Undormányos, szent szerelem

[fräulein on air: Varga Vivien A.]

Az utolsó utáni csepp a pohárban aztán végképp betett. A játéknak vége. Minden fiatal nő életében eljön ez a pont, az a határ a határon túl. Odabaszod a telefont a falhoz, nyomsz egy vodkát, elküldöd a jó krva anyjába és törlöd. Stornó, stornó, stornó. Szerződésbontás.

Tehát eljön az a pont, amikor már semmin nem csodálkozol. Amikor már senki nem menekül a lelki nyomor-poklokból, értsd barátnőid és persze Te sem; amikor már ragadsz a szartól meg hízol a sok búbánattól amit nap mint nap magadba szívsz - eljön a nagy sértődés. Annyira vérig besértődsz, hogy - gratulálunk - lelki update-t futtatsz. Isten hozott egy új kasztban. Benőtt a fejed lágya. 

     "Oké. Elmentem." (Cindy Sherman, Cím nélkül, 1999)

                                                 

Viszlát nyomorékok, viszlát tévhitek. Ezentúl egyik csávóban sem bízol, ill. fergeteges, óriási bűvészmutatvány kell ahhoz, hogy egyáltalán megkínáld egy kis bizalommal. Korrekt. Bebizonyult, a mondák és a mítoszok igazak, ha férfiakról van szó, de Hollywoodnak egy szavát ne hidd. Nem, nem fog hirtelen becsengetni életed szerelme, és nem fog megvédeni az aluljáróban undorító szavaktól vagy utolsó pillanatban egy undorító állattól.

Viszont igaz az, hogy akár hogyan is nézel ki, legfőbb céljuk (legtöbbjüknek) hogy ágyba vigyenek. Néhány hibrid úgy csinál, mintha érdekelné a jóléted: Addig kérdezik, hogy elmentél-e, hogy miért nem mentél el és hogy mikor fogsz, hogy a végén már tetteted, csak fogja be a száját. Nyilván, hogy is lehet az, hogy puszta érintése nem röpít nyomban a mennybe? Rágalom! Felségsértés! Nem beszélve általános lelki terrorjukról, a nem jelentkezés, a hajnali kapudöngetések mert baszni akarnak, de amúgy kedves vagy meg gyönyörű, de nem akarok veled járni meg hasonlók, dugni oké. Szóval az általános, mindennapi szemétségeik amelyektől már naphosszat hányni tudnál. 

Lejátszol úgy kamaszkorodtól fogva néhány meccset. Alig várod, hogy egyetemre kerülj, mert ott aztán bajnokok ligája, folytatod, harcolsz, itt egy jobbos, ott egy monokli, de túléled, amíg ugyebár nem szakad el végképp a cérna és mutálsz, hitetlen, szarkasztikus pogánynő nem válik belőled. Mert megkérdezed magadtól, mi a ráknak ez az egész? Mitől lenne nekem jobb egy kapcsolatban, és miért csak erről szól az életem?

"Lehet nincs wifie s csak hívni tud." (Cindy Sherman, Untitled  #90, 1981.)

Nem régiben óriási port kavart egy német újságcikk­*, melyben a nagybetűs SZERELMET korunk hazug vallásának állítják be. A cikkben több szakember is nyilatkozott, pl. az amerikai pszichiáter M. Scott Peck, aki szerint "fáj látnia, hogy az emberek milyen mértékben képesek tönkre tenni magukat a szerelem mitológiája miatt."

Isten tehát valóban halott. Helyébe a szerelem lépett. Egy lélegzetet nem tudunk venni anélkül, hogy torkunkon ne akadna. Mindenki missziója: találd meg messiásodat. Aztán mennybemenetel: fészbukstátusz, közös kégli, oltár az ágy, jeletek szív, de a vége úgyis sírás lesz.

Mert az említett német cikk lényege ez: Annyira magasztaljuk manapság a szerelmet, hogy azt az ideális partnert, azt a messiást soha nem fogjuk megtalálni. Mert egyszerűen senki sem olyan jó, nincs az az Isten, aki ilyet teremthetne. A magas elvárások miatt aztán mindenki válik és tovább áll, új himnuszokat énekel idegen oltároknál. Szociálfilozófus Katharina Ohana szerint, "a szerelem mint póthit főleg a nőket gátolja". Avagy minden sikerükre árnyékot vethet, ha nincsen otthon egy férfi díszpéldányuk. "A nők életértelme a szerelem." 

"És ha csak dugni akar?" (Cindy Sherman, untitled #93) 

Ettől forr fel az agyvized. Mert azért annyira szereted még magad, hogy nem egy pasi miatt tedd tönkre magad. Hogy ne másról szóljon az életed, hogy ne a nyomásnak engedj, a régi női szolgalétnek. Magad akarsz lenni, elérni az álmaidat. Ámen. 

A vodkát megittad, a telefonodat újra összekovácsoltad, bámulsz magad elé. Büszkén mosolyogsz, mert átlátsz a szitán. Téged már nem basznak át, a szerelem Júdás-nője vagy. Neked nem kell. Összerakod magad és a karriert helyezed az első helyre, véded a feminizmust, új krédód a "leszarom a pasikat". Ez életed jelszava egészen holnapig, míg az átkozott cseten fel nem tűnik a tegnap előtti faszkalap.

Te hitetlen.

De ne szégyelld magad, nem vagy egyedül...Csak három parancsolatot jegyezz meg pogányságodból, angyalka. Felejtsd el Coelhót meg müllerpétert, a kiteljesítő kapcsolat receptje: a dezillúzionált, racionálisabb szerelem, Love 2.0.

1. A szerelem nem szent és nem allmighty - avagy nem, a pasi nem fog változni mérhetetlen megváltói szeretetedtől. És te sem leszel jobb általa.

2. Te. Legyél. Az. Első. Minden. Esetben.

3. A szerelem legyen szerződés. Határozd meg értékedet. És értéken alul ne add magad.

(Csak mielőtt kiakadna valamelyik szentfazék, hogy mertem szerződést és szerelmet egy sorba írni...Két út van: aláírni vagy nem. Minden köztes állapot purgatórium, melybe egy férfi önzésből taszít bele. A semmilyen dolgok a legveszélyesebbek, jól jegyezd meg. Szóval no friendship with benefits, legalábbis akkor nincs ha szerelmes vagy.)

*Az említett német cikk itt: http://www.faz.net/aktuell/gesellschaft/menschen/egoistische-zweisamkeit-ersatzreligion-liebe-13152087.html

Kísértetek és terroristák: túlélőcsomag zavaró expasikhoz

[fräulein on air: Jász H. Virág]

Kísért? Barátkozik? Hátat fordít? Letagad? Mindenkinek megvan a múltja, tele emlékekkel, egykori szerelemekkel és feledni kívánt viszonyokkal. Ahány szakítás, annyiféle ex, és persze, annyiféle folytatás. Sokan sokfélék vagyunk, de ettől szép az élet. Kivéve, ha nem keseríti meg egy alak a múltunkból… Íme, a legirritálóbb expasi-típusok.

Ex #1: a barátkozó kísértet

Ez a típus nem igazán tudja elképzelni, hogy a szakítás egy kapcsolat végét jelzi. Még akkor sem, ha magát az elválást esetleg ő kezdeményezte. Szerelem nincs, elszakadni mégsem bír. Egyrészt, mert konfliktuskerülő típus, aki nem képes elviselni, ha bárki is rosszat gondol róla, és nem akar rossz emlék maradni. Másrészt retteg attól, hogy a feledés homályába merül, és megtesz mindent, hogy ezt megakadályozza.

Viselkedése: a szakítást követően hirtelen úgy kezd tenni, mintha érzelmi kapcsolat sosem lett volna, és a kezdetektől jó barátok lennétek. Folyamatosan keres, követi a tevékenységeidet, mindenről véleményt formál, (mintha bárkit is érdekelne), tehát szörnyen fontosnak érzi magát az életedben.

Mit lehet tenni vele? Nem sokat. Általában elég manipulatív személyiséggel rendelkezik, így még te érzed magad rosszul, ha esetleg le próbálod pattintani. Érzékenynek és gondoskodónak mutatja magát, miközben nagyon is tudja, mit miért tesz. Bulizni vagy társasággal iszogatni például nem hív, csak titokban és kettesben találkoztok. Hogy miért? Egyszerű: ő nem száll ki a te életedből, de téged távol tart az övétől. Háttérbe szorít, de nem enged el. Képletesen bezár a pincébe.  Kellesz neki, mert „fix hódoló” vagy. Kedves hangodra akkor is számíthat, ha épp nincs senkije, neked akkor is fontoskodhat, ha más látni sem akarja.

Ami bajt okozhat: ha tényleg elkezded te is barátként kezelni. Ha minden gondod megosztod vele, mint korábban, és hagyod, hogy az életed teljes értékű része maradjon. Mert sosem lesz az. Ez mindig csak játszma, amiben te biztosan veszítesz.

     

     

                                                                                                                       

Ex #2: az esélykövetelő

Elszúrta? Igen. Összetörte a szíved? Nagyjából. Egy elmebeteg, akit szeretnél elfelejteni? Pontosan! Erre most, előkerül a semmiből azzal, hogy visszajönne.

Viselkedése: kérlel, hogy folytassátok, nemleges válaszodra pedig megsértődik. „De hát én be merem ismerni, hogy elszúrtam. Feladtam a büszkeségem, hogy elmondhassam: életem szerelme vagy!” És? 

Kit érdekel?

Mit lehet tenni vele? Nevess rajta. Ne túl gúnyosan, mert akkor jön a férfihiszti, a sérült egó hattyúdala, ami bizony nem egy Robbie Williams-koncert… Kedvesen tedd, hogy azt higgye, zavarban vagy tőle, így örül majd kicsit. Aztán egy váratlan pillanatban, sokkolóan és jéghidegen azt kell mondani: SOHA. Akkor is, ha úgy érzed, még mindig szereted! Aki egyszer megtaposta az érzelmeidet, megteszi újra.

Veszélyességi pótlék: jobb, ha biztosítod magad. Amint nyomul, tiltsd le, személyes találkozóba pedig csak akkor menj bele, ha a nála felejtett eredeti Bon Jovi pólódat akarja visszaadni. Persze próbálj átlátni a szitán, ha ez csak ürügy.

Ex #3: aki többé nem akar látni

Brutális sértettségében vagy ki tudja, miért, törölt, tiltott mindenhonnan, ahol csak tudja, hogy virtuálisan létezel. Ennek ellenére biztos forrásból értesülsz róla, hogy gyűlöl.

Viselkedése ebből következően ellenséges, ha netán véletlenül összefutnátok, gyerekesen úgy tesz, mintha nem venne észre, nem ismerne, sőt, soha nem ismert volna. Rosszindulatú pletykákat terjeszt rólad, boldog-boldogtalannak elmondja, milyen rossz volt veled az ágyban (miközben nem), milyen narancsbőrös a hátsód (amiről azt se tudja, micsoda), és, hogy egy konyhai nulla vagy (ami lényegében igaz, de senkit nem izgat).

Mit tudsz vele kezdeni? Semmit. Komolyan. Nincs rá orvosság, mert mentális gondok vannak nála.

Amivel csak rontasz a helyzeten: mindenféle kapcsolat-felvételi és békekötési kezdeményezéssel. Spórold meg magadnak az időt és az energiát, és próbálj meg nem törődni vele. Kár belé a szó, a diplomácia meg főleg.

Ex #4: az igazságosztó

Ő is egy klasszikus elmebeteg. Ha te szakítottál vele, ő bizony eldöntötte, hogy igazságot szolgáltat, és megbosszulja sérelmét. Ha ő szakított, akkor meg bebizonyítja, igenis jól döntött, mert te egy selejt vagy.

Viselkedése: üldöz. Bármit csinálsz, megtalál, kritizálja az új párodat, és az előző típushoz hasonlóan lehord mindennek, éppen célirányosan a te ismerőseid előtt. Jóban lesz azokkal a barátaiddal, akikkel kicsit eltávolodtatok, és lecsap rájuk, hogy együtt alázzanak téged. Nem riad vissza az undorító tettektől sem, egy igazi pszichopata. Simán megteszi például, hogy becsönget hozzád és leköp, mikor ajtót nyitsz, esetleg zaklató leveleket írogat az új pasidnak. Legrosszabb esetben elárasztja a topless képeiddel a netet…

Létezik-e jó megoldás? Persze! Letiltani, elköltözni, számot cserélni. Vagy teljes személyazonosságot.

Ami mégis megnyugtató: rosszabb már nem lehet a helyzet. Amúgy, ha szerencséd van, egy idő után elfárad és lepattan.

Ex #5: a szexhajhász

Olyasmi, mint a barátkozós verzió, csak ő nem barátkozik, hanem lefektet. Nem, nem szerelmes, és nem, nem akar újra összejönni. Annyi a helyzet mindössze, hogy egyéjszakás csajokat szerezni lusta, új barátnő nincs a láthatáron, ti pedig összeszokott párost alkottok. A legbiztosabb kielégülés-forrás vagy, amíg nem jön valaki új.

Viselkedése: hasonló, mint a kapcsolatotokban, csak kevésbé közvetlen. Jó esetben lefekteti (szó szerint) a határokat, rossz esetben elfelejt tájékoztatni, hogy ez nem szól többről a szexnél. Te meg éjszakákat töltesz azon merengve, most akkor mit is akar tulajdonképpen.

Mit tudsz tenni? Élvezni. Bizonyos határok között, és csak addig, amíg nem akarsz egy normális kapcsolatot. Mert olyanra nincs sok esélyed, lepedődön az exed szagával.

Ezzel koppanhatsz nagyot: ha beleszeretsz újra. Nem szabad túlértékelni ezeket a potya-éjszakákat. Persze, volt már olyan a világtörténelem során, hogy két ex így jött rá, őket bizony egymásnak rendelte az ég… De ehhez két ember kell, nem pedig két nemi szerv, ne feledd.

Ex #6: a mutogatós bácsi

Bár ez a viselkedésforma általában nőkre jellemző, egyik-másik férfi is produkálja néha. Nem veszélyes, nem is bonyolult kezelni, csak idegesítő. Ő az, aki ezerrel azon van, hogy bebizonyítsa: jobb nélküled.

Viselkedése: az első időszakban folyamatosan bulizik, köldökig dekoltált partycuccban tündöklő leányzókkal pózol, és kigyúrja magát istentelenül, aminek folyamatáról napi 6-8 képet posztol is. Az intellektuális változat sem tétlenkedik: igyekszik megnyerni néhány tudományos versenyt, eljutni menő konferenciákra, esetleg tervez/feltalál/alkot valami nagyon nagy horderejűt. Belefér az is, hogy hosszabb-rövidebb időre külföldre költözzön, aminek üzenete egyértelműen neked szól: nélküled sikerült, teljes lett az élete, és sínen van, hurrá. Aztán jönnek a képek meg szívecskék az új barátnővel, aki végre igazi társa, nem csak egy hebrencs kiscsaj.

Kedves szavak jó időzítéssel: gratulálj neki. Mondd/írd meg, mennyire örülsz, hogy egyenesbe került és rájött, mit vár az élettől. Ne hagyd ki azt sem, hogy te mindig is tudtad, nem illetek össze… Aztán hagyd is abba a gonoszkodást, ez a típus nem érdemli meg. Szegény csak igazolást vár a sorstól, hogy nem egyedül hal meg egy lepusztult, büdös szuterénben, elhízva és csórón.

#7: az exfüggő

A nagy hátraarc, aki a jelen értékelésére, egy új szerelem be- és elfogadására teljes mértékben képtelen.

Viselkedése: amíg veled van, nyilvánvalóan az egyik előző barátnőjét siratja (általában 3-as vagy 6-os kategóriás módon). Miután ezt megelégeled, és kidobod, (vagy ő sajnál meg, és dob ki), te jössz. Nem feltétlenül szerelmesen sír utánad, csak az aggasztja, hogy még egy nőt elbukott.

Mit tudsz tenni? Eltávolodsz tőle, amennyire csak lehetséges. Egyedül hagyod a saját kis nosztalgia-mozijában, és reménykedsz, ezentúl rólad is tart majd ott egy filmet.

Amit veszíthetsz: önbecsülés. Nem túl üdítő más nő árnyékában élni annak biztos tudatában, hogy mindössze egy pótlék vagy. Mint az alkoholmentes sör.

Vizsgázz szeretetnyelvből

fräulein on air: Varga Vivien A.

Nem segít még egyszer mondani. Hangosabban, artikuláltan beszélni sem. Külföldi, na. Nem érti, mit beszélsz. Ja igen, akkor mondod angolul. Bukta, ezt sem érti. Ez esetben mit csinálsz? A legtöbb ember szerencsétlenkedik tovább saját anyanyelvén, majd ráun a dologra. Aztán szakít - ez nem a bábeli torony, csak egy mezei párkapcsolat.

Egy kozmopolita világban, ahol mindenki tud legalább két nyelven beszélni, pont a hétköznapi dolgok okozzák a legnagyobb problémákat: mint az érzelmi nyelvek. Minden, ami offline, nehéz. A két ember közötti, szemtől-szembe kommunikáció bonyolult. Hibák és félreértések, vádolások, sértődések, mi egy más. A párkapcsolat - talán a szülő-gyerek kapcsolat után - a legnehezebb vizsga. Addig születésünktől kezdve gyakorlunk, hebegünk-habogunk, de soha nem szólalunk meg tudatosan. Végig bukdácsoljuk a beszélgetéseinket. Pedig ezt egyszerűen ki lehet küszöbölni: a szeretetnyelvvel.

Ami első hallásra úgy hangzik mint valami müllerpéteres  ezofogalom, pszichológiai eszköz mások és saját boldogságunkhoz. A szeretetnyelvet Gary Chapman amerikai párterapeuta találta ki (Five Love Languages), alapja az egyszerű felismerés, hogy minden ember különböző szeretet-megnyilvánulásokat igényel a másiktól. Hála az égnek nincs annyi szeretetnyelv, mint ember. Csak öt van. Öt nyelv, amit meg kell tanulni. A szeretetnyelvet krízisben lévő párkapcsolatokra és házasságokra találták ki, mert az emberek ezen a fajta kapcsolaton stresszelnek sajnos a legjobban. Pedig a családi és baráti kapcsolatok legalább ennyire fontosak és nem kevésbé mentesek félreértésektől, és mindenféle szörnyű veszekedést meg lehet spórolni a szeretetnyelvvel.

Csak figyelem kell hozzá. Nézni kell az embert, hallgatni, hogy mit mond, és rájönni, melyik szeretetnyelv az öt közül az övé. Mind az öt jót tesz az embernek, de csak egy hat igazán a szívére, a többi kevésbé. Lássuk tehát, íme a típusok:

1. Az elismerő szeretetnyelv

Hát aztán, ki nem hall szívesen szépet és jót magáról? A legtöbb ember mégis vonakodva fogadja el a dícséreteket. Főleg nők szabadkoznak szívesen, mintha egy bók elfogadása rögtön arrogánsnak hatna.  Sőt! Rossz híre van mostanság a bóknak. Férfiak is egyre kevésbé használják, kutatásaim szerint azért, mert félnek, hogy elcsépeltre sikerül, vagy mert úgysem veszi komolyan egyik nő sem. Egy "tudományos" magyarázatot is hallottam, miszerint az angol compliment, ami ugye bók, a a latin complimentare szóból ered, jelentése "kiegészít". Egy kiegészítés meg valahogy olyan pejoratív. Minek kiegészíteni, ami amúgy is jó?

Ha így gondolkodnánk, nem kellene ékszer sem meg szép bútor, csak minimalizmus, hűtő, rezsó, wc, zuhany. Ugye, hülyeség.  Minden a kiegészítőn múlik. Elvégre azok hangsúlyozzák a személyiséget. Az a gyanú áll fent, hogy éppen azoknak a nőknek az elismerés a szeretetnyelvül, akik viszolyogva fogadnak el dicséretet. Éppen, mert sokat jelent nekik, visszautasítják, mert erre nevelték, de közben belül nagyon is örülnek neki és feldobjuk egy jó szóval a napját. A férfiak zöme általában szó nélkül elfogad, vagy akár követel is elismerést, sokuknak ez az elsődleges szeretetnyelve. Ne fukarkodjunk tehát bókokkal. (Bár..a híres "milyen voltam" kérdés. Erről viszont nyugodtan le lehetne szokni, ha meg kell kérdezned, már gáz van, apám.)

2. Az együttlét szeretetnyelve

Este lefekvés előtt találkozni nem elég. Van az a típus, aki csakis együtt töltött, minőségi idővel érzi szeretve magát. Egy jó bor, egy beszélgetés, telefont kikapcsolni. Ennek az embertípusnak az a legnagyobb sértés, ha percenként a telefonodat csekkolod, vagy ne adj isten el kezdesz csetelni. Ez, őszintén szólva, marha nagy modern kori taplóság. Mindenki a legnagyobb természetességgel csapja az asztalra a telefonját, hogy látókörben legyen, de akkor mi a fenének rezgésfunkció? Jó lesz az a táskában vagy a zsebben is, ha csak nem egy élet múlik egy híváson.  Beszélgetésen kívül közös programokat is lehet tervezni, lényegében mindegy, hogy mi az, de emlékezetes legyen, egy közös élmény, egy életünk idejének egy része.

3. Az ajándék szeretetnyelve

Ajándékból sem jó minden. Egy hanyagul bevásárolt akárminek senki nem örül, ha piszok drága volt, akkor sem. Egy kavics is többet ér ennél, ha valami személyes töltése van. Az ajándék-típus azt becsüli, ha a másik észre veszi, milyen az ízlése, mi tetszik neki - milyen ő valójában. A karácsonyi ajándék nem ér. Ilyenkor a legbénább is be tud szerezni valamit, nem nehéz elfelejteni, ha mindenhol szaloncukor és bumfordi mikulások csüngenek. Az igazán szép ajándékok szívből jönnek és váratlanul. Talán az ajándék-típusnak a legfrusztráltabb, mert az ajándék a legritkább szeretet-megnyilvánulás. Pedig ez az első nyelv, amit az ötből megtanulunk: kisgyerekek még gyakran ajándékoznak talált tárgyakat, apró kavicsokat, virágszálakat, saját kezűleg festet képeket - ez a szeretet legkézzelfoghatóbb és legláthatóbb jele. Ha egy olyan emberrel állunk szemben, aki úgy tűnik semmivel nem elégedett amit szeretetből csinálunk, próbálkozzunk egy apró figyelmességgel. 

4. A szívesség szeretetnyelve

A nagyik szeretetnyelve. Amikor már szétrepedsz a húslevestől és az öt töltött paprikától, még rád akarnak tukmálni egy óriási meggyes pitét. Ha nem bírod, kicsit sértődötten néznek és fagyival próbálkoznak. Ez nagyon idegesítő lehet, de meg kell érteni, hogy nekik ez a szeretet. Persze a mi generációnk is termel messiásokat, ők azok a barátok, akikre mindig számíthatsz és a pokolig is elmennének érted. Ha az idegeidre is mennek anyáskodásukkal, hagyni kell őket, és így is kell nekik kellően visszafizetni a szeretet. Gyakran, mint a megbecsülés nyelvénél, éppen ez a típus akadékoskodik, ha segíteni akarunk. Ilyenkor meg kell állapítani, tényleg nem akarja-e a segítséget, vagy csak mondja, kényszeríteni senkit nem kell.

5. Az érintés szeretetnyelve

Ölelni kell, folyton ölelni és simogatni, vagy csak a kezét fogni. Alapdolognak kellene lennie minden kapcsolatban, de ezt sem használja az emberiség elég gyakran. Magyarországon még kevésbé, mint másutt. Külföldi fiatalok leginkább öleléssel köszönnek egymásnak. Nem, mintha a két-arc-puszi nem lenne tré chic. De egy öleléssel nem lehet összehasonlítani. Érvek, hogy nem is kell mindenkit egyből megölelni: igen, én is így gondoltam. De az igazság az, hogy ez a leggyorsabb út a barátsághoz és sok érzelmi gátat felszakít akár az első találkozónál is. Az érintés annyira elementáris, hogy pillanatokon belül mindent megváltoztathat. Akinek ez a nyelve, amúgy is bújós típus. Az elején talán csak gyakrabban ér hozzád mint azt idegentől megszoktad. Ebben az elkeserítő, hogy sokan összetévesztik flörtöléssel vagy szexuális tapizással, holott erről szó sincsen, és a szegény kezdeményezőt melegnek/perverznek/szerelmesnek titulálják. Jól megszexualizálódott a világ, most meg arra kellene törekedni, hogy csökkentsünk az örökös szexualizáción. Szomorú.

Ezt olvasva biztosan mindenki azon gondolkodott, mi lehet a saját szeretetnyelve. Amilyen egyszerűnek tűnik, hiszen csak öt "dialektusa" van, olyannyira nehéz megállapítani magunknál és másoknál is egyaránt, melyik lehet az. Mindegyik szeretetnyelv szimpatikus a maga módján, hiszen csupa jó dologról van szó. Mindegyikhez értünk is egy kicsit, de csak egyet értünk meg igazán. Segítségként alapul szolgálhat a saját család: egy jól működő családi atmoszférában melyik az a nyelv, amit legtöbbször használnak, egy rossz légkörben melyik, amit legkevésbé? A többlet, illetve a hiányzó nyelv valószínűleg a saját nyelvünk is. Nem árt egyszer végigzongorázni mind az öt nyelvet magunkon, megfigyelni adott esetben, melyikre hallgat a szívünk leginkább. Ha ez után rájövünk, tisztábban ki tudjuk mutatni szeretet-igényünket a külvilág felé és sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk. 

Szerelem a böngészők idején - az internetes húspiac.

fräulein on air: Molnár Fruzsi

Lemérnek kilóra, centire. És „face-checking” van kérem szépen. Borostások és bombázók egyvelege püföli a klaviatúrát annak reményében, hogy végre rátaláljon.... De kire is? Időszakos kapcsolatra, egy éjszakás kalandra, ágyszomszédra. Egyre lejjebb adjuk kedves hölgyeim és uraim. A magány nagy úr, és amíg a szerelem a virtuális oldalakra szorul, addig a populáció veszélyben van. A billentyűzetbe kapaszkodva keressük fel ezeket az oldalakat és tesszük magunkat idegenek prédájává.

Böngészd, szerelmesedj. (kép forrása http://content-img.experienceproject.com/)

Bodzafröccsszűz ál-királylányok, sífanatikus mérnökök és mezítlábas álszent informatikusok boldogtalanságába van fojtva Darwin. Az elvárások magasak, de mit is várunk el cserébe?! Légy szőke, kék szemű, jó génekkel. De az sem árt, ha a dekoltázsod mélyebb, mint a Marianna árok. Lehetőleg foglalkozásként szerepeljen a felsővezető, de semmiképpen sem targoncavezető, vagy központifűtés-szerelő. Karosszérialakatos? Ugyan már! Skippeljük.

Miért van itt? Mi rejtőzik egy-egy fotó mögött? Vajon a barátnője az mellette? Csomó kérdés merül fel bennünk, miközben böngésszük az adatlapok sötét bugyrait. Már a profilképek mazsolázása közben sok mindenre fény derül. Elterjedőben van a pucéran pózolós kocka has stílus, ami nem éppen a Nobel-díjáról árulkodik. Kukacmutogatós verzió is lenne, ha engedné a moderátor, de a legrosszabb mégis a kétségbeesett gyerekkel pózolós … Megsajnálod, de irtózol még a gyerek gondolatától is. Alapból kizáró ok a fürdőszoba tükrében elkövetett önpromózás. De nem tanácsos a napszemüveg sem, mert az alapból azt tükrözi, hogy rejtegetsz valamit.

A név a következő lépcsőfok. A „meister” vagy a „sörminátor” nem ajánlott és hihetetlen hogy a becézés hány válfaját ismerik egyesek. Amikor Daniel Steel-el kezdi a kedvenc könyveit, vagy amikor azt mondja, hogy nyitott a világra, nem biztos, hogy úgy érti, ahogy Te érted. Azt tanácsolom, ilyenkor fogd menekülőre a dolgot, mert ez az a fajta, aki még nem tudja, de lerí róla, hogy homok került a gépezetbe. Mert ha helyes, vagy szemernyit is van stílusa nagy rá az esély, hogy melegebb a kelleténél. Most komolyan. Hová tűnt a férfiasság, a süllyesztőbe? 

… egy kép csavarja el a fejed. És az a pont, amikor egy üzenetben vízipisztollyal engedelmességre kényszerít, már valahol súrolja a határokat. Ha nem is az övét, az enyémet mindenképpen. A kedvencem pedig az, amikor nem vállalják fel saját magukat. A szívem szakad meg, amikor Brad Pittnek kell nemet mondanom. A kedvenc képem egy prémbundába burkolt pucér srác képe volt. Hát ő erősen rágyúrt az első benyomásra.

Szexistának tartjuk, ha őszinte - és hiányoljuk a szenvedélyt, ha nem. Van, amikor a bűnbeesés reményével keresnek meg. Van, hogy az elején nem mondják ki, de végül mégis döntögetne. Van, hogy egy olyan képet társítunk a másikhoz, hogy már egy pillantásától benedvesedik az a bizonyos bugyi (már ha van). A kínálatot végig böngészve már nem lepődünk meg azon, hogy a laza kapcsolatot kereső lomposka a masszázsra specializálódott, és porcikáról porcikára fejti ki a nem éppen túl tisztességes „terveit” a jövőre nézve. A házasságtörők melegágyáról nem is beszélve.

Üzensz neki, bökdösöd. Hónapokig megy a levélváltás. Végre rászánod magad, hogy esélyt adj a dolognak. Találkozol vele. El kell, hogy keserítselek. Az esetek nagy többségében már az első randin kiderül, hogy a kép nem éppen tükrözi a valóságot, vagy méreteiben nem az igazi a kiszemelt. Rossz hír, hogy a külső nem néha, hanem mindig csal. A feltöltött fotók közül keresd meg azt, ahol a leglepusztultabb és legtaszítóbb. Nah az a valóság.

Ha már az első randin te fizeted a sörét, ott már valami nem kóser. Sőt, ha az anyja a kedvenc témája, állj fel és ne pazarold rá a drága időt (és pénzedet). Lehet éppen rád vár valaki a 7-es buszon, vagy a közért csoki részlegén akadsz össze a jövendőbeliddel.

Egy biztos. Uraim a „szép a szemed”-nél és az „elbűvölő a mosolyod”-nál kicsit jobban erőltessétek meg magatokat. Arcok, betűk. Igen, nem. Ha a párválasztás útvesztőjének ezen mezejére tévedünk, legyünk már kicsit kreatívabbak, és az sem árt, ha előtte átfutjuk a helyesírási szabályokat. Ez egy olyan világ, ahonnét nehéz kiszabadulni. Viszont a virtuális bókok sosem fognak felérni egy valós csókkal a kapu előtt.

Lájk, bök és comment - a flörtölési barkóba

fräulein on air: Varga Vivien A.

Ó, mily boldogságos pillanat! Egy pár üzenet és tucatnyi értesítés. Repes a szívem, végre történik valami az életben. De várjunk. Miért lájkolja az ex pasim az új profilképemet? És a másik miért nem válaszol már három napja egy érbevágó kérdésre? És a helyes kollégám miért jelölt be? Úristen, akar tőlem valamit?

Visszasírhatjuk gyerekkorunkat, mikor legfeljebb egy vezetékes telefon volt a háznál és órákig foglaltuk szüleink bosszúságára (és akkor még micsoda számlák voltak, hoho). Amikor nem volt szokatlan, hogy váratlan vendég áll az ajtó előtt, pedig éppen most jöttünk ki a zuhany alól.

Most bizony tuti nem csenget be a fehér herceg anélkül, hogy bejelölt volna facebook-on hónapokkal előtte és nem folytatattok volna chat-csatát. A kommunikáció első foka manapság nem a biccentés vagy a pislogás, hanem a facebook. Mi, fräuleinok persze kivülről vágjuk a kommunikációs ranglétrát:

1. facebook

2. Whatsapp és viberes társai

3. SMS

4. Skype

5. IGAZI beszélgetés

(tudományos forrás Girls c. sorozat, 1.évad 1.rész)

"Írj már...írj...ÍRJ!!!" (Forrás: Girls/ HBO)

Ha több csajjal laksz egy lakásban, rendszeresen felcsendül az a bizonyos hisztérikus kiáltás ami egész nemzedékünkre jellemző. "Jézusom, RÁM ÍRT!!!!" Ilyenkor a teljesen őrült nőszemély tanácsokat kér, mit válaszoljon arra, hogy "Szia." Nevetséges. Elhatároztam, hogy utánajárok a korképnek. Taglaljuk tehát, szigorúan, első lépcsőfokunkat: Le facebook. Az olvasó fantáziáját kérem, képzelje most el mint egy igazi kis kocsma-kávézót, ahol a sarokban zenegép áll. Kapaszkodjon meg.

0. A bökés

A neve - program. No comment.

1. A bejelölés

A "Jézusom, rám írt!" sikoly előtt nyilván az "Úristen bejelölt" mormolás áll. Ha a facebook igazi élet lenne, a cigarettafüst oszlódna a zsúfolt kocsmában, és ott állna valaki előttünk, aki bemutatkozna. Nyilván érez némi szimpátiát, ha csak azért is, mert egy helyen dolgozunk - bár akkor inkább a közösen elviselt sors kötelez. Ha nem, az üzenet egyértelmű, szimpatikus vagy, ismerkedjünk. Ezért mindig a jelölő van veszélyesebb helyzetben, felajánlja magát. Tehát a jelölés bizonyos mértékben bátor tett. Meghív egy pálinkára. Elfogadjuk.

2. A Chatelés

Itt kezdődik a java. Az átkozott csetablak. A füstös kocsmánk vendéglistája. Lássuk, ki van fent. Na ne, szőke herceg is?!

Hányan ültünk már ott a sarokban, anélkül, hogy oda jött volna hozzánk beszélni. Stírölheted, káromkodhatsz, nem ír rád. Berakod végül Billy Holidayt a youtube-on, avagy kocsmabeli zenegépünkön, és leiszod magad. Még mindig nem beszél veled. Pedig esküdni tudtál volna, bejöttél neki, amikor részegen hazafelé botorkáltatok. Hát nem jelentesz neki semmit?!

Egy igazság van az életben, mégpedig az, hogy mindig akkor történik minden, amikor legkevésbé várod. Abban a szent pillanatban fog felcsendülni a chat-hang, amikor egyáltalán nem azzal vagy elfoglalva. Munkaközben, szeretkezés közben, vagy, élő példa, amikor elment a net. (Lakótársi hiszi: "Neked sincs neted? ÚRISTEN, PEDIG MOST ÍRT RÁM!")

Ennek egy másik variációja, amikor már lerágtad mint a tíz körmödet és elhatározod, hogy az élet rövid, lesz ami lesz alapon ráírsz te. Kitalálsz valami banális kérdést vagy infót. De mindig a "És te amúgy hogy vagy"- a kulcskérdés. Ami még nem is teljesen őszinte. Mert egy okból mész oda hozzá virtuális kocsmánkban - kétségbeesésből. És ezek után, hogy elrángattad  söre mellől, várod, hogy most már vigyen haza, vagy egyenesen a templomba.

3. A zeneküldözgetés

Ez a műfaj akár új kutatási terület is lehetne. Megfigyeléseink szerint következő a helyzet:

A nő szinte csak szakítás után küld zenét, amikor vissza akarja szerezni a férfit. Manipulációs praktikáink egyike, túl is tárgyaltuk. A pasi viszont akkor küld zenét, amikor a csaj bejön neki. 

Gondoljunk csak bele, mikor mennek oda férfiak a zenegéphez? A valós életben is észrevehetjük, hogy erre a feladatra leggyakrabban ők vállalkoznak. Biztosak a zenei ízlésükben. És soha nem ok nélkül raknak be egy számot. Mindig az imponáláson van a hangsúly. Nem felétlenül azon, hogy bárkinek jó legyen. Ök profitáljanak belőle! Elsősorban szerenádnak szánják, vagy a haveri társaságnak ("Emlékeztek még, de gecire leittuk magunkat erre anno?!") vagy az elbűvölendő leánynak ("Nagyon nagy zene. És hallod a szólót? Eszméletlen!").  Ezért éppen olyan zenét fog választani, ami szerinte valami olyasmit mond el magáról neked, ami neked tetszene. Például: raszta vagy? Berakja Bob Marley kedvencét. Rocker? Jöhet a Rammstein. Szofisztikált neurotikus vagy? Jöhet minden, ami 1950 előtti. A madarak csiripelnek, az az ürgék nyomkodják  a linkeket. Ilyen egyszerű.

Na de jön a bökkenője. Márpedig, hogy ezt később nem kérhetjük tőlük számon. Ha már az ötödik zeneszámot küldi, és te kérdőre vonod, miért, nem lesz válasz. Csak a "csak". Pontosan, mint következő napirendi pontunkban.

4. A lájkolás

Mátyás király tuti inna rá egy kupicával: a bűvös lájkgomb. Oly pici, mégis oly nagyhatalmú. A "foglalkozok veled meg nem is" apró királya okozhatja a legtöbb fejfájást egy naprakész facebook-os csajnak. Hogy miért? Ez a tétel:

Egy asztalnál ülünk, és elhangzik rólad valami. A lájk-gomb igazából bólintás: Igen, ez igaz rád. Igen, ez illik hozzád. Igen, ezt kell csinálnod. Egyértelmű, ha a szemed sarkában látod a pasi vigyorgó, egyetértő fejét, amikor azt mondják rólad hogy jól áll a mély dekoltázsú póló, rögtön elpirulsz örömödben s a következő taktikai lépéseken gondolkodsz. Ennek az ellenkezője is megtörténhet. Valaki posztol egy képet, amin szemmel láthaláthatoan  világodról sem tudsz és egy idegen ölében ülsz, és ő meg lájkolja. Igen. Pontosan ilyen ribanc vagy. Ez a lefordított üzenet. De ez ritkábban fordul elő.

A lényeg, hogy lájkgomb valakitől, akibe ne adj isten szerelmes vagy, manapság felér egy elsunyított érintéssel. Aztán eltűnik a kocsma sötét zugaiban egy másik csajjal. Szomorú, szánalmas. De ez van.  Mert a lájkgomb van, de még sincsen. Nem kérhető számon. És egy olyan világban, ahol minden számon kérhető, ez igazán szexuális fehér hollónak számít. Mert ő "csak úgy bólintott". A metakommunikációt csak mi képzeltük bele.

Metakommunikáció kontra telekommunikáció. Avagy érzelem kontra informatika. A HTML-kód a nőknek  szentírás, a pasiknál árajánlat egy csomó apró betűs kifogással. Az igazság az, hogy a nők szemében egy pasi üzenőfala egy üveggömb. Mindent, de mindent meg tudnak jósolni belőle. Hogy van e barátnője, milyen hangulatban van mostanában, hiányzunk e neki. Imádjuk a kémkedést.

A facebook egyáltalán nem könnyített a flörtölésen. Ezerszer nehezebbé tette. Mintha az életben nem lenne elég félreértelmezhető gesztus, a facebook még több gödröt ás egy másik dimenzióban, ahol pszichológusok szerint még sérülékenyebbek is vagyunk.

Emlékszik még valaki azokra az időkre, amikor a szakítás tényleg szakítást jelentett, és nem azt, hogy ezentúl csak a profilomat böngészheted? A szakítást, ez is pszichológiai tény, oly mértékben megnehezítették  a közösségi oldalak, hogy duplájára húzódott a lelki gyógyulási idő. Nem csoda, hiszen olyan mint a nemzeti dohányosnál leszokni a cigiről, a drog mindig láthatáron van - kár hogy csak délibáb formájában. Szakítani valakivel, és utána azt sem tudni, ki az utódunk csajügyileg...elképzelhetetlen.

Mi tévő lehet ilyenkor az ember, amikor éjjelenként kódokat fejteget és egymagában lelkizik? Törölni a kiszemeltet a barátok közül? Az túl feltűnő, a végén azt hiszi fájdalmat okozott (na ne!). Letiltani chat-ről? Előbb-utóbb úgyis visszarakod.

A válasz egyszerű:

CSAPD BE A KOCSMAAJTÓT. KÍVÜLRŐL.

Realitás és kényelem - a mérnökpasi.

fräulein on air: Szigety Júlia

A mérnökökről tulajdonképpen nem illik degradáló hangnemben beszélni, hiszen nem szolgáltak rá. Az általánosítás szükségszerűen ferdítés, a kép sokkal árnyaltabb, minthogy azt mondhatnánk: „mérnökök”. Értelemszerűen számolni kell az egyéni variánsok végtelen lehetőségével. Ők is különféle lelki beállítódást, defektusokat, preferenciákat hordoznak függően génektől, a családi háttértől, neveltetéstől - és mérnöki szaktól. Nem mindegy, hogy informatikai vagy villamosmérnök. Ugyanakkor sorsuk és személyiségük mégis mutat bizonyos közös jegyeket, melyeket érdemes összegyűjteni.

Mérnöknek lenni egyfajta jellegzetes gondolkodásmódot, világlátást és pályafutást is feltételez.

A kép csak illusztráció. (forrása http://bonjour-la-mode.blogspot.hu/2010/01/in-love-with-n-erd.html)

Hogy lelkületüket megérthessük, mindenekelőtt ki kell térnem egyetemi képzésük sajtosságaira, mert nagyrészt ebben gyökerezik világlátásuk. A felsőoktatásban eltöltött 4-5 (ejtsd 10) év alatt kondicionálják őket a "nagy öregek" arra a felsőbbrendű hozzáállásra, ami hímsovinizmus + saját helyzeti energiájuk + „n”- számú sör összege. Külön kurzusokat végeznek továbbá bölcsész-szapulásból. Alaposan megtanulják kiszámolni, hogy W1 mindig egyenlő 0, ha x számú bölcsész x napig csinál tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mit. 

A mérnök-képzés szükséges része az intézményesített szivatás is, a hierarchiában magasabban álló erő fitogtatása, pl. a szűrőtárgyak utolsó vizsgájáról való racionálisan indokolhatatlan kipenderítés, ami által saját maguk és szakmájuk fontosságának, mitöbb szentségének legendáját örökítik tovább. Itt telítődnek tehát mérnökeink legalább egy évszázadnyi pályafutásra elegendő "mérnök büszkeséggel".

Mi ezt a általában férfiasnak és vonzónak találjuk, egyrészt mert magabiztosságot sugároznak. Másrészt melyik anya szíve ne repesne, hogy az örökké méredzkedő szomszéd irigysége alá pörkölhet elejtve, hogy "mérnök a vejem"? Azért lássuk be, ez egy társasalmilag magasan pozicionált, kiemelt presztízzsel bíró foglalkozás. Mitöbb, hivatás! Ez manapság egyre kevesebb dologról mondható el. Írhat bárki sikerkalauzt, kereshet vagyonokat toi-toi kölcsönző vállalkozásával, mondhatjuk, hogy csak a marketingen, a csomagoláson vagy a kommunikáción múlik a siker. Ezért a megbecsülést és pozíciót legnagyobb valószínűséggel garantáló triumvirátus még mindig: az orvos-mérnök-jogász hármas. Ők ugyanis „értenek valamihez”. 

Van magas szintű szaktudásuk, amit nem lehet egy tanfolyamon elsajátítani két hét vagy két év alatt sem és nem elég csak egy ötlet. De mérnöknek leginkább születni kell. Mert ehhez szükségeltetik egy sajátos, racionális életszemlélet, reál beállítódás kell.

Sokszor föld jegyűek, mert e típusnak alapvető jellegzetessége a praktikum, két lábbal a földön állnak. Módszeres, átgondolt figurák, hiszen csak így lehet az a híd, autó, mosógép vagy vibrátor működőképes. Persze egy vibrátort valószínűleg könnyebb nekik megtervezni -tisztelet a kivételnek-, mint a saját eszközüket rendeltetésszerűen használni...

Érdekes, hogy bár földi örömöknek könnyen behódolnak, értékelik a matériát minden formájában (jó ételt, jómódot, kényelmes bútort, autót, luxust, nőt), felméréseink szerint mégsem tajtékzik bennük a testi szenvedély. Romantikára többnyire immunisak és nullához konvergál az esélye, hogy az érzelmek viharában fognak odaveszni.

Nem fog szerelmes verset írni, sőt ha te írsz neki, gyorsan átfut rajta, majd zavarában nyom egy puszit az arcodra és félredobja. Jobban lekötik őket a távirányító, az X-box vagy egy labda.

Egyrészt bátor szívvel ajánlom őket, ha jómódra és könnyű életre vágysz, ugyanakkor mégis érezhetsz mellettük valami kínos, lappangó, megfoghatatlan nyugtalanságot, netán elégedetlenséget. Ők nem vágynak nagy érzésekre, nagy dolgokra, inkább materiális, racionális síkon mozognak, minthogy érzelmi felfedezőutakra induljanak, lelki tájakon kalandozzanak. Az esztétikum nem köti le őket, hacsak nem valamilyen jármű szépségén méláznak. Sokkal inkább kifelé, mint befelé irányul a figyelmük. Lelkesedésüket hamar elvesztik minden iránt, ami humán. Sokkal érdekesebbek a gépek, a mechanikus dolgok, amiket ki-be lehet kapcsolni. Valószínűleg alig várják, hogy kijöjjön az első széria on-off nő is. Dolgoznak rajta, aggodalomra semmi ok.

Sorsukat illetően közös vonásként kell említenünk, hogy garantáltan jól keresnek, biztos egzisztenciával, ebből kifolyólag pedig egzisztenciális önbizalommal is rendelkeznek. Amiből nem következik egyenesen, hogy férfi vagy emberi mivoltuk vonzataival tisztában vannak. Dehát a fennálló világrend értük kiált: még autót, még italautomatát!

Bár sok van nekik, jól bánnak a pénzzel, kiadásaikat mindig mérlegelik. Hosszú távra terveznek. Általában mindent alaposan átgondolnak és terveik vannak. Lépésről lépésre óvatosan haladnak.

Általában szakmai éthoszukhoz, büszkeségükhöz társul fizikai tartás is, vagyis sportolnak, jó kiállásúak. Ebben a kombinációban a hiúságnak és az önimádatnak könnyű prédáivá válhatnak. De hát megróhatjuk ezért őket? Könnyű ebben a fogyasztási hajszában engedni annak a képzetnek, hogy aki termeli az árut, az varázsolja az egész világot. Főleg, mikor a tükörképük is visszakacsint rájuk. Túl nagy hajlandóságot az önvizsgálatra pedig ne várjunk! A fejből a gondolatot, a szívből pedig az érzéseket nem szokásuk verbalizálni. Nem fogják szív-ínhúrjaidat tartósan pengetni, de ha jól tartod őket, meghálálják a gondoskodást. És mivel a tisztesség általában jellemző rájuk, legfeljebb néha és csak idővel, egy-két jelentéktelenebb gyakornokkal/ adminisztrátorral csalnak meg, akik a cégnél úgyis tucatjával elérhetőek.

Egyértelműek, ami jó az jó, ami nem, az nem. Nincs egyéb érték-kategória, például, hogy valami érdekes, esetleg szellemes vagy felkavaró. A jó és a rossz nem illeszkednek nagy eszmerendszerekbe, etikai vagy esztétikai kategóriákhoz sem kapcsolódnak. Pusztán egyéni tapasztalataikra, ösztöneikre hagyatkozva gyorsan mérlegelnek az igen vagy a nem között - és eszerint cselekszenek. Ami jó nekik, kell, ami nem, azt ott hagyják. Ami humán és bonyolult, hamar feladják. Inkább rajzolnak egy gömbcsuklót és kinyomtatják 3D-ben. Nem szenvednek fölöslegesen, nincs bennük merengés. És tulajdonképpen mi vethető ebből a szemükre? Lehet,hogy így kéne mindenkinek?

Fontos, hogy hordában élnek. Az egyetemi megpróbáltatások, a viszontagságos évek és a kondicionálás nyomán örök barátságok születtek, elit hordáikban életre szólóan elkísérik egymást. Tehát aranyszabály: soha ne próbálj közéjük és a barátaik közé ékelődni!

A klán élete nem az évszakokhoz vagy a munkaidőhöz igazodik. Nem. A digisport műsorához! Legjobb barátaik a sportcsatornák, általában több sportág eseményeit is napi szinten követik. A totózásban pedig soha ne próbáld megakadályozni őket! A meccsek, a haverok és a sör szentháromsága örökre összetartoznak...

Jó apák. Ésszerűség, hatékonyság, megbízhatóság. De ezzel együtt még lehetnek melegszívűek, megértőek, együttműködőek. Sőt általában megbízhatóak, apaként családcentrikusak. Viszont semmi játékosság, könnyedség, spiritualitás, transzcendencia - komolyság van. Az élet leírható, elemezhető, kiszámolható, levezethető és főleg nem vicc! Az élet az Erzsébet-híd. Annak ott kell állnia masszívan az idők végezetéig, hiszen emberéletek haladnak át rajta kerekeken vagy gyalogosan.

Eszmefuttatásunk végén pedig csupán lábjegyzetben, külön említést kell tennünk egy kivételes és elragadó alfajról, a mérnök-ember hibridekről, akik mérnök vénával és művész artériával rendelkeznek. Ilyen lehet például egy formatervező mérnök. Ők birtokában vannak a nők által áhított érzékenységnek, lelki beállítódásnak és verbalizációs hajlandóságnak, miközben racionálisak és megbízhatóak is. De erről a típusról hosszú ideje nem szólnak megfigyelések, természetes előfordulási helyeikről eltűnni látszanak, az utolsó példányok csak fogságban tanulmányozhatóak.

A mérnököknek tehát megvan mindenük, amire vágysz, ugyanakkor ha mégsem csak ezekre vágysz, éljen az önsorsrontás!

Sziasztok, fräulein vagyok. Romantikafüggő.

fräulein on air: varga vivien a.

Első felvonás, Duna part, éjjel fél 12 kor. A víz fekete hullámai lágyan tükrözik a város fényeit, valamelyik hajóról a Kék Duna keringő szól. Kettesben vagyok egy angol sráccal. Pár órája ismerkedtünk meg. Első pillantásra szimpatikusak voltunk egymásnak. Jött a duma meg a pia, a csók és ideszöktünk, hogy kettesben legyünk. Itt szótlanul, összebújva, nézzük a panorámát. A giccset már csak a mondandója fokozza: Nem megyek nélküled haza Angliába. Tudom, nem ismerlek, de Te kellesz nekem. Te vagy "The One". Gyere velem.

Filmszakadás. Nyilván sehova nem mentem. Egy hétig tartott az ostroma, a telefonom óránként ötször üzenetet jelzett. Nem is akár milyeneket. Vallomásokat, buzdításokat, terveket, hogyan élhetnénk együtt egy számomra ismeretlen szigeten, a jövőbeli új otthonunkban. Fényképeket róla félmeztelenül lefekvés előtt, kócos hajjal reggel, a kályháról, amit hideg estéken begyújt s csak rám gondol. És tudjátok mit?

                                                                                                     

Az őrületbe kergetett.

Második felvonás. Két héttel később.

Otthon fészbukozok. Első számú képzeletbeli szerelmemet nézegetem. Moszkvában él, és alkoholista újságíró. Sok bennünk a közös, tehát tuti hozzám tartozik. Már látom magunkat egy lepukkant kislakásban dideregni. Fontolgatom, hogy végre meglátogassam. Ő az igazi. Tuti. Az alkoholról majd leszoktatom.

Közben rám ír egy gyerek, akibe régen szerelmes voltam, de aztán idővel kiszerettem belőle. Nagymamám jól megfogalmazott bölcsessége a következő: Szard le őket, de úgy őszintén, és maguktól tapossák a  lábtörlőd. Nagy igazság. Nézem, ahogy szaporodnak a szavak a csetablakban, és arra gondolok, mennyire örültem volna ennek egy évvel ezelőtt. De már nem örülök. Nem kell. Viszont a remény hal meg utoljára, holnap szülinapja van a volt pasimnak. Milyen szerelmes volt belém. Biztos most is az. Lehet nála kellene lehorgonyozni. Ha csak nem volna olyan...olyan buta vagy nem tudom. Műveletlen. De az angol meg miért nem ír? Mondjuk, úgyis csak munkás volt.

És itt kezdődik A CIKK.

Fotó: Kalmár Mádhava (http://www.madhavaphoto.com)

E szomorú, de igaz bekezdés után, levontam a következtetést. Ha egy nő azt mondja "nem", az nem nemet jelent. De nem is "igen"-t. Hanem azt, hogy "igen, de csak ha kitalálod, mit akarok".  Minden csajos csevegés lényege: A pasi nem adta bele (szerintünk) a maximumot. Nem rendelt pizzát, se hintót. Nem tepert le rendesen, ha kellett volna, vagy túlságosan, amikor nem kellett volna. Nem volt nála elég pénz, vagy kérkedett a pénzével, és ezért sznob. Ha orvos, akkor az a baj, ha kőműves akkor az. Hát de kérem, mégsem házasodhatunk diplomával rangon alul! De egy nőgyógyász akkor is fura.

Mi ez, hogyha nem perfekcionizmus. Ami mindenhová berágta magát társadalmunkba, de főleg a nők fejébe. A szlogen a következő: gyors legyen, és tökéletes. Mint egy sajtburger.

Beteg. A diagnózis: romantikafüggőség. A pop-pszichológia már a 90-es években jegyezte a tüneteket. Felfedezője az amerikai pszichológusnő Anna Wilson Schaef. A romantikafüggő nő - tézise szerint - valóban elhiszi, hogy egyszer megjelenik a tökéletes hercege, és minden gondja megoldódik. Egy generációs betegség, ami főleg nőket érint, mert felfelé törünk. Mert tökéletes munkát akarunk tökéletes fizetéssel, tökéletes családot tökéletes férfiúval. És így soha nem elégszünk meg senkivel sem.

A romantikus filmek alá Bridget Jones, de még a Szex és New York is éppen erre a szenvedélybetegségre építenek. A szenvedésnek egyszer csak vége lesz, és lám, tán éppen amellett találod meg a boldogságodat, akit az elején karót nyelt szerencsétlennek tartottál, vagy egyszerűen konoknak és kezelhetetlennek. Ezért aztán lapozhatjuk a listát. Ki is volt ilyen? Jézusom, tán ő az?!?!? Lehet találkozni kéne vele...

A szomszéd kertje mindig zöldebb, és távolról a hegy sem olyan hideg. Nagyon tudunk projektálni. Ezért minél messzebb van fizikailag, vagy akár érzelmileg valaki, annál érdekesebbé válik a beteg nőnek. (Külföldiek előnyben!) Mert tökéletes projekciós felületet képez. Ezért gyakori, hogy a komplikált szakítások meg a rossz pasik, akik szemétként bánnak velük úgy hatnak a nőkre, mint fény a lepkére. Egy eleve komplikált ügy több mindent rejt magában, mint egy szépen, kereken lezárt kapcsolat. De egy szerelmet valló angol úriember a Duna parton...na ne. Too much.

Az "ügy" itt azért találó szó, mert ez teszi ki a  romantikafüggőket: nekik nincsenek kapcsolataik. Egyik "ügyről" a másikra repülnek. És közben azt állítják, komoly kapcsolatot keresnek. Pedig dehogy. Esélyt nem adnak rá. Az elvárások annyira szigorúak, hogy egy Brad Pitt kinézetű Vilmos herceg sem állná ki a próbát.

És kiket lehet végül hibáztatni? Persze, apáinkat. Michael Mary pártanácsadó legalábbis így látja: mivel a kisfiúknak mindig ott van az anyukájuk, nem szenvednek hiányban. Ezért felnőtt korukig annyira fel tudják magukat szívni női törődéssel, hogy sokkal inkább le is tudnak mondani a női 100%-os mellbedobásról. Eközben a kislányok kezdetektől fogva hiányolják apjukat. Mert későn ér haza munkából, vagy mert egyszerűen nem jó a kapcsolatuk egymással. (Ha körbekérdezzük barátnőinket, leginkább utóbbit hallhatjuk.) De most, most be akarjuk hajtani a férfi törődést, és olyan legyen, mint a rég várt esti mese apánk szájából. Mi vagyunk a legszebbek, a legügyesebbek, és kiérdemeltük a szuperlatívumot. A modern nő valójában önbizalomhiányos és várja  a megváltást, kívülről. Hiába olvas Coelhót, Oravecz Nórit meg jógázik a belső békéért. Elveszett és gyenge, mint volt.

Szomorú tény, szomorú szenvedély. De az első lépés a gyógyulás felé a felismerés. Segítségért keresse fel legjobb barátnőjét, vagy olvassa a pesti fräuleint. Segítünk a leszokásban.

Ikerlélek – rózsaszín lufiteória vagy a végső valóság?

Ezoterikus körökben és az internet feneketlen bugyraiban egyre többször tűnik fel az ikerlélek kifejezés. Ha angol megfelelőjét, a "twin soul"-t a google-be pötyögjük, meditációk, történetek és bölcsességek tömkelege zúdulhat ránk. De mi egyáltalán az ikerlélek?

Klimt szerint a harmónia.

  
Az ikerlélek olyan lélektársad, aki a te egyedi lelked tükörképe és egyben hasonmása is. Nagyon különleges, mással össze nem hasonlítható vonzalmat érzel iránta, és a vele való kapcsolat sok kihívást és szépséget tartogat a számodra. Egészen földöntúli érzéseket élhetsz meg – sőt, valójában az egész folyamat ezekről az érzésekről szól. A kétkedők persze könnyen rávághatják, hogy ez minden szerelemre igaz, több emberben is meglelhetjük a másik felünket, lelki társunkat. Lássuk, hogyan vélekednek erről a világszerte fellelhető elméletgyártó ezómanók.

Kezdjük az erősen ezósoknak való elvont verzióval, avagy az ómegánál: volt egyszer az egységes Világlélek. Ebből az idők kezdetén kiszakadt megannyi energiahalmaz, melyek egyszerre rendelkeztek női és férfi energiákkal. Egy napon aztán ezek két félre bomlottak, női és férfi lélekrészre, azóta külön járják az Univerzum útvesztőit. (Más verziók szerint egész léleksugarak vannak, lélekcsoportok különböző mintázataival, ahogy a társadalmakban is.) Aki nem hisz a lélekben és a reinkarnációban, abban e szavak hallatán joggal merül fel a kétely – nem Platón Lakomájának híres androgün-mítosza ez valami ezoterikus maszlaggal körítve? 

Kicsit több nyitottsággal és spirituális hittel felvértezve azonban a helyzet nem ilyen egyszerű. A nagy Ő képe mindig is ott élt az emberek tudatalattijában, az égi szerelem tiszta gyönyörűsége pedig halhatatlan toposz. Valami már régóta motoszkál bennünk, és húz a hús földi szerelme felől a szakrális szerelem felé. Igaz, még ebből is ki lehet kerekíteni egy szociáldarwinista érvelést a szerelem evolúciós haszna mellett, de egyelőre maradjunk csak a léleknél.

A lélektárs fogalma egészen közkeletű. Talán sokunk életében fordult már elő az a jelenség, amit úgy hívnak: szerelem első látásra. Mintha a másik már régóta az ismerősünk lenne, és úgy érezzük, rokonlélekre leltünk benne. Vajon ez agyműködési hiba (ahogy a dejá vu-ről állítják tudoraink), vagy a lélek intuitív jelzése, hogy hahó, ez az ember fontos az életedben? A kérdés költői, a forgatókönyv viszont íródik tovább: nagy szerelem, nagy elhidegülés vagy nagy csalódás – aztán nincs szerelem, de még szeretet sem. Vagy éppen megtanuljuk az igazi szeretet leckéjét, és nem rontjuk el a kapcsolatot, együtt maradunk a lelki társunkkal, és holtomiglan-holtodiglan, vagy legalább pár gyerek erejéig. Vesszük a kapcsolatok nagy kihívásait, és élünk szeretetben, de mindenképpen sokat tanulunk azáltal, hogy az a bizonyos valaki, valakik beléptek az életünkbe.

,,Ezós zagyvaság, rózsaszín lufi, velem ilyen sosem fordulhat elő, kinőttem már a tündérmesékből” - mondhatják a sokat csalódott, szerelemből kiábrándult sorstársaink. Rossz hír azonban, hogy a racionális gondolkodás nem mentesít az ikerlélek szerelembe esés veszélyétől. Az alvó lélek felébred, kitágul a szív, a szívcsakra, és egyre furcsább és megmagyarázhatatlanabb dolgok történnek velünk. Általában van valami nagy akadály is köztünk és az ikerlelkünk között. Társadalmi, korbeli, földrajzi, világnézeti távolság. De ami a legfontosabb: olyan változáson megyünk keresztül, ami által nagyobb szeretetet mutatunk majd embertársaink felé - esetleg elkezdünk spirituális(abb)an gondolkodni.

Az elménk persze hamarosan próbál majd kirángatni minket az emelkedett állapotból, néha sikerül is neki, a lelkünkben beindult változások azonban visszafordíthatatlanok. Sutba dobhatjuk az agy kémiájáról szóló értekezéseket, a szerelem nélkül élő filozófusok szerelemfilozófiát. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy van valaki, akit teljes személyében értünk és érzünk, feltételek nélkül vagyunk képesek szeretni, és aki a puszta létével fenekestül felforgatja az életünket. Olyan erős vibrálás vehet rajtunk erőt, hogy még hozzáérni sem merünk. Akkor is, ha már évek óta ismerjük minden hibájával együtt. Az átlagos szerelem, ugye nem így szokott kinézni? A rózsaszín felhő itt szivárvány színű, öröm és bánat összeolvad, marad a feltétlen szeretet. Leírni alig lehet, csak tapasztalni érdemes.

És hogy lehet-e ebből a szavakkal körülírhatatlan viszonyból párkapcsolat, vagy csak álmodozzunk a szobánk csendjében a szeretet hullámhosszán vibrálva? A következő cikkben erről filozofálunk majd.

puszik,

Katona Àgota

Romeo halott, éljen a pornó!

Hétről hétre ugyanaz a játék. Elmész szórakozni, még a szádat is kifestetted, a táskád eléggé illik a cipődhöz. Bementek a csajokkal a szokásos helyre. Vadásztok, de mindenhol csak nyomikat láttok. A legtöbbet pofátlannak, vagy szerencsétlennek tartod, már így ránézésre is. Az egyik pofátlan még csak nem is köntörfalaz, eléd teríti nagyszerű adottságait, tudni illik, a pénisze olyan, hogy tutira tetszene neked. Elszakad a cérna. Csajok tipli, de Judit hol van? Ja eltűnt valami alakkal, kurva részegen.

Az estének abban a pillanatban van vége, amikor nem vagy elég kómás elviselni a mindenhonnan érkező undorítóságokat, amelyeket az éjszaka neked tartogatott. De a következő hétvégén újra puccba vágod magad. Könyörtelenül, amíg meg nem találod azt AZ EGYET.

Hát valljátok már be, erre vártok évek óta.

A szerelem mára ugyanolyan konzumcikk lett, mint bármi más. A berlini filozófus Byun Chul Han (a neve kimondhatatlan, de elmondhatatlanul jókat ír) Az Erosz Agóniája c. esszéjében szembe állít minket a valóságunkkal: A szerelem korszakának vége. Rómeo halott, s mi öltük meg. Hogy hogyan?

A 21. századi ember legnagyobb átka, hogy mindent racionalizál. Logikus magyarázatokat keres olyan dolgokra is, melyekre Mátyás király is csak körmönfont cselválaszokat adhatna.

A nagy klasszikus a "miért szeretsz?". És az emberek valóban azt hiszik, hogy erre tudnak válaszolni. Pedig a válaszok nagy része ugyanaz. "Mert szép vagy, jófej vagy, s nagyon jól megértjük egymást." Ez aztán kielégítő válasz. Három hónap múlva persze már együtt sem vannak, és egy kis siratás után mindenki új szerelmet keres. Van kínálat bőven. Az internet lehetővé teszi. Első lépés: nyomj fel magadról egy rettentő előnyős képet egy társkeresőn. Ha lány vagy, kapós a híres duckface egy kis dekoltázzsal, de mindenkép felülről lődd a fotót. Hogy világos legyen hogy nézel ki amikor térdelsz valaki előtt. Ha pasi vagy, ajánlatos lentről fényképezni, vagy bevetni a titkos fegyvert: félmeztelen, ágyon fekve, selfshot felülről. (Vállizom legyen benne!) És indulhatunk is, kezdődik a parádé, a húspiac nyitva, kan-casting deluxe.

És a legfontosabb szereplője Te vagy.

Mert a szép nevű filozófus szerint ez a legfőbb probléma: A másik szépen lassan felszívódik. Mindenhol már csak mi magunk vagyunk. Vérbeli individualistákként valóban önmagunk ideálját keressük mindenkiben. Ha nem tetszik, ki lehet dobni. Mint egy fényképezőgépet, amit talán még meg rendbe lehetne hozni, de kinek van ideje felkeresni egy szakértőt? Hát veszünk egy újat, ott a média márkt.

High definiton-t a népnek! Az új egyedről mindent tudnunk kell. És ha valamit nem tudunk, tetszőlegesen gazdagíthatjuk önmagunkkal. Projektálunk. Az ember mára annyira nárcisztikus lett, hogy a másikat valójában nem akarja látni. Ezért csak olyan tulajdonságokra mer meglátni, melyeket önmagában is felfedezni vél.  Ez az oka annak, hogy a modellek mind ugyanúgy néznek ki: a testük szinte egyformára photoshop-olt, az arcuk kifejezéstelen. Láss belém, amit szeretnél. Nincs karakterem. A tiéd vagyok. Nem, TE vagyok. Végre alaki, akinek a vágya nem ütközik a tiéddel. Csinálj velem, amit akarsz.

Nem hiába annyira népszerűek mostanában a szexuális durvaságok, lásd a szürkének mind az 50 árnyalatát és az analszex gombaszerű elterjedését. Ami valamikor fétisnek számított, lassan teljesen normális lett. Hogy miért? Mert mindezekkel le lehet rombolni a másik személyiségét, és ezután a személy csupán tárgy lesz. Az egyik fél "megveszi" a másikat azzal az ígérttel, hogyha most az egyszer úgy csinál, mintha nem ő lenne, hanem egy pornós, akkor utána tiszta szívvel szeretni fogja. Van az úgy is, hogy mind két fél lefizeti a másikat, egy bűbájos kölcsönös szemfényvesztésnek lehetünk tanúi. Egy személyiség nélküli embert nem szerethetünk, csak fogyaszthatunk. Egészségünkre!

 A világ folyamatosan azon van, hogy trivializálja a szexet. Egy egyéjszakásban bármikor benne lehet lenni és könnyedén ki is lehet szállni. Arról nyilván senki nem beszél, hogy egy-egy ilyen eset után az ember lánya úgy érzi magát, mintha egy ogre erőszakolta volna meg a saját ágyában. Aki ezt az érzést nem imádja, prűd. Ilyen egyszerű.

A lehető leggyorsabban és legegyszerűbben szeretnék eljutni a legkényelmesebbhez. A kényelem nagy varázsszó a mi nyugati kultúránkban. A szerelemnek ezért lőttek; mert soha nem kényelmes. Igazából veszettül idegesítő, felzaklató, és több hatalma van fölöttünk mind gondolnánk. Ezért jobb is, ha egyenlővé tesszük a szexel, s megtagadunk tőle minden természetfelettit. Így sokkal kényelmesebb. Ha valami nem tetszik, lehet menni bulizni.

De azért, nyilván azt az EGYet keressük. De ha már racionalizálni szeretünk, nem lenne érdemes egyszer megállni és rájönni, mennyire irracionális, hogy egy tökéletes személyt keresünk bekötött szemmel? Nagyon hozzá vagyunk szoktatva, hogy kielégítik a vágyainkat, és olyan ideális embert szeretnénk magunk mellé, aki nem is létezhet mesevilágon kívül.

Pedig "Herr Han" szerint csakis maga az érosz győzhet a depresszió felett. Az érosz, az a tiszta szerelem, ami feltételezi a másik teljes létezését és minden mássággal meg van áldva, melyet nem próbálunk belőle kiirtani. A másik létezése az egyetlen, ami kihozhat minket személyes poklunkból, a depresszióból. A depresszió az individualisták betegsége: önmagukba fulladnak bele, és nem találnak kapaszkodót, ha a másikat elhárítják.

Felejtsük el magunkat egy kicsit, és nyugodjunk már le. Tudjuk, nem egyszerű a helyzet egy olyan városban, ahol egy pasira tíz nő jut. De álljunk meg. Várjunk, és merjünk rajtunk kívül is látni valamit. Csajok, tipli, pezsgőt, irány bulizni! A végén úgyis csak mi csajok maradunk.

bulizzatok ésszel,

Varga Vivien A.