Vizsgázz szeretetnyelvből

fräulein on air: Varga Vivien A.

Nem segít még egyszer mondani. Hangosabban, artikuláltan beszélni sem. Külföldi, na. Nem érti, mit beszélsz. Ja igen, akkor mondod angolul. Bukta, ezt sem érti. Ez esetben mit csinálsz? A legtöbb ember szerencsétlenkedik tovább saját anyanyelvén, majd ráun a dologra. Aztán szakít - ez nem a bábeli torony, csak egy mezei párkapcsolat.

Egy kozmopolita világban, ahol mindenki tud legalább két nyelven beszélni, pont a hétköznapi dolgok okozzák a legnagyobb problémákat: mint az érzelmi nyelvek. Minden, ami offline, nehéz. A két ember közötti, szemtől-szembe kommunikáció bonyolult. Hibák és félreértések, vádolások, sértődések, mi egy más. A párkapcsolat - talán a szülő-gyerek kapcsolat után - a legnehezebb vizsga. Addig születésünktől kezdve gyakorlunk, hebegünk-habogunk, de soha nem szólalunk meg tudatosan. Végig bukdácsoljuk a beszélgetéseinket. Pedig ezt egyszerűen ki lehet küszöbölni: a szeretetnyelvvel.

Ami első hallásra úgy hangzik mint valami müllerpéteres  ezofogalom, pszichológiai eszköz mások és saját boldogságunkhoz. A szeretetnyelvet Gary Chapman amerikai párterapeuta találta ki (Five Love Languages), alapja az egyszerű felismerés, hogy minden ember különböző szeretet-megnyilvánulásokat igényel a másiktól. Hála az égnek nincs annyi szeretetnyelv, mint ember. Csak öt van. Öt nyelv, amit meg kell tanulni. A szeretetnyelvet krízisben lévő párkapcsolatokra és házasságokra találták ki, mert az emberek ezen a fajta kapcsolaton stresszelnek sajnos a legjobban. Pedig a családi és baráti kapcsolatok legalább ennyire fontosak és nem kevésbé mentesek félreértésektől, és mindenféle szörnyű veszekedést meg lehet spórolni a szeretetnyelvvel.

Csak figyelem kell hozzá. Nézni kell az embert, hallgatni, hogy mit mond, és rájönni, melyik szeretetnyelv az öt közül az övé. Mind az öt jót tesz az embernek, de csak egy hat igazán a szívére, a többi kevésbé. Lássuk tehát, íme a típusok:

1. Az elismerő szeretetnyelv

Hát aztán, ki nem hall szívesen szépet és jót magáról? A legtöbb ember mégis vonakodva fogadja el a dícséreteket. Főleg nők szabadkoznak szívesen, mintha egy bók elfogadása rögtön arrogánsnak hatna.  Sőt! Rossz híre van mostanság a bóknak. Férfiak is egyre kevésbé használják, kutatásaim szerint azért, mert félnek, hogy elcsépeltre sikerül, vagy mert úgysem veszi komolyan egyik nő sem. Egy "tudományos" magyarázatot is hallottam, miszerint az angol compliment, ami ugye bók, a a latin complimentare szóból ered, jelentése "kiegészít". Egy kiegészítés meg valahogy olyan pejoratív. Minek kiegészíteni, ami amúgy is jó?

Ha így gondolkodnánk, nem kellene ékszer sem meg szép bútor, csak minimalizmus, hűtő, rezsó, wc, zuhany. Ugye, hülyeség.  Minden a kiegészítőn múlik. Elvégre azok hangsúlyozzák a személyiséget. Az a gyanú áll fent, hogy éppen azoknak a nőknek az elismerés a szeretetnyelvül, akik viszolyogva fogadnak el dicséretet. Éppen, mert sokat jelent nekik, visszautasítják, mert erre nevelték, de közben belül nagyon is örülnek neki és feldobjuk egy jó szóval a napját. A férfiak zöme általában szó nélkül elfogad, vagy akár követel is elismerést, sokuknak ez az elsődleges szeretetnyelve. Ne fukarkodjunk tehát bókokkal. (Bár..a híres "milyen voltam" kérdés. Erről viszont nyugodtan le lehetne szokni, ha meg kell kérdezned, már gáz van, apám.)

2. Az együttlét szeretetnyelve

Este lefekvés előtt találkozni nem elég. Van az a típus, aki csakis együtt töltött, minőségi idővel érzi szeretve magát. Egy jó bor, egy beszélgetés, telefont kikapcsolni. Ennek az embertípusnak az a legnagyobb sértés, ha percenként a telefonodat csekkolod, vagy ne adj isten el kezdesz csetelni. Ez, őszintén szólva, marha nagy modern kori taplóság. Mindenki a legnagyobb természetességgel csapja az asztalra a telefonját, hogy látókörben legyen, de akkor mi a fenének rezgésfunkció? Jó lesz az a táskában vagy a zsebben is, ha csak nem egy élet múlik egy híváson.  Beszélgetésen kívül közös programokat is lehet tervezni, lényegében mindegy, hogy mi az, de emlékezetes legyen, egy közös élmény, egy életünk idejének egy része.

3. Az ajándék szeretetnyelve

Ajándékból sem jó minden. Egy hanyagul bevásárolt akárminek senki nem örül, ha piszok drága volt, akkor sem. Egy kavics is többet ér ennél, ha valami személyes töltése van. Az ajándék-típus azt becsüli, ha a másik észre veszi, milyen az ízlése, mi tetszik neki - milyen ő valójában. A karácsonyi ajándék nem ér. Ilyenkor a legbénább is be tud szerezni valamit, nem nehéz elfelejteni, ha mindenhol szaloncukor és bumfordi mikulások csüngenek. Az igazán szép ajándékok szívből jönnek és váratlanul. Talán az ajándék-típusnak a legfrusztráltabb, mert az ajándék a legritkább szeretet-megnyilvánulás. Pedig ez az első nyelv, amit az ötből megtanulunk: kisgyerekek még gyakran ajándékoznak talált tárgyakat, apró kavicsokat, virágszálakat, saját kezűleg festet képeket - ez a szeretet legkézzelfoghatóbb és legláthatóbb jele. Ha egy olyan emberrel állunk szemben, aki úgy tűnik semmivel nem elégedett amit szeretetből csinálunk, próbálkozzunk egy apró figyelmességgel. 

4. A szívesség szeretetnyelve

A nagyik szeretetnyelve. Amikor már szétrepedsz a húslevestől és az öt töltött paprikától, még rád akarnak tukmálni egy óriási meggyes pitét. Ha nem bírod, kicsit sértődötten néznek és fagyival próbálkoznak. Ez nagyon idegesítő lehet, de meg kell érteni, hogy nekik ez a szeretet. Persze a mi generációnk is termel messiásokat, ők azok a barátok, akikre mindig számíthatsz és a pokolig is elmennének érted. Ha az idegeidre is mennek anyáskodásukkal, hagyni kell őket, és így is kell nekik kellően visszafizetni a szeretet. Gyakran, mint a megbecsülés nyelvénél, éppen ez a típus akadékoskodik, ha segíteni akarunk. Ilyenkor meg kell állapítani, tényleg nem akarja-e a segítséget, vagy csak mondja, kényszeríteni senkit nem kell.

5. Az érintés szeretetnyelve

Ölelni kell, folyton ölelni és simogatni, vagy csak a kezét fogni. Alapdolognak kellene lennie minden kapcsolatban, de ezt sem használja az emberiség elég gyakran. Magyarországon még kevésbé, mint másutt. Külföldi fiatalok leginkább öleléssel köszönnek egymásnak. Nem, mintha a két-arc-puszi nem lenne tré chic. De egy öleléssel nem lehet összehasonlítani. Érvek, hogy nem is kell mindenkit egyből megölelni: igen, én is így gondoltam. De az igazság az, hogy ez a leggyorsabb út a barátsághoz és sok érzelmi gátat felszakít akár az első találkozónál is. Az érintés annyira elementáris, hogy pillanatokon belül mindent megváltoztathat. Akinek ez a nyelve, amúgy is bújós típus. Az elején talán csak gyakrabban ér hozzád mint azt idegentől megszoktad. Ebben az elkeserítő, hogy sokan összetévesztik flörtöléssel vagy szexuális tapizással, holott erről szó sincsen, és a szegény kezdeményezőt melegnek/perverznek/szerelmesnek titulálják. Jól megszexualizálódott a világ, most meg arra kellene törekedni, hogy csökkentsünk az örökös szexualizáción. Szomorú.

Ezt olvasva biztosan mindenki azon gondolkodott, mi lehet a saját szeretetnyelve. Amilyen egyszerűnek tűnik, hiszen csak öt "dialektusa" van, olyannyira nehéz megállapítani magunknál és másoknál is egyaránt, melyik lehet az. Mindegyik szeretetnyelv szimpatikus a maga módján, hiszen csupa jó dologról van szó. Mindegyikhez értünk is egy kicsit, de csak egyet értünk meg igazán. Segítségként alapul szolgálhat a saját család: egy jól működő családi atmoszférában melyik az a nyelv, amit legtöbbször használnak, egy rossz légkörben melyik, amit legkevésbé? A többlet, illetve a hiányzó nyelv valószínűleg a saját nyelvünk is. Nem árt egyszer végigzongorázni mind az öt nyelvet magunkon, megfigyelni adott esetben, melyikre hallgat a szívünk leginkább. Ha ez után rájövünk, tisztábban ki tudjuk mutatni szeretet-igényünket a külvilág felé és sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk.