a szemközti lakás nyitott ablakán. Betaláltam. Ment a gép, könnyezett. Ilyen lányt még egyszer nem talál. Két hétig Facebook-terror. Lefényképezett konzoljai, lakása, munkáscipője, munkája. Szkeptikus voltam, szerencsére. Se híre se hamva egyszer csak. Mi van? Gondolkozott. Ne menjek Angliába látogatóba sem. Nincs pénze. Hagyjuk az egészet, de nem felejt el, és írjunk néha pár sort barátságból. 

Baszik írni. Van egy jó nője.

Tanulság:

1. Ami egy kultúrán belül nem működne, nem működik kettő között sem.

2. A holiday romance az is marad.

3. Aki hamar szerelmes beléd, hamar is felejt.

Cím/Fedőnév: Az éveken át tartó kavarásod, aki most vőlegény

Ügy: Szerelmes voltam réges-régen. Évekkel később bazi nagy vallomás rosszkor. Én vagyok a nője. Bizonytalanság, távkapcsolat. Én is szerettem. Talán még mindig. Távolság, mérföldkövek határokon és fejben. Észbeli meg nem értettség, de mély érzelem. Szakítunk. Megálmodtam, hogy házasodik. Tényleg eljegyzett egy csajt. Szülinapja, meghívása, menyasszonya külföldön. Beszélni akarok vele, még érzek valamit. De ő beszél hamarább. Elveszi a lányt biztos, de így, hogy most lát, már nem biztos. Tipik önmagában összedőlő logikával rendelkező mondatai egyike. Reggel, részeg, elalszik, fogja a kezem, hogy ugye maradok. Igen. Aztán hazamentem. Döntsön-levél. Nem dönt. Ír egy hónappal később, hogy igyunk együtt valahol, fél óra múlva, "barátságból". De nem hisz a férfi-női barátságban. Leírom. Nem leszek a  kurvája. És nem keserítem meg egy másik lány életét.

Tanulság:

1. Akinek a mondatai összerogynak, annak az élete is.

2. "Biztos, de most már nem biztos" = leszarom most, meg akarlak dugni

2. A tettek, nem a szavak számítanak

3. Utált mondat, de igaz: kutyából nem lesz szalonna.

4. Házas és eljegyzett emberben ne bízzál                                

5. Más csajjal kibaszni nem ér.

Cím/Fedőnév: Az internetes szerelem

Ügy: régi ismerős, de rég nem látott. Iszonyú távolság. Hajnalig tartó csetelések. Bejön. Okos, író, ugyanazt éltük meg. Hasonlóak vagyunk, ha nem szinte ugyanazok. Lelkitárs-feeling. Meghív magához. Elfogadom. Örülök. Végre révbe érek talán. Lélekben már járok vele. Szinte szerelmes vagyok, másodjára ez évben. Hiányzik - nem jelentkezik. Próbálkozok. Tőmondatok. Kép egy csajjal a falán. Bocs.

Tanulság:

1. Ne csetelj.

2. Álmodozni veszélyes.

Fotó: Molnár Fruzsi

Második kör: Molnár Fruzsi leltára

A tavalyi év is fogadalmakkal indult. Rendes kapcsolat. Rendes pali. Persze ennek a fele sem jött be és még mindig nem hiszem a hercegről a mesét.

Cím/Fedőnév: A kis-nagyfiú adonisz

Ügy: Kócos fürtök. Hatalmas kék szempár. Bugyi olvad. Nehéz kezdet. Félrekommunikálás. Borzas hajat nem lehet elfelejteni. Az akarat megvolt. Megpróbáltuk. Nem címkéztük fel. Kéz a kézben sétáltunk a Teréz körúton. Két érzelmileg elcseszett eset. Átjött, átmentem. Főztünk. Bazi jól csókolt.

Hol a bibi?! Bibi mindig van. Kiderült. Az antidepresszánsok nincsenek jótékony hatással a férfiasságra. Önbizalomhiány is kikukucskált. Rossz párosítás. Főleg ha ez az úgynevezett akció közben kerül nyilvánosságra. Nem mondom, hogy igazam volt. De mégis. A tökéletlen a tökéletes. A tökéletes pedig bukta. Egy május elsejei reggelen elbringázott az ágyamból a hónapokig húzódó, kék szemű idegen.

Tanulság: 

1. A túl jó pasi sokszor impotens.

2. A kék szeműekkel csak a baj van.

Cím/Fedőnév: Fürtös rock and roll

Ügy: Nem első látásra kattant az agy. Csak akkor kellett, ha nem kellettem. Kilógott a sorból. Vonzott a 70-es évekbeli Bon Jovi kinézet. Szőke szempillák, nah meg a rock and roll életérzés. Ezt csak én képzeltem oda. Folyton bókolt. Szép volt a szemem, a hajam, a cipőm és még talán a zoknim is. Ami persze jól esett, de itt el is vágta magát. Ugye ismerős. Aki már a markunkban van, ott megcsappan az érdeklődés.

Utóhatásos volt. Mindenre az ex-barátnő volt a példa. Már képről is időnap előtt felismertem. Sőt, ikertestvérem is lehetett volna. Ijesztően nagy volt a hasonlóság, Elküldtem. Nem volt bók és nem fogadott hívás. Mi az, hogy nem?! Nah akkor már fejest akartam ugrani a már üres medencébe. Késő bánat. A mai napig visszakacsintgat. Pótember lettem. Nem szeretek az lenni. Magamnak köszönhetem. Ez már egy másik téma.

Tanulság: 

1. Pótembernek lenni szar. Kerüld ki!

2. A mérnökök a Marsra születtek, csak eltévedt az űrhajó.

Cím/Fedőnév: Két lábon járó öltöny.

Ügy: A cinizmus falakat dönt. Nem minden kocka, ami informatikus. Hitetlen voltam. Van még egy olyan cinikus ember, mint én. Két randi. Feszültségben nem volt hiány. Kicsit burzsuj. Kicsit sznob. Azon kevés emberek egyike, akivel jól megértem magam. Perverz képeket kiállító múzeumba menni jó ötlet volt. Randira menni a meleg felvonulás helyett pedig rossz.

Nem egymást kerestük. Valahol mégis magamat láttam. Kétségbeesett álarcos harcost. A mani napig chatelés. Barát szint. Megérte.

Tanulság: 

1. Akinek nincs szíve, azé a legnagyobb.

2. Informatikusokkal továbbra sem kezdünk.

                   

Cím/Fedőnév: Antipoéngyár

Ügy: Kedvesnek kedves. Helyesnek helyes. Érdekesnek nem érdekes. Moziba mentünk. Spontán ötlet. Spontánul belement. Pozitív csalódás. Jól nézett ki. Imádtam, ahogy felnevetett film közben. Gondoltam ő lesz az. Témáink nem ütköztek. Újra a „túl jó kategória”. Fizette a kakaómat. Idegesítően sok szabadideje volt. Folyton rám ért. Én meg nem értem rá. Ha ráértem, akkor sem. 

A szíve a helyén volt. Elvárásaim nem őt keresték. A borostás képe ihletet adott. Mutatóba jó lett volna. Ezt a csúnya lépést nem léptem meg.  Csábítóan kérkedett méretes tartozékával. Az ördög felütötte fejét. Nem lettem vizuális kivetüléseim martaléka. Tipikus helyzet.  Amikor már túl tapasztalt vagy ahhoz, hogy belemenj egy „talán”-ba.

Tanulság: 

1. Soha ne menj moziba az első randin.

2. Maradj az elkorcsosult művész fajtádnál.

Cím/Fedőnév: RÁADÁS A VÉGÉRE- Még mindig a kreatív buksza a nyerő

Ügy: Inkább korral, mint borral, de együtt a legjobb. Tizenkét órás interkommunikáció kis szünettel. Őszintén egy idegennel. Ismeretlen ismerős lett percek leforgása alatt. Átlátott rajtam. Jól esett. Intellektuális szex a kocsmaasztalon. Benne volt már a kilométer. Vonzónak találtam. Apakomplexus? Nem! Lázadást érzek a levegőben. A kor nem számít. Számok? Nem a méret a lényeg.

Tapasztalat: 

1. A tapasztalat még mindig korral jár.

2. „Holnaputánkiskedden” még összejöhet.

3. Nem tudta megemészteni a szavaimat. 

Gügyögj, üss, alázz, tépj. Emancipálódj.

fräulein on air: Varga Vivien A. 

Eme figyelemfelkeltő cím után biztosan várják a nagy durranást. Csak egy pár szexuális szó kell, hogy az ember felébredjen a laptop-bambulásból. Vagyis évszázadok óta nem változtak az emberek: elejtünk pár vaginát és fütyköst, máris lázban ég mindenki. Még ha úgy is teszünk, mintha nem érdekelne. Szégyellheti magát, kedves olvasó. De tessenek maradni, tényleg erről lesz szó.

Máris témánál vagyunk. Ma már mindent kimerünk mondani, le merünk írni, ha (viszonylag) szabad országban élünk, és sokkal többet meg tudunk engedni magunknak, mint mondjuk a szüleink. Gyorsan változtak az idők. Ahelyett, hogy cikket írnék péntek este, fel mehetnék egy párkereső oldalra és benevezhetnék egy hármas szexbe; vagy kipróbálhatnám, milyen egy sokkal idősebb tatával, miután perkált egy háromfogásos vacsiért a Gundelban. Megtehetném.

Photo: Olivier Zahm (forr. http://purple.fr/diary/tag/sex/?page=17)

Milyen csodálatos szexuális szabadság. Miután a nőt szabadon eresztették, mintha kinyitották volna Pandora szelencéjét, az emberek megbolondultak. A jó test mindenek felett, de ha nem kapunk, megteszi a rondábbik is. Hajnali négy után, részegen úgyis tök mindegy már, milyen zsákbamacskát visz haza az ember. Ott aztán kijön az állat a zacsiból, és mindenféle undormányos dolog történhet, amire hamvas korában mégsem számított volna az ember lánya. Kínjában ráadásul - gyakran - engedi.

Hogy mik lehetnek ezok a dolgok? Ennek csak a fantázia szabhat határt. Fojtogatástól pelenkázásig mindent kitalál a teremtés koronája. A normálisabb törzsi szokásokhoz tartozik még a - persze nem teljes erőből való - ütés. Vagy a gügyögés. A "kukimuki picipunciban" nagyon kiábrándító tud lenni, de később legalább lesz min sírva vihogni a barátnőkkel. Ugyanígy van ez, amikor a férfi kedvenc pornósztárjaitól idéz. Mintha egyszer csak rossz filmbe keveredtünk volna. De a legtöbben mégis belemegyünk. Miért?

Mert valamiért úgy gondoljuk, mindent ki kell egyszer próbálni. A nagy élménytársadalom sodor minket magával. Hiszen a többiek is csinálták már, akkor én miért nem vállalnám az anált? Az ember mintha ebben a pontban - az individualizmus ellenére - semmit nem változott volna, megy a tömeggel tovább, és egy percig nem kérdőjelezi meg, akarom-e ezt egyáltalán. Nem kell csodálkozni, hogy a mai 12 évesek ott tartanak, ahol mi 25 évesen sem.

Ha valami maradt az emancipáció előtti időkből, akkor az a férfi-központúság. Mindig kedvükben akarunk járni. A nőiesességnek az az ismérve, hogy szereti mások gondját viselni, a hálószobára is kiterjed. Jó, ma nincs kedvem orális szexhez. De ha annyira akarod, hát legyen. Mélytorok? Persze, mindegy, hogy hánynom kell tőle meg bekönnyezek. Neked kedves, bármit. Ja, hogy téged éppen ez stimulál. De jó, akkor persze. Sorry, ha fel is jön valami a gyomromból.

Mi történt velünk, fiatal nőkkel? A válasz egyébként kézenfekvő. A pszichológus megmondja.

Az ember mindig harmóniára törekszik. Ha a mérleg egyik oldalán többlet van, igyekszik kiegyenlíteni, hogy egyensúlyban maradjon. Az emancipált nők ugyanezt teszik. Minél inkább sikeresek az üzleti szférában és minél önállóbbak, annál inkább vágynak a kemény szexre. Vagyis kit hibáztathatunk, ha a pasi, aki az előbb még oly kedves volt, a fejedet tépi kopaszra, amint a szerelmi fészkébe értettek? A korszellemet. A pasik egyre bizonytalanabbak, tehát legalább az ágyban hagy legyenek királyok. És mi is annyira bizonytalanok vagyunk régi minták miatt "hatalmunkkal" kapcsolatosan, hogy több évezredes "genetikai megszokásból" megengedjük. Mindent megengedünk. Aztán már csak sokat. Utána keveset. Jó esetben.

Nevezhetjük mindezt a női emancipáció hátulütőinek, és elgondolkodhatnánk rajta, nem férfi gondolta-e ki az egészet. Mert mióta létezik a "felemelkedésünk", a nők még többet vesznek  a vállukra, még többet akarnak nyújtani, még többet szenvednek. Igaz, hogy mehetünk szavazni, dolgozhatunk amit akarunk, sőt, katonanőnek is el lehet menni. De nem kapunk ugyanannyi pénzt. Nem muszáj (per pillanat még) gyereket szülni Magyarországon. De ha szülünk, dolgozni és háztartást is akarunk vezetni. Sőt, szabad a vásár szex terén, és mindenki azt hangoztatja, hogy 30 pasival az ágyadban nem vagy kurva, "csak" nimfomán. De azért pusmognak a hátad mögött, ribanc. Még jó, hogy szeded a fogamzásgátlót.

Na igen a "gyógyszer".Mindenki jöhet, mindenki elmehet, de gyerek nem lesz. Maximum kényelem, real feel óvszer sem kell a bikára, mert úgysem akarja felhúzni. Csak a tested megy tönkre tőle, amire annyira büszke vagy. Pedig kondizol, szolizol, tépegeted a szőrszálakat halálos kínok között. Hát igen, meg kell szenvedni a szépségért. Megéri? Így, hogy nem biztos, hogy neked is jó lesz? Hogy lehet, elkapsz valami csúnya betegséget? Ugyan. A "tudom, hogy Te is ezt akarod" nem csak a molesztálók, hanem szinte az egész férfi nép jelmondata. Igen, akarom? Bűzlik az egész emancipáció-akarás. És tánc közben ezért markolásszák szemtelen természetességgel a farkukat. A te kezeddel.

Azt mondják, a lovagiasság kihalóban van. Én azt mondom, nem kell csodálkozni. Amíg a legtöbb nő ugyanúgy viselkedik mint a sarki kurva, férfiként én sem lennék másképpen ezzel. Gyakran már nem is értékeljük a lovagias gesztusokat. Pedig milyen szépek. Szép, ha kinyitják neked az ajtót. Ha belesegítenek a kabátba. Jó érzés, ha meghívnak egy italra. Vagy ha segítenek felcipelni a bőröndödet az aluljáróból.

Szó sincs róla, hogy nem támogatom az emancipációt. Igenis, tegyen minden nő, amit akar. valósítsa meg önmagát. Mehessen szavazni. Dolgozzon, amit szeretne. Rendben van. Legyen nagy pofánk, ha kell, és ne kelljen félni egy szaftos pofontól. De ne gondoljuk magunkról azt, hogy mindent egyedül tudunk viselni. És ne menjünk bele olyan dolgokba a szex terén, amit nem igazán szeretünk, a férfi kedvéért.

A férfiak - mellékesen - ez ügyben úgy viselkednek mint a rossz óvodások. Mikor a randi első sörét már úgy hozzák, hogy "a másodikat te veszed" és mikor az emancipációra hivatkozva nem segítenek maguktól levenni a poggyászodat a vonaton. De azért a vasalást meg a takarítást ránk hagyják. Mert abból "úgyis jobbak vagyunk". Ők eközben jobban tudnak meccset nézni. Vagy X-Boxozni. (Pedig nem.)

Ha már itt tartunk, a Teczár-botrány elég jó tükröt tartott Magyarország emancipáció felfogásának. Körülbelül két hétig ment a vita, hogy jogosan jelentette-e a Doboz úgynevezett "pozitív" diszkriminációját, hogy a nők nem fizetnek belépőt. Szerintem, jól tette hogy megszólalt. Szeretnék ugyanannyi pénzt kapni, mint egy férfi. És kötelességemnek tartom, hogy ugyanannyit is fizessek, mint egy férfi. Olyan nincs, hogy csak az egyiket, a számomra "előnyösebbet" vállalom. Igaza volt abban, hogy a nő válik végül árúvá, ha ingyen megy be. A legérdekesebb az egész históriában, hogy csak a férfiak nyögtek fel. Hogy most aztán "kanbuli lesz a Dobozban, hülye buzi Teczár". Miért, nekünk alapból nincs pénzünk? A nőket nem kérdezték véleményükről. Ez esetben szó sincs a szórakozóhely "lovagiasságról", amellyel annyira védekezni szerettek volna. Merthogy a hölgyeknek nem kell kint fázniuk... Ha valaki lovagias szeretne lenni, kifizeti szíve hölgyének a belépőt. De szeretetből, és nem muszájból.

És végül, ez a kulcsa a lovagiasságnak. Ne muszájból. Szeretetből, empátiából. Mert a nő testileg gyengébb, mint a férfi. Ezért segíts feltenni a babakocsit a buszra. És amit nem az erőkülönbséget végett tennének a pasik, mint a kabát és az ajtó dolog, legyen tiszteletből. Mert sokat teszünk a férfiakért. Szebbé akarjuk tenni az életüket, ha balul is sül el néha. Mert nekünk kellenek az apró gesztusok. Tiszteletből.

Ezen a tiszteleten kellene faragni minden téren, oda-vissza, férfinak és nőnek egyaránt, hogy az emancipáció szó ne is létezzen. Tisztelni kellene, hogy két nem van a világon, és örülni neki, segíteni egymást. Bármilyen elcsépeltnek is hangzik. A férfiaknak főleg az empátián kellene dolgozniuk. Hogy lássák, nem biztos, hogy minden nő pornószínésznő akar lenni, és ha nem is merik kimondani, vannak dolgok, amelyeket csak miattuk tennénk meg. Hogy szeressenek minket, mert mi nők ilyen hülyék vagyunk. A nők pedig dolgozzanak azon, hogy saját útjaikon járjanak, és merjenek nemet mondani. Ne kergessék magukat az őrületbe. Sem az ágyban, sem az életben.

Szerelem a böngészők idején - az internetes húspiac.

fräulein on air: Molnár Fruzsi

Lemérnek kilóra, centire. És „face-checking” van kérem szépen. Borostások és bombázók egyvelege püföli a klaviatúrát annak reményében, hogy végre rátaláljon.... De kire is? Időszakos kapcsolatra, egy éjszakás kalandra, ágyszomszédra. Egyre lejjebb adjuk kedves hölgyeim és uraim. A magány nagy úr, és amíg a szerelem a virtuális oldalakra szorul, addig a populáció veszélyben van. A billentyűzetbe kapaszkodva keressük fel ezeket az oldalakat és tesszük magunkat idegenek prédájává.

Böngészd, szerelmesedj. (kép forrása http://content-img.experienceproject.com/)

Bodzafröccsszűz ál-királylányok, sífanatikus mérnökök és mezítlábas álszent informatikusok boldogtalanságába van fojtva Darwin. Az elvárások magasak, de mit is várunk el cserébe?! Légy szőke, kék szemű, jó génekkel. De az sem árt, ha a dekoltázsod mélyebb, mint a Marianna árok. Lehetőleg foglalkozásként szerepeljen a felsővezető, de semmiképpen sem targoncavezető, vagy központifűtés-szerelő. Karosszérialakatos? Ugyan már! Skippeljük.

Miért van itt? Mi rejtőzik egy-egy fotó mögött? Vajon a barátnője az mellette? Csomó kérdés merül fel bennünk, miközben böngésszük az adatlapok sötét bugyrait. Már a profilképek mazsolázása közben sok mindenre fény derül. Elterjedőben van a pucéran pózolós kocka has stílus, ami nem éppen a Nobel-díjáról árulkodik. Kukacmutogatós verzió is lenne, ha engedné a moderátor, de a legrosszabb mégis a kétségbeesett gyerekkel pózolós … Megsajnálod, de irtózol még a gyerek gondolatától is. Alapból kizáró ok a fürdőszoba tükrében elkövetett önpromózás. De nem tanácsos a napszemüveg sem, mert az alapból azt tükrözi, hogy rejtegetsz valamit.

A név a következő lépcsőfok. A „meister” vagy a „sörminátor” nem ajánlott és hihetetlen hogy a becézés hány válfaját ismerik egyesek. Amikor Daniel Steel-el kezdi a kedvenc könyveit, vagy amikor azt mondja, hogy nyitott a világra, nem biztos, hogy úgy érti, ahogy Te érted. Azt tanácsolom, ilyenkor fogd menekülőre a dolgot, mert ez az a fajta, aki még nem tudja, de lerí róla, hogy homok került a gépezetbe. Mert ha helyes, vagy szemernyit is van stílusa nagy rá az esély, hogy melegebb a kelleténél. Most komolyan. Hová tűnt a férfiasság, a süllyesztőbe? 

… egy kép csavarja el a fejed. És az a pont, amikor egy üzenetben vízipisztollyal engedelmességre kényszerít, már valahol súrolja a határokat. Ha nem is az övét, az enyémet mindenképpen. A kedvencem pedig az, amikor nem vállalják fel saját magukat. A szívem szakad meg, amikor Brad Pittnek kell nemet mondanom. A kedvenc képem egy prémbundába burkolt pucér srác képe volt. Hát ő erősen rágyúrt az első benyomásra.

Szexistának tartjuk, ha őszinte - és hiányoljuk a szenvedélyt, ha nem. Van, amikor a bűnbeesés reményével keresnek meg. Van, hogy az elején nem mondják ki, de végül mégis döntögetne. Van, hogy egy olyan képet társítunk a másikhoz, hogy már egy pillantásától benedvesedik az a bizonyos bugyi (már ha van). A kínálatot végig böngészve már nem lepődünk meg azon, hogy a laza kapcsolatot kereső lomposka a masszázsra specializálódott, és porcikáról porcikára fejti ki a nem éppen túl tisztességes „terveit” a jövőre nézve. A házasságtörők melegágyáról nem is beszélve.

Üzensz neki, bökdösöd. Hónapokig megy a levélváltás. Végre rászánod magad, hogy esélyt adj a dolognak. Találkozol vele. El kell, hogy keserítselek. Az esetek nagy többségében már az első randin kiderül, hogy a kép nem éppen tükrözi a valóságot, vagy méreteiben nem az igazi a kiszemelt. Rossz hír, hogy a külső nem néha, hanem mindig csal. A feltöltött fotók közül keresd meg azt, ahol a leglepusztultabb és legtaszítóbb. Nah az a valóság.

Ha már az első randin te fizeted a sörét, ott már valami nem kóser. Sőt, ha az anyja a kedvenc témája, állj fel és ne pazarold rá a drága időt (és pénzedet). Lehet éppen rád vár valaki a 7-es buszon, vagy a közért csoki részlegén akadsz össze a jövendőbeliddel.

Egy biztos. Uraim a „szép a szemed”-nél és az „elbűvölő a mosolyod”-nál kicsit jobban erőltessétek meg magatokat. Arcok, betűk. Igen, nem. Ha a párválasztás útvesztőjének ezen mezejére tévedünk, legyünk már kicsit kreatívabbak, és az sem árt, ha előtte átfutjuk a helyesírási szabályokat. Ez egy olyan világ, ahonnét nehéz kiszabadulni. Viszont a virtuális bókok sosem fognak felérni egy valós csókkal a kapu előtt.

Lájk, bök és comment - a flörtölési barkóba

fräulein on air: Varga Vivien A.

Ó, mily boldogságos pillanat! Egy pár üzenet és tucatnyi értesítés. Repes a szívem, végre történik valami az életben. De várjunk. Miért lájkolja az ex pasim az új profilképemet? És a másik miért nem válaszol már három napja egy érbevágó kérdésre? És a helyes kollégám miért jelölt be? Úristen, akar tőlem valamit?

Visszasírhatjuk gyerekkorunkat, mikor legfeljebb egy vezetékes telefon volt a háznál és órákig foglaltuk szüleink bosszúságára (és akkor még micsoda számlák voltak, hoho). Amikor nem volt szokatlan, hogy váratlan vendég áll az ajtó előtt, pedig éppen most jöttünk ki a zuhany alól.

Most bizony tuti nem csenget be a fehér herceg anélkül, hogy bejelölt volna facebook-on hónapokkal előtte és nem folytatattok volna chat-csatát. A kommunikáció első foka manapság nem a biccentés vagy a pislogás, hanem a facebook. Mi, fräuleinok persze kivülről vágjuk a kommunikációs ranglétrát:

1. facebook

2. Whatsapp és viberes társai

3. SMS

4. Skype

5. IGAZI beszélgetés

(tudományos forrás Girls c. sorozat, 1.évad 1.rész)

"Írj már...írj...ÍRJ!!!" (Forrás: Girls/ HBO)

Ha több csajjal laksz egy lakásban, rendszeresen felcsendül az a bizonyos hisztérikus kiáltás ami egész nemzedékünkre jellemző. "Jézusom, RÁM ÍRT!!!!" Ilyenkor a teljesen őrült nőszemély tanácsokat kér, mit válaszoljon arra, hogy "Szia." Nevetséges. Elhatároztam, hogy utánajárok a korképnek. Taglaljuk tehát, szigorúan, első lépcsőfokunkat: Le facebook. Az olvasó fantáziáját kérem, képzelje most el mint egy igazi kis kocsma-kávézót, ahol a sarokban zenegép áll. Kapaszkodjon meg.

0. A bökés

A neve - program. No comment.

1. A bejelölés

A "Jézusom, rám írt!" sikoly előtt nyilván az "Úristen bejelölt" mormolás áll. Ha a facebook igazi élet lenne, a cigarettafüst oszlódna a zsúfolt kocsmában, és ott állna valaki előttünk, aki bemutatkozna. Nyilván érez némi szimpátiát, ha csak azért is, mert egy helyen dolgozunk - bár akkor inkább a közösen elviselt sors kötelez. Ha nem, az üzenet egyértelmű, szimpatikus vagy, ismerkedjünk. Ezért mindig a jelölő van veszélyesebb helyzetben, felajánlja magát. Tehát a jelölés bizonyos mértékben bátor tett. Meghív egy pálinkára. Elfogadjuk.

2. A Chatelés

Itt kezdődik a java. Az átkozott csetablak. A füstös kocsmánk vendéglistája. Lássuk, ki van fent. Na ne, szőke herceg is?!

Hányan ültünk már ott a sarokban, anélkül, hogy oda jött volna hozzánk beszélni. Stírölheted, káromkodhatsz, nem ír rád. Berakod végül Billy Holidayt a youtube-on, avagy kocsmabeli zenegépünkön, és leiszod magad. Még mindig nem beszél veled. Pedig esküdni tudtál volna, bejöttél neki, amikor részegen hazafelé botorkáltatok. Hát nem jelentesz neki semmit?!

Egy igazság van az életben, mégpedig az, hogy mindig akkor történik minden, amikor legkevésbé várod. Abban a szent pillanatban fog felcsendülni a chat-hang, amikor egyáltalán nem azzal vagy elfoglalva. Munkaközben, szeretkezés közben, vagy, élő példa, amikor elment a net. (Lakótársi hiszi: "Neked sincs neted? ÚRISTEN, PEDIG MOST ÍRT RÁM!")

Ennek egy másik variációja, amikor már lerágtad mint a tíz körmödet és elhatározod, hogy az élet rövid, lesz ami lesz alapon ráírsz te. Kitalálsz valami banális kérdést vagy infót. De mindig a "És te amúgy hogy vagy"- a kulcskérdés. Ami még nem is teljesen őszinte. Mert egy okból mész oda hozzá virtuális kocsmánkban - kétségbeesésből. És ezek után, hogy elrángattad  söre mellől, várod, hogy most már vigyen haza, vagy egyenesen a templomba.

3. A zeneküldözgetés

Ez a műfaj akár új kutatási terület is lehetne. Megfigyeléseink szerint következő a helyzet:

A nő szinte csak szakítás után küld zenét, amikor vissza akarja szerezni a férfit. Manipulációs praktikáink egyike, túl is tárgyaltuk. A pasi viszont akkor küld zenét, amikor a csaj bejön neki. 

Gondoljunk csak bele, mikor mennek oda férfiak a zenegéphez? A valós életben is észrevehetjük, hogy erre a feladatra leggyakrabban ők vállalkoznak. Biztosak a zenei ízlésükben. És soha nem ok nélkül raknak be egy számot. Mindig az imponáláson van a hangsúly. Nem felétlenül azon, hogy bárkinek jó legyen. Ök profitáljanak belőle! Elsősorban szerenádnak szánják, vagy a haveri társaságnak ("Emlékeztek még, de gecire leittuk magunkat erre anno?!") vagy az elbűvölendő leánynak ("Nagyon nagy zene. És hallod a szólót? Eszméletlen!").  Ezért éppen olyan zenét fog választani, ami szerinte valami olyasmit mond el magáról neked, ami neked tetszene. Például: raszta vagy? Berakja Bob Marley kedvencét. Rocker? Jöhet a Rammstein. Szofisztikált neurotikus vagy? Jöhet minden, ami 1950 előtti. A madarak csiripelnek, az az ürgék nyomkodják  a linkeket. Ilyen egyszerű.

Na de jön a bökkenője. Márpedig, hogy ezt később nem kérhetjük tőlük számon. Ha már az ötödik zeneszámot küldi, és te kérdőre vonod, miért, nem lesz válasz. Csak a "csak". Pontosan, mint következő napirendi pontunkban.

4. A lájkolás

Mátyás király tuti inna rá egy kupicával: a bűvös lájkgomb. Oly pici, mégis oly nagyhatalmú. A "foglalkozok veled meg nem is" apró királya okozhatja a legtöbb fejfájást egy naprakész facebook-os csajnak. Hogy miért? Ez a tétel:

Egy asztalnál ülünk, és elhangzik rólad valami. A lájk-gomb igazából bólintás: Igen, ez igaz rád. Igen, ez illik hozzád. Igen, ezt kell csinálnod. Egyértelmű, ha a szemed sarkában látod a pasi vigyorgó, egyetértő fejét, amikor azt mondják rólad hogy jól áll a mély dekoltázsú póló, rögtön elpirulsz örömödben s a következő taktikai lépéseken gondolkodsz. Ennek az ellenkezője is megtörténhet. Valaki posztol egy képet, amin szemmel láthaláthatoan  világodról sem tudsz és egy idegen ölében ülsz, és ő meg lájkolja. Igen. Pontosan ilyen ribanc vagy. Ez a lefordított üzenet. De ez ritkábban fordul elő.

A lényeg, hogy lájkgomb valakitől, akibe ne adj isten szerelmes vagy, manapság felér egy elsunyított érintéssel. Aztán eltűnik a kocsma sötét zugaiban egy másik csajjal. Szomorú, szánalmas. De ez van.  Mert a lájkgomb van, de még sincsen. Nem kérhető számon. És egy olyan világban, ahol minden számon kérhető, ez igazán szexuális fehér hollónak számít. Mert ő "csak úgy bólintott". A metakommunikációt csak mi képzeltük bele.

Metakommunikáció kontra telekommunikáció. Avagy érzelem kontra informatika. A HTML-kód a nőknek  szentírás, a pasiknál árajánlat egy csomó apró betűs kifogással. Az igazság az, hogy a nők szemében egy pasi üzenőfala egy üveggömb. Mindent, de mindent meg tudnak jósolni belőle. Hogy van e barátnője, milyen hangulatban van mostanában, hiányzunk e neki. Imádjuk a kémkedést.

A facebook egyáltalán nem könnyített a flörtölésen. Ezerszer nehezebbé tette. Mintha az életben nem lenne elég félreértelmezhető gesztus, a facebook még több gödröt ás egy másik dimenzióban, ahol pszichológusok szerint még sérülékenyebbek is vagyunk.

Emlékszik még valaki azokra az időkre, amikor a szakítás tényleg szakítást jelentett, és nem azt, hogy ezentúl csak a profilomat böngészheted? A szakítást, ez is pszichológiai tény, oly mértékben megnehezítették  a közösségi oldalak, hogy duplájára húzódott a lelki gyógyulási idő. Nem csoda, hiszen olyan mint a nemzeti dohányosnál leszokni a cigiről, a drog mindig láthatáron van - kár hogy csak délibáb formájában. Szakítani valakivel, és utána azt sem tudni, ki az utódunk csajügyileg...elképzelhetetlen.

Mi tévő lehet ilyenkor az ember, amikor éjjelenként kódokat fejteget és egymagában lelkizik? Törölni a kiszemeltet a barátok közül? Az túl feltűnő, a végén azt hiszi fájdalmat okozott (na ne!). Letiltani chat-ről? Előbb-utóbb úgyis visszarakod.

A válasz egyszerű:

CSAPD BE A KOCSMAAJTÓT. KÍVÜLRŐL.

Sziasztok, fräulein vagyok. Romantikafüggő.

fräulein on air: varga vivien a.

Első felvonás, Duna part, éjjel fél 12 kor. A víz fekete hullámai lágyan tükrözik a város fényeit, valamelyik hajóról a Kék Duna keringő szól. Kettesben vagyok egy angol sráccal. Pár órája ismerkedtünk meg. Első pillantásra szimpatikusak voltunk egymásnak. Jött a duma meg a pia, a csók és ideszöktünk, hogy kettesben legyünk. Itt szótlanul, összebújva, nézzük a panorámát. A giccset már csak a mondandója fokozza: Nem megyek nélküled haza Angliába. Tudom, nem ismerlek, de Te kellesz nekem. Te vagy "The One". Gyere velem.

Filmszakadás. Nyilván sehova nem mentem. Egy hétig tartott az ostroma, a telefonom óránként ötször üzenetet jelzett. Nem is akár milyeneket. Vallomásokat, buzdításokat, terveket, hogyan élhetnénk együtt egy számomra ismeretlen szigeten, a jövőbeli új otthonunkban. Fényképeket róla félmeztelenül lefekvés előtt, kócos hajjal reggel, a kályháról, amit hideg estéken begyújt s csak rám gondol. És tudjátok mit?

                                                                                                     

Az őrületbe kergetett.

Második felvonás. Két héttel később.

Otthon fészbukozok. Első számú képzeletbeli szerelmemet nézegetem. Moszkvában él, és alkoholista újságíró. Sok bennünk a közös, tehát tuti hozzám tartozik. Már látom magunkat egy lepukkant kislakásban dideregni. Fontolgatom, hogy végre meglátogassam. Ő az igazi. Tuti. Az alkoholról majd leszoktatom.

Közben rám ír egy gyerek, akibe régen szerelmes voltam, de aztán idővel kiszerettem belőle. Nagymamám jól megfogalmazott bölcsessége a következő: Szard le őket, de úgy őszintén, és maguktól tapossák a  lábtörlőd. Nagy igazság. Nézem, ahogy szaporodnak a szavak a csetablakban, és arra gondolok, mennyire örültem volna ennek egy évvel ezelőtt. De már nem örülök. Nem kell. Viszont a remény hal meg utoljára, holnap szülinapja van a volt pasimnak. Milyen szerelmes volt belém. Biztos most is az. Lehet nála kellene lehorgonyozni. Ha csak nem volna olyan...olyan buta vagy nem tudom. Műveletlen. De az angol meg miért nem ír? Mondjuk, úgyis csak munkás volt.

És itt kezdődik A CIKK.

Fotó: Kalmár Mádhava (http://www.madhavaphoto.com)

E szomorú, de igaz bekezdés után, levontam a következtetést. Ha egy nő azt mondja "nem", az nem nemet jelent. De nem is "igen"-t. Hanem azt, hogy "igen, de csak ha kitalálod, mit akarok".  Minden csajos csevegés lényege: A pasi nem adta bele (szerintünk) a maximumot. Nem rendelt pizzát, se hintót. Nem tepert le rendesen, ha kellett volna, vagy túlságosan, amikor nem kellett volna. Nem volt nála elég pénz, vagy kérkedett a pénzével, és ezért sznob. Ha orvos, akkor az a baj, ha kőműves akkor az. Hát de kérem, mégsem házasodhatunk diplomával rangon alul! De egy nőgyógyász akkor is fura.

Mi ez, hogyha nem perfekcionizmus. Ami mindenhová berágta magát társadalmunkba, de főleg a nők fejébe. A szlogen a következő: gyors legyen, és tökéletes. Mint egy sajtburger.

Beteg. A diagnózis: romantikafüggőség. A pop-pszichológia már a 90-es években jegyezte a tüneteket. Felfedezője az amerikai pszichológusnő Anna Wilson Schaef. A romantikafüggő nő - tézise szerint - valóban elhiszi, hogy egyszer megjelenik a tökéletes hercege, és minden gondja megoldódik. Egy generációs betegség, ami főleg nőket érint, mert felfelé törünk. Mert tökéletes munkát akarunk tökéletes fizetéssel, tökéletes családot tökéletes férfiúval. És így soha nem elégszünk meg senkivel sem.

A romantikus filmek alá Bridget Jones, de még a Szex és New York is éppen erre a szenvedélybetegségre építenek. A szenvedésnek egyszer csak vége lesz, és lám, tán éppen amellett találod meg a boldogságodat, akit az elején karót nyelt szerencsétlennek tartottál, vagy egyszerűen konoknak és kezelhetetlennek. Ezért aztán lapozhatjuk a listát. Ki is volt ilyen? Jézusom, tán ő az?!?!? Lehet találkozni kéne vele...

A szomszéd kertje mindig zöldebb, és távolról a hegy sem olyan hideg. Nagyon tudunk projektálni. Ezért minél messzebb van fizikailag, vagy akár érzelmileg valaki, annál érdekesebbé válik a beteg nőnek. (Külföldiek előnyben!) Mert tökéletes projekciós felületet képez. Ezért gyakori, hogy a komplikált szakítások meg a rossz pasik, akik szemétként bánnak velük úgy hatnak a nőkre, mint fény a lepkére. Egy eleve komplikált ügy több mindent rejt magában, mint egy szépen, kereken lezárt kapcsolat. De egy szerelmet valló angol úriember a Duna parton...na ne. Too much.

Az "ügy" itt azért találó szó, mert ez teszi ki a  romantikafüggőket: nekik nincsenek kapcsolataik. Egyik "ügyről" a másikra repülnek. És közben azt állítják, komoly kapcsolatot keresnek. Pedig dehogy. Esélyt nem adnak rá. Az elvárások annyira szigorúak, hogy egy Brad Pitt kinézetű Vilmos herceg sem állná ki a próbát.

És kiket lehet végül hibáztatni? Persze, apáinkat. Michael Mary pártanácsadó legalábbis így látja: mivel a kisfiúknak mindig ott van az anyukájuk, nem szenvednek hiányban. Ezért felnőtt korukig annyira fel tudják magukat szívni női törődéssel, hogy sokkal inkább le is tudnak mondani a női 100%-os mellbedobásról. Eközben a kislányok kezdetektől fogva hiányolják apjukat. Mert későn ér haza munkából, vagy mert egyszerűen nem jó a kapcsolatuk egymással. (Ha körbekérdezzük barátnőinket, leginkább utóbbit hallhatjuk.) De most, most be akarjuk hajtani a férfi törődést, és olyan legyen, mint a rég várt esti mese apánk szájából. Mi vagyunk a legszebbek, a legügyesebbek, és kiérdemeltük a szuperlatívumot. A modern nő valójában önbizalomhiányos és várja  a megváltást, kívülről. Hiába olvas Coelhót, Oravecz Nórit meg jógázik a belső békéért. Elveszett és gyenge, mint volt.

Szomorú tény, szomorú szenvedély. De az első lépés a gyógyulás felé a felismerés. Segítségért keresse fel legjobb barátnőjét, vagy olvassa a pesti fräuleint. Segítünk a leszokásban.