Realitás és kényelem - a mérnökpasi.

fräulein on air: Szigety Júlia

A mérnökökről tulajdonképpen nem illik degradáló hangnemben beszélni, hiszen nem szolgáltak rá. Az általánosítás szükségszerűen ferdítés, a kép sokkal árnyaltabb, minthogy azt mondhatnánk: „mérnökök”. Értelemszerűen számolni kell az egyéni variánsok végtelen lehetőségével. Ők is különféle lelki beállítódást, defektusokat, preferenciákat hordoznak függően génektől, a családi háttértől, neveltetéstől - és mérnöki szaktól. Nem mindegy, hogy informatikai vagy villamosmérnök. Ugyanakkor sorsuk és személyiségük mégis mutat bizonyos közös jegyeket, melyeket érdemes összegyűjteni.

Mérnöknek lenni egyfajta jellegzetes gondolkodásmódot, világlátást és pályafutást is feltételez.

A kép csak illusztráció. (forrása http://bonjour-la-mode.blogspot.hu/2010/01/in-love-with-n-erd.html)

Hogy lelkületüket megérthessük, mindenekelőtt ki kell térnem egyetemi képzésük sajtosságaira, mert nagyrészt ebben gyökerezik világlátásuk. A felsőoktatásban eltöltött 4-5 (ejtsd 10) év alatt kondicionálják őket a "nagy öregek" arra a felsőbbrendű hozzáállásra, ami hímsovinizmus + saját helyzeti energiájuk + „n”- számú sör összege. Külön kurzusokat végeznek továbbá bölcsész-szapulásból. Alaposan megtanulják kiszámolni, hogy W1 mindig egyenlő 0, ha x számú bölcsész x napig csinál tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mit. 

A mérnök-képzés szükséges része az intézményesített szivatás is, a hierarchiában magasabban álló erő fitogtatása, pl. a szűrőtárgyak utolsó vizsgájáról való racionálisan indokolhatatlan kipenderítés, ami által saját maguk és szakmájuk fontosságának, mitöbb szentségének legendáját örökítik tovább. Itt telítődnek tehát mérnökeink legalább egy évszázadnyi pályafutásra elegendő "mérnök büszkeséggel".

Mi ezt a általában férfiasnak és vonzónak találjuk, egyrészt mert magabiztosságot sugároznak. Másrészt melyik anya szíve ne repesne, hogy az örökké méredzkedő szomszéd irigysége alá pörkölhet elejtve, hogy "mérnök a vejem"? Azért lássuk be, ez egy társasalmilag magasan pozicionált, kiemelt presztízzsel bíró foglalkozás. Mitöbb, hivatás! Ez manapság egyre kevesebb dologról mondható el. Írhat bárki sikerkalauzt, kereshet vagyonokat toi-toi kölcsönző vállalkozásával, mondhatjuk, hogy csak a marketingen, a csomagoláson vagy a kommunikáción múlik a siker. Ezért a megbecsülést és pozíciót legnagyobb valószínűséggel garantáló triumvirátus még mindig: az orvos-mérnök-jogász hármas. Ők ugyanis „értenek valamihez”. 

Van magas szintű szaktudásuk, amit nem lehet egy tanfolyamon elsajátítani két hét vagy két év alatt sem és nem elég csak egy ötlet. De mérnöknek leginkább születni kell. Mert ehhez szükségeltetik egy sajátos, racionális életszemlélet, reál beállítódás kell.

Sokszor föld jegyűek, mert e típusnak alapvető jellegzetessége a praktikum, két lábbal a földön állnak. Módszeres, átgondolt figurák, hiszen csak így lehet az a híd, autó, mosógép vagy vibrátor működőképes. Persze egy vibrátort valószínűleg könnyebb nekik megtervezni -tisztelet a kivételnek-, mint a saját eszközüket rendeltetésszerűen használni...

Érdekes, hogy bár földi örömöknek könnyen behódolnak, értékelik a matériát minden formájában (jó ételt, jómódot, kényelmes bútort, autót, luxust, nőt), felméréseink szerint mégsem tajtékzik bennük a testi szenvedély. Romantikára többnyire immunisak és nullához konvergál az esélye, hogy az érzelmek viharában fognak odaveszni.

Nem fog szerelmes verset írni, sőt ha te írsz neki, gyorsan átfut rajta, majd zavarában nyom egy puszit az arcodra és félredobja. Jobban lekötik őket a távirányító, az X-box vagy egy labda.

Egyrészt bátor szívvel ajánlom őket, ha jómódra és könnyű életre vágysz, ugyanakkor mégis érezhetsz mellettük valami kínos, lappangó, megfoghatatlan nyugtalanságot, netán elégedetlenséget. Ők nem vágynak nagy érzésekre, nagy dolgokra, inkább materiális, racionális síkon mozognak, minthogy érzelmi felfedezőutakra induljanak, lelki tájakon kalandozzanak. Az esztétikum nem köti le őket, hacsak nem valamilyen jármű szépségén méláznak. Sokkal inkább kifelé, mint befelé irányul a figyelmük. Lelkesedésüket hamar elvesztik minden iránt, ami humán. Sokkal érdekesebbek a gépek, a mechanikus dolgok, amiket ki-be lehet kapcsolni. Valószínűleg alig várják, hogy kijöjjön az első széria on-off nő is. Dolgoznak rajta, aggodalomra semmi ok.

Sorsukat illetően közös vonásként kell említenünk, hogy garantáltan jól keresnek, biztos egzisztenciával, ebből kifolyólag pedig egzisztenciális önbizalommal is rendelkeznek. Amiből nem következik egyenesen, hogy férfi vagy emberi mivoltuk vonzataival tisztában vannak. Dehát a fennálló világrend értük kiált: még autót, még italautomatát!

Bár sok van nekik, jól bánnak a pénzzel, kiadásaikat mindig mérlegelik. Hosszú távra terveznek. Általában mindent alaposan átgondolnak és terveik vannak. Lépésről lépésre óvatosan haladnak.

Általában szakmai éthoszukhoz, büszkeségükhöz társul fizikai tartás is, vagyis sportolnak, jó kiállásúak. Ebben a kombinációban a hiúságnak és az önimádatnak könnyű prédáivá válhatnak. De hát megróhatjuk ezért őket? Könnyű ebben a fogyasztási hajszában engedni annak a képzetnek, hogy aki termeli az árut, az varázsolja az egész világot. Főleg, mikor a tükörképük is visszakacsint rájuk. Túl nagy hajlandóságot az önvizsgálatra pedig ne várjunk! A fejből a gondolatot, a szívből pedig az érzéseket nem szokásuk verbalizálni. Nem fogják szív-ínhúrjaidat tartósan pengetni, de ha jól tartod őket, meghálálják a gondoskodást. És mivel a tisztesség általában jellemző rájuk, legfeljebb néha és csak idővel, egy-két jelentéktelenebb gyakornokkal/ adminisztrátorral csalnak meg, akik a cégnél úgyis tucatjával elérhetőek.

Egyértelműek, ami jó az jó, ami nem, az nem. Nincs egyéb érték-kategória, például, hogy valami érdekes, esetleg szellemes vagy felkavaró. A jó és a rossz nem illeszkednek nagy eszmerendszerekbe, etikai vagy esztétikai kategóriákhoz sem kapcsolódnak. Pusztán egyéni tapasztalataikra, ösztöneikre hagyatkozva gyorsan mérlegelnek az igen vagy a nem között - és eszerint cselekszenek. Ami jó nekik, kell, ami nem, azt ott hagyják. Ami humán és bonyolult, hamar feladják. Inkább rajzolnak egy gömbcsuklót és kinyomtatják 3D-ben. Nem szenvednek fölöslegesen, nincs bennük merengés. És tulajdonképpen mi vethető ebből a szemükre? Lehet,hogy így kéne mindenkinek?

Fontos, hogy hordában élnek. Az egyetemi megpróbáltatások, a viszontagságos évek és a kondicionálás nyomán örök barátságok születtek, elit hordáikban életre szólóan elkísérik egymást. Tehát aranyszabály: soha ne próbálj közéjük és a barátaik közé ékelődni!

A klán élete nem az évszakokhoz vagy a munkaidőhöz igazodik. Nem. A digisport műsorához! Legjobb barátaik a sportcsatornák, általában több sportág eseményeit is napi szinten követik. A totózásban pedig soha ne próbáld megakadályozni őket! A meccsek, a haverok és a sör szentháromsága örökre összetartoznak...

Jó apák. Ésszerűség, hatékonyság, megbízhatóság. De ezzel együtt még lehetnek melegszívűek, megértőek, együttműködőek. Sőt általában megbízhatóak, apaként családcentrikusak. Viszont semmi játékosság, könnyedség, spiritualitás, transzcendencia - komolyság van. Az élet leírható, elemezhető, kiszámolható, levezethető és főleg nem vicc! Az élet az Erzsébet-híd. Annak ott kell állnia masszívan az idők végezetéig, hiszen emberéletek haladnak át rajta kerekeken vagy gyalogosan.

Eszmefuttatásunk végén pedig csupán lábjegyzetben, külön említést kell tennünk egy kivételes és elragadó alfajról, a mérnök-ember hibridekről, akik mérnök vénával és művész artériával rendelkeznek. Ilyen lehet például egy formatervező mérnök. Ők birtokában vannak a nők által áhított érzékenységnek, lelki beállítódásnak és verbalizációs hajlandóságnak, miközben racionálisak és megbízhatóak is. De erről a típusról hosszú ideje nem szólnak megfigyelések, természetes előfordulási helyeikről eltűnni látszanak, az utolsó példányok csak fogságban tanulmányozhatóak.

A mérnököknek tehát megvan mindenük, amire vágysz, ugyanakkor ha mégsem csak ezekre vágysz, éljen az önsorsrontás!

Egy mítosz nyomában - a férfi és a szex. Avagy valljuk már be.

fräulein on air: Varga Vivien A.

Vannak dolgok, melyek csak akkor derülnek ki, amikor már túl késő. Ha szappanopera az életünk, igazából csak arról van szó, hogy permanensen rosszkor érkezünk mindenhova.

Fizikailag és érzelmileg. Vagy akár agyilag. Amikor aztán később utoléred a történteket, valahogy mindig ugyanarra jössz rá: a férfiak mind szemetek.

Így történt, hogy egyik éjjel intim körben egy bor mellett dumáltam egy pasival, akivel kavartunk, de valahogy soha nem jött össze a dolog, bármennyire s szerettem volna azt. Hova is vezetett volna máshova, mint a nosztalgiázáshoz.

Mint tudjuk, soha nem az a lényeg, hogy mi történt valójában két ember között, mert mindenki gyártja a saját maga narratíváját. Mindenki másképp meséli el. Tehát amit én akkor gondoltam, éreztem, ahhoz a másiknak köze sincsen. Kiderült tehát, hogy amit én természetfeletti találkozásnak véltem, azt a gyerek éppen nagyon is természetesnek vette: szex minden áron, és erre képes volt több ezer forintot áldozni. Pedig én azt hittem, jó volt beszélgetni együtt.

Tehát első konklúzió: a nők, akár mit mondanak, szeretik a pénzt. Még egy bölcsészlányt is elcsábít egy lazán előrukkolt pénztárca. Sőt, lelkitársat vél felfedezni a férfiban. Because of pénztárca.

Második konklúzió: egy pillanatig ne hidd azt, hogy nem lefektetni akarnak.

Nekem személy szerint, ezek furcsa felismerések. Soha nem akartam a férfiakról egyetemesen azt gondolni, hogy a "mi" náluk tényleg "én és a farkam". ( Mint ahogy azt Samantha mondja, akit muszáj imádnunk.) De amikor egy régi szerelmed már jegyben jár és mégis megcsalná veled a menyasszonyát, pedig róla végkép nem feltételeztél volna ilyet...akkor, gyermekeim, már az én pozitivista szemléletem sem bírja a nyomást.

Példát halmozhatnék példára. Egy barátnőről, aki halálosan szerelmes párjába, de az folyamatosan csalja. Úgy, hogy a csaj tudja. Aztán egy másik csaj, aki csak arra jó egy bizonyos pasinak, hogy részegen felhívja hajnalba s megdugja.

What is it about men? -kérdezte Peggy Lee meg kérdezem én. Tudományos és féltudományos válaszok némi kutatás után alább.

Ja. ( forrás HBO/ Via itsmejademartinez.tumblr.com)

Pszichoterapeuták azt állítják, hogy a szex a férfiaknak ugyanolyan élvezeti cikk, mint a heti hordó sörük. Hozzáteszem, a sört mi is szoktuk szeretni. De eközben a leányoknál mély érzelmek játszanak közre, ha odaadják magukat.

Harmadik konklúzió: Ez (részben) hazugság. Különben nem nyáladznánk egy tökéletes férfi test láttára. Az álszentséget nyugodtan levetkőzhetnénk: Ha egy kiadós buli után felmész egy pasihoz, ne hidd azt, hogy feleségül akar venni. Ja és valld be magadnak, te sem azért jöttél.

Szóval, valami bűzlik Dániában, ha magunkat angyalkáknak állítjuk be. Egy fräulein nem angyalka. De bevallom, sok nőnek igen érdekes lélektana van, és olyan hitelesen játssza az apácát, hogy már-már nőként is elhiszem. Pedig honnan tudhatjuk, hogy nem csak a maga szájízére fűszerezi a történteket.

Mert, ha elgondolkozunk egy kicsit, tényleg éppen erről van szó: történhet bármi, az ember egy szempillantás alatt narratívát gyárt hozzá. Legtöbbször olyat, amit ő maga el tud viselni önmagáról. De ha már sokadjára csalódik a másik nemben, feltehetné a kérdést, nem-e benne van a hiba.

Mi magunk mentünk bele. (Forrás: HBO)

Mi vagyunk a hibások? Én azt hiszem, igen. Lehetsz rendmániás és kérhetted aktus előtt a HIV-tesztet, semmi nem ment fel az alól, hogy nem csak társat keresel, hanem a jó szexet is. És hogyha tényleg huszadjára csalódsz egy éven belül, érdemes elgondolkodni, igazából kit keresel te? Ilyenkor sokszor pofonegyszerű a válasz: nem tudod. Igazából lövésed sincsen, ki kellene neked, ezért mész bele vak randikba, ezért hülyíted a munkatársaidat és ezért hívnak taxit neked minden együttlét után. Hogy nehogy ottmaradj, mert nem ott van a helyed.

Nos, ha megvan a válasz, a következő problémába ütközünk. Ha nem tudjuk biztosan kit akarunk, kiben van a hiba? A férfiakban ez alapján nem lehet. Bennünk van. Fájdalmas belátni, de ez fair-ebb, mint másokra mutogatni. És nehezebb a férfiakon változtatni, mint önmagunkon. Aki nem tudja, mit keres, nem is találja. És ha hosszas gondolkozás után még mindig nem jövünk rá, mit akarunk pontosan, akkor, kedves fräulein, a megoldás a következő: neked nem is kell senki. Mert nagyon jól elvagy egyedül, és éppen csak megismered magadat. Tedd a dolgod, dolgozz, röhögd ki őket a barátnőiddel. Ha eljött az idő találkozol Vele. Először lehet csak szexelni akar (bocsássunk meg nekik, hát szép adag sörrel érünk fel). De aztán talán ott is marad örökre.

(Hát mégis csak a remény hal meg utoljára. Jól van, tényleg.)